A kir. ítélőbírák és kir. ügyészek státusáról szóló 1920:XX. tc. 20. §-a úgy rendelkezik, hogy az állami tisztviselők fizetés természetével bíró illetményeinek általános emelése esetében az ítélőbírák és ügyészek illetményeit a megélhetési viszonyok figyelemebevételével aránylagosan emelni kell. A későbbi rendeleti jogszabályok ezt a rendelkezést nem követték, ennek következtében a bírói és ügyészi kar hátrányára megváltozott az az arány, amely az idézett törvényben részükre meghatározott illetmények és az egyéb állami tisztviselők illetményei között eredetileg fennállott. De a bírói és ügyészi kar hátrányára változott meg az e törvényben megállapított illetmények és a megélhetés költségei közti arány is. Minthogy a jogrend védelmére hivatott bírói és ügyészi karnál fokozottan szükséges az, hogy a kar minden tagja feltétlenül bízhassék a törvényadta jogok megvalósulásában és minthogy ma is teljes mértékben fennállanak mindazok az okok, amelyek az 1920. évben a bírói és ügyészi illetmények megszabásánál irányadók voltak, a törvényi rendelkezés fokozatos megvalósítása feltétlenül szükséges.
Az 1920. év óta kiadott rendeletek megszüntették a bírói képesítési pótlékot is, amely az 1920:XX. tc. megalkotása előtt is megillette az ítélőbírákat és ügyészeket s melyet az 1920:XX. tc. 2. §-ának 3. pontja is fentartott. Csak a 2720/1929. ME számú rendelet állította vissza a bírói képesítési pótlékot, de az 1920:XX. törvénycikkben megállapított évi 1800 koronával szemben csak évi 600 pengő összegben. A törvény rendelkezéseinek megvalósítása során szükséges első lépés az, hogy ez a rendeleti intézkedés törvényerejére emeltessék és a törvény adjon módot a pótléknak rendeleti úton való emelésére is.
A törvényjavaslat második tárgya a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság fogalmazási szakához tartozó egyes állásoknak a kir. ítélőbírák és ügyészek státusába való besorozása. Ez a rendelkezés elsősorban azért indokolt, mert a jogügyi igazgatóság fogalmazási tisztviselőinek a képesítése ugyanolyan, mint az ítélőbíráké és ügyészeké. Ez a képesítés a mostani jogszabályok szerint (1913:LIII. tc. 1. §, 1925:VIII. tc. 43. §) a jogtudori oklevél megszerzését követő legalább négy évi joggyakorlatból és utána a bírói és ügyvédi vizsga sikeres letételéből áll. Indokolt ez a szabályozás továbbá azért is, mert munkájuk a bírákéval és főleg a kir. ügyészekével hasonló természetű. De a közszolgálat érdekében is szükséges ez a szabályozás. A közszolgálat érdekében ugyanis nagyon fontos, hogy az igazságügyi szolgálatnak ez a két ága - egyrészt a bírói és ügyészi, másrészt a jogügyi igazgatósági - ne alkosson külön-külön zárt testületet, hanem mód legyen arra, hogy a két ág egyikéből a másikába kerülhessenek át a hasonló képesítésű köztisztviselők a szerint, hogy képességeiket mely szolgálati ágban lehet legmegfelelőbben értékesíteni. Ennek a szempontnak a figyelembevételét azonban ma nagyon megnehezíti az, hogy a két szolgálati ág hivatali illetményei különböző rendszer szerint vannak megállapítva. A m. kir. jogügyi igazgatóság fogalmazási tisztviselőinek a bírói fizetési csoportokba való sorozása ezt az akadályt el fogja hárítani. Ezzel természetszerűleg együtt jár az, hogy ezek a tisztviselői állások a kir. ügyészi állások elnevezéséhez hasonló elnevezést kapjanak.
