1931. évi XIX. törvénycikk indokolása

a cukorrépatermeléssel és a cukorgyártással kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról * 

A cukorgyártás céljaira termelt cukorrépa beváltási árára és átvételi feltételeire vonatkozó kérdéseket a háborút követő idő óta a cukorgyári vállalatok érdekképviselet és a cukorrépatermelő gazdák érdekképviseletei között időről-időre kötött érdekképviseleti megállapodások és az egyes cukorgyári vállatok és az egyes termelők között az érdekképviseleti megállapodás az 1928, évben kötöttek, amely megállapodás az idevonatkozó kérdéseket bezárólag az 1930. évig szabályozta.

A cukorgyártás céljaira termelendő cukorrépával kapcsolatos kérdéseknek az 1931. évre való szabályozása eredetileg ugyancsak kizárólag egy érdekképviseleti megállapodás létrehozása révén terveztetett. Az érdekképviseleti megállapodás létrejötte elé azonban a cukor világpiaci helyzetének az 1931. év legkezdetén bekövetkezett gyökeres változása igen nagy nehézségeket gördített. Az évek óta folyton súlyosbodó cukorkrízis nyomása alatt ugyanis a főbb cukortermelő országok cukorgyári érdekeltségei az egyes országok által exportálható cukormennyiségekre nézve megállapodtak és ennek a megállapodásnak az alapján az idevonatkozó végleges szerződés megkötésére irányuló tárgyalások folyamatban vannak. Ennek az exportkonvenciónak természetszerűleg az a következménye, hogy az exportkonvencióban résztvett országok, közöttük Magyarország cukortermelési lehetősége is korlátok közé szorult, mert az előállításra kerülő cukorból azt a részt, amely a belső fogyasztás kielégítése után, mint felesleg fennmarad, most már nem lehet tetszésszerinti mennyiségben a világpiacon elhelyezni.

Magyarország belső fogyasztása az utóbbi években állandó, és körülbelül 1.000,000 q-val vehető számításba. Az exportkonvenció következtében Magyarorzság által a világpiacon elhelyezhető cukormennyiség körülbelül 750,000 q fehércukor, vagyis a magyar cukorgyári vállalatok évente összesen körülbelül 1.7500,000 q cukrot adhatnak csak el. Ebből az új helyzetből az következik, hogy a cukorgyári vállalatok most már, legalább is az exportkonvenció hatályának öt évre tervezett tartama alatt, nem termelhetnek több cukrot, mint amennyi elhelyezhető, és következésképpen nem vehetnek át több cukorrépát sem, mint amennyi az elhelyezhető cukormennyiség kigyártásához szükséges. A kitermelhető cukormennyiséget ezenkívül még csökkenti a jelenleg az országban lévő körülbelül 500,000 q cukorfelesleg is.

Ebben a helyzetben a két érdekeltség tárgyalásai során megállapítást nyert, hogy az a cukorrépamennyiség, amelyet a szükséges cukor kigyártása céljából a cukorgyári vállalatok az 1931. évben átvehetnek, 12.956,000 bruttó métermázsa. Az érdekképviseleti megállapodást tehát csakis azon az alapon lehet megkötni, hogy a cukorgyári vállalatok a termelő gazdáktól az említett mennyiségű cukorrépánál többet nem vehetnek át. Minthogy azonban az országban eddig cukorrépával bevetett terület normálisan az említett mennyiségnél sokkal több cukorrépát termel, a cukorrépatermelésre használt területet redukálni kell. A cukorgyári vállalatok egyes termelőkkel az elmúlt időkben sok olyan szerződést kötöttek, amely szerződésekben kötelezték magukat arra, hogy a meghatározott területen termelt cukorrépát a termelőktől átveszik. Az ilyen szerződésekkel lekötött terület körülbelül 40,000 katasztrális hold. A cukorgyári vállalatok tehát, amennyiben ezek az 1931. évre is érvényes szerződések törvényhozási úton nem korlátoztatnak, kötelezve vannak arra, hogy az említett körülbelül 40,000 katasztrális holdon termő egész cukorrépamennyiséget átvegyék. Minthogy azonban a cukorrépa átvételi lehetősége korlátolt, az a helyzet, hogyha a hosszúlejáratú, tehát az 1931. évre is érvényes szerződések alapján a cukorgyári vállalatok által átveendő cukorrépamennyiségek nem redukáltatnak, - amely redukció pedig természetszerűleg csak törvényhozási úton lehetséges - a cukorgyári vállalatok az olyan cukorrépatermelőktől, akiknek az 1931. évre is érvényes szerződésük nincs, csak nagyon kismennyiségű répát vehetnének át és így a cukorkrízis nyomása alatt bekövetkezett termeléscsökkentés egész súlyát azoknak a cukorrépatermelőknek kellene viselni, akiknek az 1931. évre is érvényes hosszúlejáratú szerződéseik nincsenek. Ezek a termelők pedig nagyrészben éppen a kistermelők.

Hogy a vázolt igazságtalanság elkerülhető legyen, a hosszúlejáratú szerződéseken alapuló répatermelési, illetőleg átvételi kötelezettségeket csökkenteni kellett, hogy ennek folyományaként az összes cukorrépatermelő gazdák a cukorkrízis nyomása alatt bekövetkezett termeléscsökkentésből folyó terhet igazságosan egyenlő arányban viseljék. Az idevonatkozó és ezt a célt szolgáló intézkedéseket tartalmazza a törvényjavaslat 1. §-a.

