1931. évi VI. törvénycikk indokolása

a hajóselismervényekre vonatkozólag az 1924. évi augusztus hó 25. napján Brüsszelben kelt egyezmény becikkelyezése tárgyában * 

Általános indokolás

Az egyezmény a hajóselismervényekkel összefüggő szabályokkal és ezzel kapcsolatban elsősorban azon fuvarozási szerződésekből folyó jogokkal és kötelezettségekkel foglalkozik, amelyek tekintetében hajóselismervény állíttatott ki.

Az egyezmény 1. Cikke szerint csak az olyan szállítás esik az egyezmény általános rendelkezései alá, amelynél hajóselismervény vagy más hasonló okmány (pl. tengeren való szállításra vonatkozó fuvarlevél) állíttatott ki és ha a szerződés nem vonatkozik élő állatok vagy kifejezetten a fedélzeten viendő áruk szállítására. E mellett az egyezmény a szállításból folyó jogviszonyokat csak az árunak a hajóba történt berakásától annak kirakásáig terjedő időre szabályozza.

A hajóselismervényt a fuvarozó hajóparancsnok vagy a fuvarozó megbizottja csak az árunak a hajóba történt berakása után és csak a feladó kifejezett kérelmére tartozik kiszolgáltatni (3. Cikk 3. pont 1. bek.). A hajóselismervénynek rendszerint fel kell tüntetnie az árura vagy csomagokra alkalmazott ismertetőjeleken kívül a csomagok vagy darabok számát, mennyiségét vagy súlyát, az áruknak külsőleg észlelhető állapotát és minőségét. Az ezekre vonatkozó adatokat a feladó szolgáltatja, azonban a fuvarozónak vagy hajóparancsnoknak kötelessége az adatokat lehetőség szerint ellenőrizni, viszont nem köteles megemlíteni a hajóselismervényben az olyan adatokat, amelyeknek megállapítására nem voltak okszerű eszközei és egyúttal komoly oka van feltételezni, hogy azok a valóságnak nem felelnek meg (3. Cikk 3. pont). A kiállított elismervény vélelemül szolgál az ellenkező bizonyításig arra, hogy az áru az elismervényben foglalt adatoknak megfelel (3. Cikk 4. pontja). Mindezek a rendelkezések azt a célt szolgálják, hogy a feladónak olyan forgalomképes papirosa legyen a kezében, amelyet forgatás útján értékesíthet. Megjegyzendő azonban, hogy a fuvarlevél adataival szemben az ellenkező bizonyítása még jóhiszemű harmadik személlyel szemben is meg van engedve. Viszont, ha az árunak a fuvarozótól való elvitele alkalmával nem élnek azonnal írásbeli fenntartással, az a vélelem, hogy a fuvarozó az árut az elismervényben feltüntetett állapotban szolgáltatta ki. Rejtett hiba esetén az átvételtől számított három nap alatt lehet fenntartással élni. Ha kellő időben szabályszerű fenntartás nem történt, a fuvarozó ellenfelének kell a vélelemmel szemben bizonyítani azt, hogy az áru nem felel meg az elismervényben leírt állapotnak, azonban az ebből eredő igények minden esetben elévülnek, ha a kereset a kiszolgáltatástól számított egy év alatt nem adatik be (3. Cikk 6. pontja).

A 4. Cikk a fuvarozónak az áru hibáiért való felelőssége előfeltételeit és korlátait tárgyalja és e részben a tárgyilagos felelősség elvétől eltérve a fuvarozó javára meglehetős enyhe szabályokat állapít meg. Általában a fuvarozó a felelősség alól mentesül, ha a rendes gondosságot a hajónak hajózható állapotba helyezése, felszerelése, személyzettel való ellátása, az áru megőrzése, megóvása és kiszolgáltatása tekintetében kifejtette, e tekintetben a bizonyítás azonban a fuvarozót terheli.

A különböző mentesítő körülmények részletes felsorolása során külön kiemeli az egyezmény, hogy a fuvarozó nem felel a hajóparancsnok vagy hajósszemélyzet tényeiéit, mulasztásaiért és hibáiért, harmadik személyek által okozott kárért, erőhatalomért és véletlenért, továbbá az útról való letérésért, ha az mentés okából vagy egyébként okszerűen történt.

Kétségtelen, hogy a veszélyes felelősség elvétől ilyen nagy mértékbén való eltérés ellenkezik egyrészt hazai jogelveinkkel, másrészt a szállító kereskedő érdekeit is jelentékenyen sértheti. Ennek ellenére is azonban elfogadhatónak látszik ez az egyezmény is, mert a kereskedő érdekét nagyban szolgálja azáltal, hogy az egyezmény alapján kiállított hajóselismervény bizonyára nagy mértékben forgalomképes lesz. E mellett védekezhetik is a feladó a fuvarozó felelősségének ilyen nagymértékű korlátozása ellen, olyan módon, hogy nem kér hajóselismervényt, amely esetben nem alkalmazható az egyezmény. Ennek azonban az a hátránya, hogy a feladó nem tudhatja előre, hogy milyen jog fog alkalmazást nyerni. Ez ugyanis különböző lehet a szerint, hogy a feladó melyik államban fogja igényeit érvényesíteni.

Védekezhetik továbbá a feladó a felelősség korlátozása ellen olyan módon is, hogy a hajóselismervényben a fuvarozónak nagyobbmérvű felelősségét köti ki, ami az egyezmény értelmében meg van engedve (5. Cikk 1. bek.). A tengeri biztosítás elterjedt volta is alkalmas különben a feladó érdekeinek megóvására. Megjegyzendő még, hogy a kártérítés mérve összegszerűleg is korlátozva van (4. Cikk 5. pontja).

A fuvarozónak az egyezményben megállapított kötelezettségei az egyezményben meghatározott mérven felül nem korlátozhatók. Kivételnek van helye, ha a fuvarozó a biztosítási kedvezményt átruházta (3. Cikk 8. pontja);

2. hajóselismervény kiállítása nélkül csupán hajóbérleti szerződés köttetett (5. Cikk);

3. bizonyos, nem kereskedelmi jellegű árukra vonatkozólag kötött szállítási szerződés esetén, amelyeknél hajóselismervény nem állíttatott ki (6. Cikk).