1930. évi XLIV. törvénycikk indokolása

a betegek kölcsönös ellátása tárgyában 1928. évi február hó 22-én Belgrádban kelt magyar-szerb-horvát-szlovén egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Mindkét szerződő fél tömegesen ápol kórházaiban és gyógyító-intézeteiben a másik szerződő félhez tartozó idegen állampolgárt.

Ez a körülmény szükségessé tette azt, hogy a kölcsönös ápolással összefüggő kérdések nemzetközi szerződéssel rendeztessenek. Ezért a két kormány meghatalmazottakat küldött ki, akik Belgrádban folyó évi február hó 22-én az összes kapcsolatos kérdéseket szabályozó egyezményt létesítettek.

Az utóbbi évek tapasztalatai szerint magyar kórházakban több jugoszláv állampolgárt ápolnak, mint fordítva; ennek a ténynek a jugoszláv területen lakó magyar kisebbség nemzethűségének fenntartása szempontjából erős jelentősége van.

Az aláírt egyezmény nagyjából megfelel annak az egyezménytervezetnek, amelyet a m. kir. kormány az összes szomszédos államoknak felajánlott: a betegek kölcsönös ápolásán alapul; megállapítja a kötelezettséget az ápolási díjak és gyógyköltségek behajtásánál való kölcsönös támogatásra és megállapítja a kötelezettséget a közös osztályra felvett betegek ingyenes ápolására. Ezt az utóbbi rendelkezést a már érintett nemzetpolitikai mozzanaton felül azért is ajánlom, mert a közosztályon ápolt betegek ápolási díjainak és gyógyköltségének megállapítása és behajtása a közigazgatási szervezetnek olymérvű megterhelését jelenti, amely nincs arányban az állami és az önkormányzati háztartások javára a behajtási eljárás során esetleg befolyó csekély bevétellel.

A két kormány képviselői folyó évi február hó 22-én Belgrádban ezt az egyezményt aláírták.