Az építkezések hitelszükségletének kielégítésére a belföldi tőkeképződés sohasem volt elegendő, e hitelszükséglet jelentékeny részét békében is importált tőke fedezte. Mai helyzetünkben arról, hogy az összes építkezések hazai tőkével legyenek finanszírozhatók, természetesen még kevésbbé lehet szó: a hazai tőkeképződés rövidlejáratú hitelszükségletünket sem fedezi, a hosszúlejáratú hitelekben pedig a nemzeti tőke kielégítő mérvben egyelőre nem helyezkedik el. Az építkezési hitelek - miként általában a hosszúlejáratú hitelek - terén reá vagyunk utalva a külföldi tőke segítségére, a helyzetet azonban az építkezéseknél megnehezíti azt a körülmény is, hogy a külföld építkezési célokra nem szívesen ad hitelt s az így kapott hitelek feltételei oly szigorúak, hogy az építkezés rentabilitását alig biztosítják.
Az építkezések terén tehát az államnak feltétlenül segítségül kellett sietnie:
Az építkezések előmozdítását kétségkívül állami feladattá tette előbb a lakástermelés hosszas szünetelése és a menekültek beözönlése folytán előállott lakásinség, azután a fokozódó munkanélküliség, ami az állam beavatkozásának e téren ma is szomorú sürgősséget ad.
A békebeli eszközök alkalmazása, így elsősorban a hosszú és nagyterjedelmű adómentesség engedélyezése, önmagában elégtelennek bizonyult az építkezési tevékenység előmozdítására, az államnak közvetlenül hitelnyujtással is közbe kellett lépnie.
Az építkezési hitelakció 1923-ban az úgynevezett „lakásépítő külön tevékenység” megindításával vette kezdetét, amikor is az állam a pénzintézeteket, ipari és kereskedelmi vállalatokat bizonyos fokig kötelezte az építkezésre és e kötelezettségek teljesítését egy 50 milliárd papírkoronás (négymillió pengő) hitelkeret rendelkezésrebocsátásával tette a vállalatoknak lehetővé. Amidőn ez az akció befejeztetett, az 50 milliárd papírkoronából fennmaradt összeggel és a tőkefizetés s kamatok címén visszafolyó összegekkel családi házépítési hitelakciót kezdeményezett a kormány, amelyet azután a beruházási programm keretében
az 1925/26. költségvetési évben ..... 780,000 P-vel,
az 1927/28. költségvetési évben ..... 500,000 P-vel,
az 1928/29. költségvetési évben ..... 1.500,000 P-vel külön is dotált.
A lakások tervezett felszabadításának előkészítése céljából az 1926. év tavaszán a beruházási programm keretében a családi házépítési akcióval párhuzamosan bérházépítési hitelakció indult meg, amely akció
az 1925/26. költségvetési évben ..... 6.960,000 P-vel,
az 1926/27. költségvetési évben ..... 2.700,000 P-vel,
és további ..... 3.480,000 P-vel,
összesen ..... 13.140,000 P-vel dotáltatott.
Az 1923. év őszétől kezdve összesen 19.920,000 pengőt fordított tehát az állam a lakásépítkezések hiteltámogatására, ehhez az összeghez járultak még a tőkefizetés és kamatok címén visszafolyt és újból kihelyezett összegek úgy, hogy az állami hitelakció során az elmult hét év alatt mintegy 31 millió pengő bocsáttatott az építkezési tevékenység rendelkezésére. Ennek az összegnek a segítségével az 1924. évben 8324 lakás
az 1925. évben 228 lakás
az 1926. évben 2095 lakás
az 1927. évben 1079 lakás
az 1928. évben 802 lakás
az 1929. évben 439 lakás
az 1930. évben 261 lakás
összesen: 5728 lakás és ezenkívül 15 altruisztikus jellegű épület (ipartestületi székház, internátus stb.) létesült.
Az 1928/30. és az 1930/31. évi költségvetések keretében az építkezések hiteltámogatásáról többé gondoskodni nem lehetett, ez években már csak a családiházépítési hitelakció folytattatott igen szűk keretek között: az első 50 milliárd papírkoronás hitelkeretből visszafolyó összegekkel és a többi kihelyezésekből soronkívül visszafizetett összegek rendelkezésrebocsátásával.
Az állami hitelforrás tehát csaknem teljesen bedugult az építkezések számára, éspedig éppen abban az időpontban, midőn a tisztviselők családi házépítési törekvése mind intenzívebbé vált, a munkanélküliség, amelynek gyors enyhítésére a tisztviselői családiházépítkezések a legalkalmasabb útként kínálkoznak, mind nagyobb mérveket öltött, s a hitelviszonyok a hiteligények normális úton való kielégítését nem tették lehetővé.
