Magyarország eddig Csehszlovákiával, a Németbirodalommal, Ausztriával, Olaszországgal, Jugoszláviával és Lengyelországgal kötött egyenes adóügyi egyezményeket a kétszeres adóztatások elhárítása és a adóügyi összeütközések elkerülése céljából. A Jugoszláviával kötött egyenes adóügyi egyezmény még nem nyert megerősítést, ez az egyezmény, valamint a Lengyelországgal kötött egyezmény még alkotmányos tárgyalást igényel, míg az említett többi állammal kötött adóügyi egyezmények már életbe léptek. Az a törekvésünk, hogy Romániával is kössünk adóügyi egyezményt, eddig eredményre nem vezetett. Ha ez megvalósul, akkor Magyarország azokra a gazdasági területekre kihatóan, melyekkel jelentékenyebb gazdasági vonatkozásai vannak, és melyekkel szemben az adóügyi összeütközéseknek nagyobb száma miatt az adóügyi egyezmények kötésének különösebb jelentősége van, az adóügyi kérdéseket nemzetközi téren szabályozta. Amennyiben azonban a gazdasági tevékenység zavartalansága és a szabad gazdasági fejlődés érdekei kívánatossá tennék, hogy a kétszeres adóztatások elhárításának kérdése más államokkal való nemetközi megállapodások útján is rendeztessék, ez elől természetesen a jövőben sem zárkózhatunk el.
De nemcsak az egyenesadó rendszerek különfélesége, hanem az örökösödési illetékrendszereknek nem teljesen azonos elveken történt felépítése is nemzetközi vonatkozásban kétszeres adóztatásokra vezethet. Az ilyen kétszeres adóztatásoknak kiküszöbölése is gondoskodásom tárgyát képezi, annál inkább, mert az örökösödési illeték (adó) nemcsak nálunk, de a legtöbb európai államban is súlyos terhet ró a hagyatéki örökösökre. Az örökösödési adóegyezmények különben is az egyenesadó egyezmények kiegeszítő részeinek tekinthetők.
A lengyel köztársasággal 1928. évi május 12-én két egyezményt kötöttünk. Ezek:
a) az egyenesadók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása tárgyában; és
b) a halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása tárgyában kötött egyezmények.
Az egyezmények megkötésekor zsinórmértékül szolgáltak azok az alapelvek, amelyeken a többi államokkal korábban megkötött egyezményeink felépültek. Az egyenes adóügyi egyezmény az Olaszországgal kötött adóügyi egyezményhez, a halálesetre szóló (örökösödési) illetékek tekintetében kötött egyezmény pedig az Ausztriával kötött hasonló tárgyú egyezmény szövegéhez és szerkezetéhez áll legközelebb, azzal az eltéréssel, hogy jelen esetben az egyezményekhez külön zárójegyzőkönyvek nem vétettek fel, hanem az említett államokkal kötött egyezmények zárójegyzőkönyveinek érdemleges határozmányai magukba az egyezményekbe olvasztattak. Az Ausztriával kötött örökösödési illetékegyezménnyel szemben lényegesebb eltérést foglal magában a magyar-lengyel hasonló tárgyú egyezménynek 2. Cikke annyiban, hogy az ingó hagyatéki vagyon illetékezésénél nemcsak az örökhagyó állampolgársága és lakóhelye irányadó, hanem adott esetekben a hagyatéki örökösök állampolgársága is figyelembe jön. Ha ugyanis a hagyatéki örökös az örökhagyó halálakor a két szerződő állam valamelyikének volt állampolgára, akkor az ennek az örökösnek jutó hagyatéki vagyonrészek abban az államban esnek halálesetre száló illetékek alá, amelynek az örökös a megjelölt időpontban állampolgára volt. Ez a határozmány csak akkor nem nyer alkalmazást, ha az örökösnek lakóhelye a másik szerződő államban van.
A Lengyelországgal kötött két adóügyi egyezmény azáltal, hogy a két szerződő állam polgárainak kölcsönös gazdasági érintkezésükben és a másik államra kiható gazdasági tevékenységükben a kétszeres adóztatások ellen jogvédelmet nyujt, kétségkívül alkalmas eszköz a két állam közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.
