1931. évi X. törvénycikk indokolása

a Görögországgal Athénben 1930. évi május hó 5. napján kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

A szerződés tartalma a következő:

A leglényegesebb rendelkezéseket a szerződés 1. és 12. Cikkei tartalmazzák. Az 1. Cikkben a felek arra kötelezik magukat, hogy a köztük felmerülő, bármely természetű és diplomáciai úton megfelelő időn belül meg nem oldható vitás kérdéseket, kivéve azokat, amelyek a szerződés megkötését megelőzőleg felmerült vitás kérdésekből származnak, vagy amelyeknek megoldására nézve a felek között már érvényben levő egyezmények különös eljárást írnak elő, békéltető eljárás, illetőleg adandó esetben választott bírósági eljárás alá bocsátják; a 12. Cikk szerint pedig abban az esetben, ha békéltetés nem jön létre és jogi természetű vitáról van szó, az ügy döntés végett a szerződő felek bármelyikének kívánságára választott bírósági eljárás alá bocsátandó.

Ami a békéltető, illetve választott bírósági eljárás módozataira vonatkozó részleteket illeti, azok főbb vonásokban a következők:

A békéltető eljárást a szerződés 3-11. Cikkei szabályozzák. A békéltetést a felek esetenként alakítandó háromtagú bizottságra bízzák. Ebbe a bizottságba a felek saját állampolgáraik közül egy-egy biztost jelölnek ki, a bizottság elnökét pedig közös megegyezéssel harmadik hatalmak állampolgárai közül választják. Ha a biztosok, illetőleg az elnök kijelölése attól a naptól számított három hónapon belül, melyen a felek valamelyike a békéltető eljárás igénybevételére irányuló szándékát bejelentette, nem történik meg, a svájci Szövetségtanács elnöke fog felkéretni a kijelölések eszközlésére. A békéltető bizottság igyekszik felderíteni a vitás kérdést, e célból vizsgálat útján, vagy más módon megállapítja a tényeket, beszerzi a bizonyítékokat s a felek megegyeztetésére törekszik. Az ügy megvizsgálása s az eljárás befejezése után a bizottság jegyzőkönyvet készít, melyben megállapítja, hogy a felek megegyeztek vagy hogy megegyezés nem sikerült. A bizottság rendszerint szótöbbséggel határoz. A szerződő felek a bizottság előtt kormánymegbizottakkal és tanácsadókkal képviseltetik magukat és kötelesek a bizottság munkáját minden rendelkezésre álló eszközzel megkönnyíteni.

A választott bírósági eljásást a szerződés 13-17. Cikkei szabályozzák. Ha a békéltető eljárás nem sikerül, a vitás kérdés, amennyiben jogi természetű vitáról van szó, választott bírósági eljárás alá kerül. Ilyenkor minden felmerült esetben a szerződő felek külön megállapodást kötnek, mely részletesen meghatározza a vita tárgyát, a bíróság megalakítására s az eljárásra vonatkozó szabályokat. Ellenkező megállapodás hiányában a választott bírósági eljárásra a nemzetközi viszályok békés elintézése iránt Hágában 1907. évi október hó 18-án kötött egyezmény 51-85. - cikkei nyernek alkalmazást. A vitás ügy, amennyiben a felek erre nézve megegyeznek, a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság elé is vihető. Ha választott bírósági eljárásra irányuló kérelem közlése után hat hónapon belül a választott bíróság megalakítására nézve a felek között nem jönne létre megállapodás, a vitát a Felek bármelyike egyszerű keresettel az Állandó Nemzetközi Bíróság elé viheti.

A szerződés 2., valamint 18-20. Cikkei mindkét eljárásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Ezek közül külön említést érdemel az a rendelkezés, amely szerint a feleknek az eljárás során tartózkodniok kell minden olyan intézkedéstől, amely a békéltető bizottság javaslatának elfogadása, vagy a bíróság határozatának végrehajtása tekintetében hátrányos lehetne. Említésre méltó még, hogy a szerződés értelmézése vagy végrehajtása körül felmerülhető vitás kérdéseket ellenkező megállapodás hiányában a felek bármelyike egyszerű keresettel az Állandó Nemzetközi Bíróság elé terjesztheti. A szerződés, 21. Cikke szerint, öt év tartamára köttetett; a határidő lejárta előtt egy évvel felmondható. Fel nem mondás esetében további öt évi időtartamra hatályban marad és így tovább.

A szerződés legteljesebb mértékben kielégíti az újabb nemzetközi jogfejlődésnek azt a kívánalmát, hogy az államokra nézve lehetőleg széles körben kötelezőkké tétessék a köztük felmerülő vitás kérdéseknek békés úton való elintézése, másfelől azonban a vita tárgyának és a bíróság hatáskörének meghatározása tekintetében a Szerződő Feleknek mégis megfelelő szabadságot biztosít.