Ily körülmények közt mindenkép keresnie kellett a kormánynak a lehetőséget, hogy a családi, házépítési hitelakció a hazai pénzintézetek közreműködésével sürgősen megindítható legyen.
A budapesti emissziós intézetekből alakult bankcsoporttal folytatott tárgyalások eredménnyel jártak, aminek közhiteli szempontból is nagy jelentőséget kell tulajdonítani.
A bankcsoport megalapította az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetet (az alábbiakban: Szövetkezet), amely közszolgálati alkalmazottak és egyéb építtetők által felépítendő családi házakra és társasházakra 30 millió pengő keretében legfeljebb a becsérték 60%-a erejéig 20 éves törlesztéses kölcsönöket nyujt. A kölcsönök aranypengőben 90%-os árfolyamon folyósíttatnak és azok után a kamatot, tőketörlesztési hányadot és évi 0.24% kezelési jutalékot magábanfoglaló évi 9.60% annuitás fizetendő, félévi utólagos részletekben. A kölcsönöket a felek stornódíjmentesen készpénzben vagy a Szövetkezet által kibocsátott kötvényekkel soronkívül is visszafizethetik.
A kölcsönök alapján és azok névértéke erejéig a Szövetkezet aranypengőről szóló, 20 év alatt, sorsolás útján törlesztendő 7%-os kötvényeket bocsát ki, amely kötvényeket a bankcsoport a kibocsátás után azonnal átvesz.
Míg tehát így egyrészt a bankcsoport, megértve a parancsoló szükségességét, hajlandónak nyilatkozott egy 30 millió pengős hitelkeret rendelkezésre bocsátására, addig másrészt arra való figyelemmel, hogy 1. az akció sikere megkívánta, hogy az építtetők a bankszerűen nyujtható kölcsönösszeget meghaladó mérvben legyenek hiteltámogatásban részesíthetők s 2. számolni kellett azzal, hogy a pénzintézetek ily aránylag jelentékeny tőkéket hosszú időre mobilitásuk veszélyeztetése nélkül nehezen nélkülözhetnek, a kormány kénytelen volt a bankcsoporttal szemben a kötvényszolgálat állami garantálását egy bizonyos veszteségi tartalékalap rendelkezésrebocsátását, a kötvények bizonyos mennyiségének fokozatos átvételét, végül a Szövetkezet részére adó- és illetékkedvezmények nyujtását kilátásba helyezni.
A jelen törvényjavaslat a bankcsoporttal létesített megállapodásban kilátásba helyezett intézkedéseket tartalmazza. Ezenfelül szabályozza a javaslat a bankcsoport által alapított Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet működését és az építkezések előmozdítása érdekében egyes egyéb rendelkezéseket is tervez.
Az 1. § a bankcsoport által alapított Szövetkezetet a törvény hatálya alá helyezi és ezáltal módot nyujt arra, hogy a Szövetkezet működése a törvényben szabályoztassék.
A 2. § kimondja, hogy a Szövetkezet csak családiházak és az 1924:XII. tc. alapján létesülő társasházak építésére folyósíthat kölcsönöket és csak az ily kölcsönökből eredő jelzálogos követelései alapján bocsáthat ki kötvényeket. Az építtetők körét a törvényjavaslat nem kívánja eleve korlátozni, rámutat azonban arra a célra, hogy a hitelakció során elsősorban közszolgálati alkalmazottak részesüljenek családiházépítési kölcsönben. Az, hogy a hitelakció a bérházépítkezések kizárásával a családiházépítkezések előmozdítását tűzte ki célul, abban leli magyarázatát, hogy 1. szociális szempontok a családiházépítkezési törekvések támogatását teszik elsősorban kívánatossá, 2. a családiházépítkezések a legalkalmasabbak az ipar széles rétegeinek a foglalkoztatására, végül s nem utolsó sorban 3. hogy a tisztviselői lakbérlekötés látszik a legalkalmasabb bázisnak oly kötvénykibocsátásra, amely az építési költségek nagyobb hányadának meghitelezésén alapul.
A (2) bekezdés szerint a Szövetkezet csak a népjóléti minisztérium kebelében működő Lakásépítő Állandó Bizottság hozzájárulásával a Pénzintézeti Központ által engedélyezett kölcsönök alapján bocsáthat ki kötvényeket. Így kell intézkedni egyrészt az akció altruisztikus jellegének megóvása végett, másrészt miután az államnak a hitelakcióban vállalt jelentékeny érdekeltségére (3., 7. §) való tekintettel elsőrendű fontosságú, hogy a kölcsönök a kormány előirásainak megfelelően engedélyeztessenek.
