1931. évi XVIII. törvénycikk indokolása

a házadó alá eső ingatlanok illetékkiszabási alapul vehető törvényszerű legkisebb értékének leszállításáról * 

A törvényszerű legkisebb érték alatt az értendő, hogy az ingatlan után kivetett adó alapjának a törvényszabta szorzószámmal való többszörözése adja az ingatlannak azt az átlagos értékét, amelynél kisebb értéket illetékkiszabási alapul venni semmi körülmények között sem lehet.

Az ingatlanoknak törvényszerű legkisebb értékét legutoljára az 1927:V. tc. 24. §-a állapította meg, úgyhogy a legkisebb érték a földadó alá eső ingatlanoknál a kataszteri tiszta jövedelemnek huszonötszöröse, a házadó alá eső ingatlanoknál pedig a házadó alapjául szolgált nyersbérjövedelemnek (haszonértéknek) tízszerese.

A házak forgalmi értékében az 1927. év óta az egész vonalon bekövetkezett alábbszállás azt idézte elő, hogy a házak törvényszerű legkisebb értéke ma már - a tapasztalat szerint - nagyon sok esetben meghaladja - olykor igen jelentős arányban - a valóságos forgalmi értéket.

Ez az állapot fenn nem tartható, mert az illetékszabályok alapelveivel nincs összhangban s az állami pénzügyi érdekre is csak látszólagosan kedvező. A törvényszerű legkisebb érték túlzottsága ugyanis előbb-utóbb föltétlenül visszahat az ingatlanforgalomra, úgyhogy ami többletbevételhez az állam pillanatnyilag azon a réven jut, hogy az illetékkiszabási alap egyes esetekben a valóságos forgalmi értéknél magasabb összegben mutatkozik, azt később más oldalról többszörösen elvesztheti az elmaradó forgalomban, a nagyobb illeték fizetésétől való visszariadás miatt meghiusult ingatlanforgalmi ügyletekben.

A 2. §-hoz

Az illetékegyenértéket tízévenként kell kiszabni. A legutolsó tízéves kiszabás 1921-ben volt. Az akkor papírkoronában kiszabott összegek azonban elértéktelenedtek, minélfogva az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról hozott 1924:IV. törvénycikk a kiszabási időszaknak akkor még hátra volt részére - az 1924-1930. évekre - az 1923. év év végén mutatkozott értékadatok alapján újból foganatosíttatta a kiszabást. Minthogy tehát a tízéves kiszabási időszak az 1930. év végével letelik, az illetékegyenértéket most újból ki kell szabni.

Az illetékegyenérték kiszabási alapja az ingatlanoknak törvényszerű legkisebb értéke.

Ennélfogva a házadó alá eső ingatlanokra nézve rendkívüli igazságtalan lenne, ha az illetékegyenértéknek a következő tíz évre való új kiszabása a jelenlegi törvényszerű legkisebb érték alapján történnék, amely a valóságos forgalmi érték színvonalát számos esetben túlhaladja.

Ilyen módon a házak törvényszerű legkisebb értékének megfelelő arányú mérséklése azért is kívánatos, hogy a házak után való illetékegyenértéknek az elkövetkező új tízéves időszakra valós kiszabása már a csökkentett törvényszerű legkisebb érték alapján mehessen végbe.

A 3. §-hoz

A javaslat 3. §-a az életbeléptetés napját azért tűzte ki határozott naptári megjelöléssel, mert ha az életbelépés a törvény kihirdetésének előre meg nem határozható idejétől függne, akkor a törvényjavaslat tárgyalása alatt az ingatlanforgalomban fennakadás állhatna be, mert a felekben általános lenne a hajlandóság, hogy az üzletkötést a csökkentett törvényszerű legkisebb életbelépési időpontjának bizonyossá vállásáig elhalasszák.