A 2. §-hoz

Intézkedni kellett az érvényes szerződéseknek a törvényhozás korlátozásával párhuzamosan természetszerűleg aziránt is, hogy ennek a korlátozásnak a célja tényleg eléressék, vagyis hogy az 1931. évre érvényes szerződéssel nem bíró és az 1930. évben cukorgyártás céljára szolgáló cukorrépatermeléssel foglalkozott gazdák az őket a csökkentett termelésből rájuk eső résznek megfelelő termelési szerződéshez feltétlenül hozzájussanak.

Gondoskodni kellett arról, hogy amenyiben bármi oknál fogva egyes cukorrépatermelésre jogosult gazdák az 1931. évben cukorrépatermelésre nem vállakoznának, a felszabadult kontingensrész olyan gazdák között osztassék szét, akik erre a legmegfelelőbbek.

A 3. §-hoz

Minthogy az 1931. évre is érvényes régebben megkötött szerződésekben a cukorrépaszállításra vonatkozó határozmányok mellett más azzal összefüggő szolgáltatásokra nézve is vannak természetszerűleg mindenütt rendelkezések, intézkedni kellett abban az irányban, hogy ezek az ilyen szerződésekben foglalt és a cukorrépaszállítással kapcsolatos kötelezettségek is ugyanolyan mértékben redukáltassanak, mint amilyen mértékben az 1. §-ban foglalt intézkedések alapján a répaszállításra vonatkozó szerződési feltételek módosíttattak.

A 4. §-hoz

Azoknak a vitás kérdéseknek az elintézése, amelyek a cukorrépatermelő gazdák és a cukorgyári vállalatok között a cukorgyártás céljaira termelhető és a cukorgyári vállalat által a törvényjavaslat 1. és 2. §-ai alapján átveendő cukorrépamennyiségnek a kiszámítása tárgyában felmerülhetnek, tekintettel arra, hogy a cukorrépa vetési ideje korlátolt, lehetőleg azonnal és végleges hatállyal kell, hogy megtörténjék. Ilyen elintézése a vitás kérdéseknek csak választott bíróság eljárása esetén érhető el. Ezért a törvényjavaslat 4. §-a az ilyen vitás kérdések eldöntését kizárólag választott bírságok hatáskörébe utalja. Ugyanez a § tartalmaz intézkedéseket a választott bíróság mikénti összeállítására nézve és arra nézve is, hogy a választott bíróságnak milyen szabályok szerint kell eljárni.

Az 5. §-hoz

Úgy az elől említett exportkonvenció, mint az 1931. évi cukorrépatermelésre vonatkozó érdekképviseleti megállapodás, amely érdekképviseleti megállapodás attól a feltételtől függően köttetett meg, hogy a most előterjesztett törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, szükségessé teszik, hogy ne keletkezhessenek az exportkonvenció és az érdekképviseleti megállapodás érvényességének ideje alatt olyan cukorgyárak, amelyek nem vállalják át ugyanazokat a kötelezettségeket, mint amelyek a meglévő cukorgyárakat kötik. Ezért, továbbá meg azért is, mert minden olyan iparban, amely fogyasztási vagy termelési adó alá eső cikket állít elő, a meglévő súlyos gazdasági viszonyok között szükségesnek mutatkozik, hogy az ipar fejlődésére és az új vállalatok keletkezésére a minisztériumnak befolyása legyen, a törvényjavasalt 5. §-a említett iparok körébe eső, tehát a cukoripar körébe eső új gyáralapításokat is engedélyhez köti. Új cukorgyár alapítására engedélyt addig az ideig, amíg a cukorrépatermelők és a cukorgyári vállalatok között a cukorrépatermelésre nézve megfelelő megállapodások létesülnek, a minisztérium nem szándékozik kiadni - már csak azért sem, mert a meglévő cukorgyárak kapacitása a kitermelhető cukormennyiséget erősen meghaladja és így mindaddig, amíg a cukorgyárak és a cukorrépatermelő gazdák a cukorrépa termelésre nézve egymással megegyeznek, új cukorgyár alapítása közszempontokból nem indokolt.

A 6. §-hoz

A törvényjavasalt 6. §-a a Cukorrépatermelők Országos Szövetségének megalakítását célozza. A cukorrépatermelők jelenleg érdekképviseleti szervbe és egy egyesületbe vannak megoszolva. Nem tagja azonban sok cukorrépatermelő az említettek egyikének sem. Minthogy pedig a cukorrépatermelés korlátozása következtében és a jelen törvényjavaslatban tervezett intézkedések következtében is a cukorrépatermelés fokozott jelentőséggel bír, a cukorrépatermelők együttes érdekeinek képviseletére szüksége van egy olyan szervre, amely valamennyi cukorrépatermelőt egyesíti magában, törvényes alappal bír és így képes és alkalmas arra, hogy a cukorrépatermeléshez fűződő egyetemes gazdasági, szociális és közgazdasági érdekeket megfelelő súllyal és felkészültséggel képviselje. A Szövetségnek mindenki, aki cukorgyártás céljaira cukorrépát termel, tagja kell, hogy legyen. Ez alól kivételt csak azok képeznek, akik valamely cukorgyári vállalattal olyan szoros összeköttetésben vannak, hogy a Szövetség kötelező tagsága reájuk nézve bizonyos inkompatibilitást jelentene. A Szövetségbe való önkéntes belépésre azonban az ilyen cukorrépatermelőknek is lehetőség van biztosítva.