A 3. § a kötvénybirtokosokkal szemben állami garanciát állapít meg. Ez a garanciavállalás az akció tengelye, ami nélkül, tekintettel arra, hogy a kötvények oly kölcsönök alapján bocsáttatnak ki, amelyek a bankszerűleg nyujtható mérvet meghaladják és hogy az akció sikere érdekében a kölcsönök annuitásainak a biztosítása tekintetében sem lehet a szigorú bankszerű szabályokhoz ragaszkodni, a kötvények elhelyezése igen nagy nehézségekkel járna. Pénzügyi kihatása azonban ennek a kötvénybirtokosokkal szemben vállalt garanciának alig lehet, figyelemmel a 7. § szerint rendelkezésre bocsátandó veszteségi tartalékalapra.
A 4. § a kötvények belföldi elhelyezésének elősegítését célozza. Tekintettel az állam garanciájára, e kötvények éppúgy alkalmasak tőkeelhelyezésre, mint a közvetlenül az állam által kibocsátott értékpapírok.
Az 5. § a Szövetkezet részére az építési hitelakció altruisztikus jellegére való tekintettel, felesleges költségek megtakarítása végett mindazokat a külön jogokat megadni óhajtja, amelyek az Országos Központi Hitelszövetkezet a kölcsönkövetelések érvényesítése, közelebbről az okiratok végrehajthatósága és a könyvek és könyvkivonatok bizonyító ereje tekintetében megilletik.
A 6. § a kötvénybirtokosok természetes védelmét célozza, midőn a kötvényekben megtestesített követeléseknek az alapjukul szolgáló kölcsöntartozásokkal való szoros összefüggését megállapítja és a kötvénybiztosítási jellegnek a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésénél való feltüntetését rendeli. A javaslat szerint e feljegyzést a Szövetkezetnek kérnie kell, a telekkönyvi hatóság azonban azt hivatalból is eszközölni köteles.
A 7. § az akció finanszírozására alakult bankcsoport két lényeges, az általános indokolás keretében már ismertetett kívánságának teljesítését célozza.
A 8. § a Szövetkezet állandó állami felügyeletét tervezi, tekintettel arra a jelentékeny érdekeltségre, amelyet az állam a Szövetkezetnél vállal. Az ellenőrzés állandósága és hatályossága érdekében szükséges, hogy a Szövetkezethez állandó megbízott neveztessék ki, akinek hatáskörét külön intézkedéssel fogom közelebbről szabályozni.
Miután a Szövetkezet már megalakult, alapszabályai a törvény rendelkezésének megfelelően utólag módosítandók, illetőleg kiegészítendők lesznek. Az alapszabályok megállapításához és minden későbbi módosításához a pénzügy- és igazságügyminiszter jóváhagyása szükséges, ez a nagy körültekintés indokolja a rendes szabályoktól való azt az eltérést, hogy az alapszabályokat és módosításokat a jóváhagyás után a cégbíróságnak nem szükséges újból felülvizsgálni.
Minthogy a Szövetkezet a jelen törvényjavaslat rendelkezéseinek megfelelően alapíttatott és csak a jelen törvényjavaslatban célzott közérdekű működést fejtheti ki, amit az előbbi §-okban meghatározott állami felügyelet biztosít, indokolt, hogy a törvényhozás a Szövetkezetet az előbbi §-ok értelmében való támogatásokon felül azzal is támogassa, hogy működésének teljes adó- és illetékmentességet biztosít.
Ez a § azokat a részletes szabályokat tartalmazza, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Szövetkezet fel legyen mentve mindazon adók és illetékek alól, amelyek terhére - a mellett a működési kör mellett, amelyet számára a törvényjavaslat és az annak megfelelően megalkotandó alapszabályok meghatároznak - a rendes szabályok szerint felmerülhetnének.
A házadóról szóló 1927. évi 200/PM számú hivatalos összeállítás szerint az újonnan emelt épületek részére megállapított 20 évi rendes ideiglenes adómentesség 1930. év végével lejár s így az 1931. évben és az azt követő években lakható állapotba helyezett épületeket már csak 15 évi ideiglenes házadómentesség illeti. Az 1931. év után lakható állapotba helyezett épületekre a községi pótadómentesség általában nem terjed ki s ez az 1929:XXIX. tc. 7. §-ában nyert felhatalmazás alapján csak a földbirtokreform során szerzett házhelyekre vagy munkáslakások céljaira emelt épületekre engedélyezhető. Az 1929:XXIX. tc. szerinti rendkívüli ideiglenes házadómentesség, mely a községi pótadóra szintén kiterjed, bizonyos különleges előfeltételek mellett kizárólag Budapesten, továbbá a törvényhatósági és megyei városoknak meghatározott területén emelt épületekre engedélyezhető.
