1930. évi XXXV. törvénycikk indokolása

az Észtországgal Tallinnban 1929. évi november hó 27. napján kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről

Általános indokolás

A magyar és észt nemzetek között mindig barátságos viszony állott fenn, melyhez a rokonságnak mindkét nemzet közvéleményében élő tudata is hozzájárult.

A két nemzet között fennálló meleg rokonszenv folytán mintegy önként felmerült az a gondolat, hogy a közöttük netán előforduló vitákat barátságos úton rendezzék.

Ezt a célt szolgálja a törvényjavaslatban foglalt békéltető eljárási és választott bírósági szerződés.

Indokolás

Az 1. Cikkhez

Az első cikkben a felek arra kötelezik magukat, hogy a köztük felmerülő bármely természetű és diplomáciai úton megfelelő időn belül meg nem oldható vitás kérdéseket, kivéve azokat, amelyek a szerződés megkötését megelőzőleg felmerült vitás kérdésekből származnak, vagy amelyeknek megoldására nézve a felek között már érvényben lévő egyezmények különös eljárást írnak elő, békéltető eljárás, illetőleg adandó esetben választott bírósági eljárás alá bocsátják; a 12. Cikk szerint pedig abban az esetben, ha a békéltetés nem jön létre és jogi természetű vitáról van szó (a jogi természetű viták fogalmát a szerződés a hágai állandó Nemzetközi Bíróság Szabályzatának 36-ik Cikkében foglalt felsorolással egybehangzóan állapítja meg), az ügy döntés végett a szerződő felek bármelyikének kívánságára választott bírósági eljárás alá bocsátandó.

A 3. Cikkhez

A békéltető eljárást a szerződés 3-11. Cikkei szabályozzák. A békéltetést a felek esetenként alakítandó háromtagú bizottságra bízzák. Ebbe a bizottságba a felek saját állampolgáraik közül egy-egy biztost jelölnek ki, a bizottság elnökét pedig közös megegyezéssel harmadik hatalmak állampolgárai közül választják. Ha a biztosok, illetőleg az elnök kijelölése attól a naptól számított három hónapon belül, melyen a felek valamelyike a békéltető eljárás igénybevételére irányuló szándékát bejelentette, nem történik meg, a svájci Szövetségtanács elnöke fog felkéretni a kijelölések eszközlésére. A békéltető bizottság igyekszik felderíteni a vitás kérdést, e célból vizsgálat útján vagy más módon megállapítja a tényezőket, beszerzi a bizonyítékokat s a felek megegyeztetésére törekszik. Az ügy megvizsgálása s az eljárás befejezése után a bizottság jegyzőkönyvet készít, melyben megállapítja, hogy a felek megegyeztek vagy hogy a megegyezés nem sikerült. A bizottság rendszerint szótöbbséggel határoz. A szerződő felek a bizottság előtt kormánymegbízottakkal és tanácsadókkal képviseltethetik magukat s kötelesek a bizottság munkáját minden rendelkezésre álló eszközzel megkönnyíteni.

A 13. Cikkhez

A választott bírósági eljárást a szerződés 13-17. Cikkei szabályozzák. Ha a békéltető eljárás nem sikerül, a vitás kérdés, amennyiben a szerződés 12. Cikkében felsorolt csoportokba tartozó jogi természetű vitáról van szó, választott bírósági eljárás alá kerül. Azt a kérdést, hogy a vita természete szerint választott bíróság elé tartozik-e vagy sem, ugyancsak választott bíróság fogja eldönteni. Ilyenkor minden felmerült esetben a szerződő felek külön megállapodást kötnek, mely részletesen meghatározza a vita tárgyát, a bíróság megalakítására s az eljárásra vonatkozó szabályokat. Ellenkező megállapodás hiányában a választott bírósági eljárásra a nemzetközi viszályok békés elintézése iránt Hágában 1907. évi október hó 18-án kötött egyezmény 51-85. Cikkei nyernek alkalmazást. A vitás ügy, amennyiben a felek erre nézve megegyeznek, a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság elé is vihető. Ha a választott bírósági eljárásra irányuló kérelem közlése után hat hónapon belül a választott bíróság megalakítására nézve a felek között nem jönne létre megállapodás, a vitát a felek bármelyike egyoldalúlag is az Állandó Nemzetközi Bíróság elé viheti.

A 18. Cikkhez

A szerződés 2., valamint 18-20. Cikkei mindkét eljárásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek közül külön említést érdemel az a rendelkezés, amely szerint a feleknek az eljárás során tartózkodniok kell minden olyan intézkedéstől, amely a békéltető bizottság javaslatának elfogadása vagy a bíróság határozatának végrehajtása tekintetében hátrányos lehetne. Említésre méltó még, hogy a szerződés értelmezése vagy végrehajtása körül felmerülhető vitás kérdések szintén választott bírósági döntés alá bocsátandók. A szerződés a 21. Cikk szerint tíz évre köttetett; e határidő lejárta előtt egy évvel felmondható. Fel nem mondás esetében további tíz évre hatályban marad és így tovább.

A szerződés rendelkezéseinek a fentiekben bemutatott tartalmi ismertetéséből megállapítható, hogy a szerződés legteljesebb mértékben kielégíti az újabb nemzetközi jogfejlődésnek azt a kívánalmát, hogy az államokra nézve lehetőleg széles körben kötelezővé tétessék a köztük felmerülő vitás kérdéseknek békés úton való elintézése, másfelől azonban a vita tárgyának és a bíróság hatáskörének meghatározása tekintetében a Szerződő Feleknek mégis megfelelő szabadságot biztosít.

A szerződést törvénybe kell cikkelyezni, mert az abban szabályozott eljárás alá bocsátandó kérdések között olyanok is lehetnek, amelyek a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, és mert az olyan nemzetközi szerződések, amelyek egyfelől Magyarország, másfelől egy más állam vagy államok között a vitás kérdések békés elintézésének módját általában szabályozzák, a követett gyakorlat szerint törvénybe iktattatnak.