1930. évi XLVI. törvénycikk indokolása

egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A mindenkori magyar kormányok - rövid megszakításoktól eltekintve - a multban is kaptak törvényi felhatalmazást arra, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezése céljából a szükséghez képest megállapodásokat létesíthessenek s az ideiglenes megállapodásokat rendeleti úton életbeléptethessék.

E felhatalmazás célja mindenkor az volt, hogy a kormány kereskedelempolitikai mozgási szabadsága az ország gazdasági érdekei által megkívánt mértékben biztosíttassék.

A legutóbb az 1928:XLV. törvénycikkkel adott ily értelmű felhatalmazás érvénye folyó év végével lejár. Tekintettel arra, hogy azok a szempontok, amelyek az idézett törvénycikkel megadott felhatalmazást szükségessé tették, ma is fennállanak, - amennyiben kereskedelempolitikai viszonyainknak a bennünket gazdasági szempontból érdeklő összes államokkal való kiépítése még folyamatban van - igen fontos, hogy gondoskodás történjék arról, hogy továbbra is biztosítva legyen annak a lehetősége, hogy a létesítendő forgalmi és kereskedelmi megállapodások - amennyiben újabb tarifális kedvezményeket nem nyujtanak - rövidebb időn belül legyenek életbeléptethetők, mint amely időn belül azoknak az Országgyűlés által való letárgyalása megtörténhetnék.

E törvényjavaslat két első cikkének szövege teljesen megfelel az idézett 1928:XLV. tc. és az azt megelőzőleg alkotott 1927:XV. tc. 1. és 2. §-ainak.

Miként az utóbbi törvénycikk, úgy e törvényjavaslat is meghatározza az ideiglenesség fogalmát, amennyiben kimondja, hogy a kormány felhatalmazása csak oly kereskedelmi és forgalmi megállapodások életbeléptetésére terjed ki, amelyek időtartama a három évet vagy felmondási ideje a hat hónapot meg nem haladja.

Nem terjed ki a felhatalmazás oly kereskedelmi szerződésekre, amelyek vámtarifális rendelkezéseket tartalmaznak s mint ilyenek, az ország gazdasági termelését érzékenyebben érinthetik, mint a puszta legnagyobb kedvezményes szerződések. A vámtarifális engedményeket tartalmazó szerződések ezentúl is minden esetben csak az országgyűlés jóváhagyása után lesznek életbeléptethetők.

De a vámtarifális rendelkezéseket nem tartalmazó kereskedelmi és forgalmi megállapodásokat illetőleg is biztosítva marad természetesen az országgyűlés alkotmányos ellenőrzési joga, amennyiben az 1. § második bekezdése értelmében a kormány a javaslatban foglalt felhatalmazás alapján életbeléptetendő megállapodásokat az országgyűlésnek bejelenteni köteles, amely alkalommal az országgyűlésnek módja nyílik arra, hogy a megállapodások és ezzel a kormány kereskedelempolitikája felett bírálatot gyakoroljon.

A felhatalmazás, hasonlóan a többször idézett 1928:XLV. törvénycikkben nyert felhatalmazáshoz két évre szól.

A 3. §-hoz

Az 1928. évi december hó 2-án aláírt magyar-lengyel Pótjegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot annak idején az Országgyűlés mindkét háza alkotmányosan letárgyalta, azt elfogadta. Ezekután a Kormányzó Úr Ő Főméltósága 1929. évi július hó 6-ik napján a nevezett megállapodást Magyarország részéről megerősítette.

Az 1930. évi március hó 27-én aláírt Második Pótjegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés mindkét Háza ugyancsak letárgyalta és elfogadta s a Kormányzó Úr Ő Főméltósága ezt a megállapodást is megerősítette. Az első Pótjegyzőkönyv a megerősítési okmányok kicserélésétől számított 15. napon lépne életbe, a Második Pótjegyzőkönyv életbelépési napja pedig jegyzékváltás útján lenne megállapítandó.

A lengyel parlament azonban az említett két Pótjegyzőkönyvet még nem tárgyalta le, ennélfogva azokat Lengyelország nem erősítette meg és így a megerősítő okiratok kicserélése még nem történt meg.

Újabban a lengyel kormány kijelentette abbeli készségét, hogy hajlandó a két Pótjegyzőkönyvet a lengyel törvényhozás hozzájárulásának kikérése előtt ideiglenesen életbeléptetni, amennyiben a magyar kormány is hasonlóan jár el.

Tekintettel arra, hogy a két Pótjegyzőkönyvben foglalt megállapodások mielőbbi életbelépéséhez a magyar gazdasági életnek is nagy érdeke fűződik, a kormány módját kívánja ejteni annak, hogy azok minél előbb életbelépjenek. E célt szolgálja a törvényjavaslat 3. §-ában kért felhatalmazás.