Az építési hitelakció sikerét a törvényjavaslat olymódon is elősegíteni kívánja, hogy a Szövetkezet által nyujtott kölcsönökkel végrehajtott építkezéseket nagyobbmérvű adókedvezményben részesíti. A kölcsön törlesztésének 20 évi időtartamára teljes, az állami és a községi pótadóra kiterjedő rendkívüli ideiglenes házadómentesség engedélyezését, azontúl további 10 évre pedig a községi pótadóra ki nem terjedő rendkívüli ideiglenes házadómentesség az 1933. évig lakható állapotba helyezett épületekre lenne engedélyezhető. Az építkezési határidőnek 3 évre szóló korlátozásával az építkezések ütemét kívánom gyorsítani.
Minthogy előfordulhatnak olyan rendkívüli és előre nem látható körülmények, amelyek a rendkívüli ideiglenes házadómentesség engedélyezését az 1933. év végén túl is indokolhatják, felhatalmazást kérek arra, hogy ilyen méltánylást érdemlő esetekben a rendkívüli ideiglenes házadómentességet az 1933. év után lakható állapotba helyezett épületekre is kiterjeszthessen.
A végrehajtási eljárásról szóló 1908:XLI. tc. 6. §-ának második bekezdése akként rendelkezik, hogy a közszolgálati alkalmazottak lakáspénze (lakbére) csak lakbérkövetelés fejében, illetőleg abban az esetben foglalható le, ha a közszolgálati alkalmazott lakóháznak saját részére való építése vagy megvétele végett, lakáspénzének (lakbérének) lekötésével, közokiratban fizetési kötelezettséget vállalt.
Ezt a rendelkezést a törvényjavaslat 11. §-ának (1) bekezdése a lakóház vagy lakás építésével kapcsolatban létrejött hitelügyet gyorsabb és a közszolgálati alkalmazott szempontjából olcsóbb lebonyolítása érdekében akként módosítja, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak ilyen hitelügyletekkel kapcsolatban lekötött lakáspénze abban az esetben is lefoglalható, ha a közszolgálati alkalmazott nem közokiratban, hanem oly magánokiratban vállalt fizetési kötelezettséget, amelyen az aláírást a hivatali főnök hitelesítette.
Minthogy pedig a hitelező lakóházépítéssel vagy megvételével kapcsolatban létrejött jogügyletből eredő követelésének biztosítására igen sok esetben biztosítási szerződés kötését is kívánja az adóstól, a 11. § (1) bekezdése az eddigi állapottal szemben lehetővé teszi azt is, hogy a közszolgálati alkalmazott lakáspénze a lakóháznak vagy lakásnak saját részére építésével vagy megvételével kapcsolatban kötött biztosítási szerződés alapján fizetendő biztosítási díjak fejében is lefoglaltassék.
A nyugalombahelyezett közszolgálati alkalmazottak csak az 1912:LXV. tc. hatálybalépése óta részesülnek lakáspénzben (lakbérnyugdíjban) s így az 1908:XLI. tc. az ilyen alkalmazottak lakáspénzének lakbérnyugdíjának) lefoglalhatósága tekintetében nem rendelkezett. Minthogy az azóta hatálybalépett rendelkezések szerint most már lakáspénzben részesül a közszolgálati alkalmazottnak özvegye is, az 1912:LXV: tc. 116. §-ában foglalt rendelkezés szellemének megfelelően a jelen szakasz (2) bekezdésében ki kellett mondani, hogy az 1908:XLI. tc. 6. §-ának második bekezdésében, valamint a jelen szakasz (1) bekezdésében foglalt rendelkezések a nyugalombahelyezett közszolgálati alkalmazottra, illetőleg a közszolgálati alkalmazottal (nyugdíjassal) együtt fizetési kötelezettséget vállalt házastársra, valamint a közszolgálati alkalmazottnak nyugellátásban részesülő özvegyére is kiterjednek.
A 11. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés felvételére az az érvényben levő jogszabály szolgált alapul, hogy a közszolgálati alkalmazott (nyugdíjas) elhalálozása esetén az özvegye részére az elhalálozást követő három hónapon át folytatólagosan ki kell fizetni mindazokat a készpénzjárandóságokat, amelyekre az elhaltnak ezalatt a három hónap alatt igénye lenne. Az igénybevett hitelösszeg törlesztése folytonosságának biztosítása céljából tehát indokolt volt kimondani, hogy az olyan esetben, amikor a közszolgálati alkalmazott házastársával együtt vállalt fizetési kötelezettséget, a fizetési kötelezettség a férj halála után az özvegyet a legközelebbi lakbérnegyedben megillető lakáspénzre is érvényesíthető.
