Az 1874-ben alakult Egyetemes Postaegyesület, amely az egész világ nemzetközi postaforgalmát van hivatva szabályozni és amelynek Magyarország kezdettől fogva tagja, kimondta, hogy a kongresszusokon tárgyalt és elfogadott egyetemes postaszerződéseket és egyezményeket a három évenként, illetve későbbi határozat szerint öt évenként összeülő egyetemes postakongresszusokon átvizsgálják.
Legutóbb az 1929. évi május-június havában Londonban volt ily egyetemes postakongresszus, amely az ezt megelőző, Stockholmban 1924-ben tartott kongresszuson elfogadott szerződést és egyezményeket átvizsgálta és a gyakorlatban mutatkozó szükséghez képest újra szövegezte.
Az egyesület szervezetére és a levélpostára vonatkozó szerződést zárójegyzőkönyvével együtt mindenkor törvénybe iktattuk, legutóbb az 1925:XXXVI. törvénycikkbe. Ugyanígy kívánunk eljárni a Londonban 1929. évi június hó 28-án kelt szerződéssel is, amely 1930. évi július hó 1-én lép életbe, amikor is a stockholmi szerződés hatályát veszti. Az egyezmények - úgy mint eddig is - törvénybeiktatás nélkül, kormánynyilatkozat útján nyernek megerősítést, egyrészt, mert tartalmuk nem olyan fontosságú, mint a szerződésé, másrészt, mert róluk a szerződésben, mint egyúttal megkötött egyezményekről, úgyis említés történik.
A szerződésben és az egyezményekben levő fontosabb tartalmi változások a következők:
A szerződés egy új levélpostai küldeményfajt rendszeresített, - egyelőre fakultatív módon - amely hivatva van arra, hogy a kisebb, 1 kilogrammot meg nem haladó súlyú áruk a levélpostával való gyors továbbítás előnyében részesüljenek. Az áruk továbbítására egyébként hivatott nemzetközi csomagszolgálat ugyanis jelentékenyen lassúbb, mint a levélszolgálat, amely utóbbinak céljára a postaigazgatóságok a rendelkezésre álló leggyorsabb vonatokat is igénybe veszik.
A könyvek részére engedélyezett 50%-os díjmérséklést kiterjesztették akként, hogy azt ezentúl nemcsak a könyvkiadók, hanem bárki igénybe veheti. A jövőben ki lesznek azonban zárva a díjkedvezményből azok a könyvek, amelyekben a borítékot és a védőlapokat kivéve, hirdetések vannak.
A vakok részére szolgáló és egészen csekély díj mellett szállított dombornyomású küldemények súlyhatárát az eddigi 3 kilogrammról 5 kilogrammra emelték fel.
A nyomtatványokra írható írásbeli közlemények körét bizonyos vonatkozásokban kiterjesztették.
A díjjegyzék mellett való feladhatás kedvezményét, amely eddig csak a csomagszolgálatban volt rendszeresítve, a levélpostára is kiterjesztették.
Könyvelt küldeményekért való felszólalás ezentúl nemcsak a felvevő ország területén, hanem az egyesülethez tartozó bármely országban is lehetséges lesz.
Jelentékenyen egyszerűsítették a levélpostai küldeményekről való leszámolásnak, az úgynevezett tranzitstatisztikai eljárásnak módját és ezzel kapcsolatban a kisebb államokra nézve jelentős előnyt biztosítottak.
A légipostára vonatkozóan az 1927-ben Hágában az egyesület több tagjának részvételével tartott légipostai konferencia határozatait kötelezővé tették és a szerződéshez csatolták, mint annak kiegészítő részét.
A csomagegyezményben a csomagok súlyhatárát - bár egyelőre nem általánosan kötelező érvénnyel - felemelték 20 kilogrammra.
A díjjegyzéket egységesítették, azaz ismét visszatértek arra, hogy a feladó csak a csomagot terhelő összes (tehát vám és egyéb) díjak viselését vállalhatja magára.
Bizonyos viszonylatokban díjcsökkenést fog jelenteni az, hogy a csomagegyezményt aláíró országokból eredő és az egyezményhez nem csatlakozott országokba szóló csomagokat az egyezményt aláíró országok a nemzetközi díjszabás szerint lesznek kötelesek szállítani.
Egyébként úgy a szerződés, mint az egyezmények számos kisebb jelentőségű újítást rendszeresítenek a postai szolgálatban, amelyek úgy a közönségre, mint pedig a postára előnyösek lesznek.
