Az 1926:XV. tc. 19. §-ában felhatalmazást kapott a pénzügyminiszter arra, hogy a vármegyék és községek nevében külföldi hosszúlejáratú törlesztéses kölcsön felvételére a belügyminiszterrel egyetértve szerződést köthessen és a kölcsönkötvény kibocsátásának módját rendelettel szabályozhassa. E felhatalmazás alapján a vármegyék részére két részletben összesen 2.250,000 font sterling kölcsön vétetett fel, mégpedig az 1926. évben 1.250,000 font sterling névértékben 7 1/2%-os kamatozás mellett és az 1927. évben 1.000,000 font sterling névértékben 6%-os kamatozás mellett. A kölcsön az angol pénzpiacon helyeztetett el és a kötvények 100 és 500 font sterlingre szóló címletekben bocsáttattak ki.
E kölcsönre vonatkozó szerződésben a m. kir. kormány a saját nevében többek között arra is kötelezte magát a bankárokkal szemben, hogy gondoskodik arról, hogy a kötvények Magyarországon óvadéki célokra alkalmasak legyenek. Minthogy a kibocsátott kötvények egyébként is mindenben megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek alapján az egyéb közkölcsönök kötvényei mostanáig óvadékképeseknek és arra alkalmasaknak nyilváníttattak, hogy azokba a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá a gyámoltak és gondnokoltak pénzei, úgyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek, szükséges, hogy a kölcsön felvétele alkalmával a vármegyei kötvények hitelképességének emelése érdekében vállalt kötelezettség teljesíttessék.
Az egyes értékpapírok óvadékképességéről szóló eddigi törvények szövege azt is tartalmazza, hogy az óvadékképesnek nyilvánított egyes értékpapírok arra is alkalmasak, hogy azok szolgálati és üzleti biztosítékokra felhasználtassanak. Ezt a szöveget a törvényjavaslatba nem vettem fel, mert a szolgálati biztosíték az 1904:VII. törvénycikkkel tudvalevőleg megszüntettetett, a magyarországi vármegyék kötvényei pedig a Budapesti Közlöny 1929. évi október hó 15-i számában közzétett 4260/ME 1929. számú rendelettel üzleti biztosítékra máris alkalmasnak nyilváníttattak.
