1931. évi XXIX. törvénycikk indokolása

a Wienben 1931. évi január hó 26. napján kelt magyar-osztrák barátsági, békéltető eljárási és választott birósági szerződés becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Magyarország és Ausztria között Budapesten 1923. évi április hó 10-én választott bírósági megállapodás jött létre, amely a megerősítő okiratoknak kicserélése után ugyanazon évi július hó 29-én lépett életbe s amely az 1923. évi XXXI. törvénycikkel az ország törvényei közé iktattatott.

Az 1930. év nyarán Schober akkori osztrák kancellárnak Budapesten tett hivatalos látógatása alkalmával megbeszélés tárgya volt, hogy a két ország között fennálló választott bírósági szerződés a nemzetközi bíráskodás terén azóta észlelt tapasztalatoknak tekintetbevételével megfelelően ki fog egészíttetni.

A két kormány részéről ilyképpen tervezett s „barátsági, békéltető eljárási és választott bírósági szerződés”-nek nevezett újabbi szerződés kötésére vonatkozó tárgyalások eredményes lefolytatása után, a végleges szövegre nézve a két kormány között a megállapodás létrejövén, a szerződést az osztrák kancellár budapesti látogatásának viszonzása alkalmából gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnök és Schober János volt osztrák kancellár, jelenleg szövetségi alkancellár és külügyminiszter Wienben 1931. évi január hó 26. napján aláírták.

A szerződés létrejötte alkalmával mindkét ország közvéleménye részéről nyilvánuló osztatlan öröm megfelelő visszhangjául tekinthető a szerződés megkötésénél szem előtt tartott azon törekvések, hogy még jobban kimélyíttessék az az igaz barátság, amely a két állam népei között szerencsésen fennáll és amely a volt osztrák kancellárnak a magyar fővárosban, a m. kir. miniszterelnöknek pedig az osztrák fővárosban tett látogatása alkalmával láthatóan is kifejezésre jutott.

A szerződés tartalmi ismertetése, figyelemmel az 1923. évi április hó 10-iki választott bírósági megállapodás rendelkezéseire is, a következőkben foglalható össze:

Az 1923. évi április hó 10-én Budapesten létrejött megállapodás szerint a két fél arra kötelezte magát, hogy a köztük felmerülő összes vitás kérdéseket barátságos egyetértéssel megoldják és ha ez nem sikerülne, úgy a vitát közös egyetértéssel e célra választott egy vagy több választott bíró elé terjesztik. A vitás kérdésnek a választott bírósághoz való terjesztése előtt a felek között minden esetben külön megállapodás létesíttetik, amely a vita tárgyát és a döntés alá kerülő vitás pontokat szabatosan meghatározza.

Az új szerződés szerint az 1923. évi választott bírósági megállapodás két irányban egészíttetik ki lényegesebben; e kiegészítésekre vonatkozó alapvető rendelkezéseket az 1931. évi január hó 26-án aláírt szerződésnek 1. és illetve 11. Cikkei tartalmazzák. Az 1. Cikk szerint a felek arra kötelezik magukat, hogy mindazokat a közöttük felmerült vitás kérdéseket, amelyeket megfelelő időn belül diplomáciai úton megoldani nem lehetett, a választott bírósági eljárás igénybevétele előtt békéltető eljárás alá bocsátják. Ha a vitás kérdés rendezése a békéltető eljárás során nem sikerül, úgy az új szerződésnek 11. Cikke értelmében az 1923. évi választott bírósági megállapodásnak rendelkezései nyernek alkalmazást, mindamellett azzal a módosítással, hogy abban az esetben, ha a vitás kérdés jogi természetű, annak elintézése tekintetében az új szerződésben közelebbről körülírt és az újabb időkben más államokkal kötött szerződéseink rendelkezéseivel lényegileg megegyező eljárást kell követni.

Ami a békéltető, illetve választott bírósági eljárás módozataira vonatkozó részleteket illeti, ezek főbb vonásokban a következők:

A békéltető eljárást a szerződés 2-10. Cikkei szabályozzák. A békéltetést a felek esetenként alakítandó háromtagú bizottságra bízzák. Ebbe a bizottságba a felek saját állampolgáraik közül egy-egy biztost neveznek ki, a bizottság elnökét pedig közös megegyezéssel harmadik hatalmak állampolgárai közül választják.

Ha a biztosok, illetőleg az elnök kijelölése attól a naptól számított három hónapon belül, amelyen a felek valamelyike a békéltető eljárás igénybevételére irányuló szándékát bejelentette, nem történik meg, a svájci szövetségtanács elnöke fog felkéretni a kijelölések eszközlésére. A békéltető bizottság igyekszik felderíteni a vitás kérdést, e célból vizsgálat útján vagy más módon beszerzi a tájékoztató adatokat és a felek megegyeztetésére törekszik. Az ügy megvizsgálása és az eljárás befejezése után a bizottság jegyzőkönyvet készít, amelyben megállapítja, hogy a felek megegyeztek, vagy hogy a megegyezés nem sikerült. A bizottság rendszerint szótöbbséggel határoz. A szerződő felek a bizottság előtt kormánymegbízottakkal képviseltetik magukat, tanácsadók és szakértők közreműködését is igénybevehetik s kötelesek a bizottság munkáját minden rendelkezésre álló eszközzel megkönnyíteni.

A választott bírósági eljárást arra az esetre, ha a békéltetés nem sikerül és jogi természetű vitáról van szó, a szerződés 12-16. Cikkei szabályozzák. Ilyenkor minden felmerülő esetben a szerződő felek külön megállapodást kötnek, amely részletesen meghatározza a vita tárgyát, a választott bíróság összeállítását és jogkörét. A választott bírósági eljárásra, ellenkező megállapodás hiányában, a nemzetközi viszályok békés elintézése iránt Hágában 1907. évi október hó 18-án kötött egyezménynek 51-85. Cikkei nyernek alkalmazást. A jogi természetű vitás kérdés, amennyiben a felek erre nézve megegyeznek, a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság elé is vihető. Ha a választott bírósági eljárásra irányuló kérelem közlése után hat hónapon belül a választott bíróság megalakítására nézve a felek között nem jönne létre megállapodás, a vitás kérdést a felek bármelyike egyoldalúlag is egyszerű keresettel az Állandó Nemzetközi Bíróság elé viheti. A választott bírósági eljárás során hozott bírósági határozatot a feleknek jóhiszeműen kell végrehajtaniok.

Az általános rendelkezéseket tartalmazó 17-22. Cikkek közül említést érdemel az a rendelkezés, amely szerint a feleknek úgy a békéltető bizottság, mint a választott bíróság előtti eljárás alatt tartózkodniok kell minden olyan rendszabálytól, amely a békéltető bizottság javaslatának elfogadása, vagy a választott bírósági határozat végrehajtása tekintetében hátrányos lehetne. Említésreméltó még, hogy a szerződés, valamint az 1923. évi április hó 10-én kelt választott bírósági megállapodás értelmezése vagy végrehajtása körül felmerülhető vitás kérdések szintén az új szerződésben körülírt választott bírósági eljárás alá tartoznak. Az 1931. évi január hó 26-án aláírt szerződés, a 22. Cikk szerint, mindaddig érvényben marad, amíg azt valamelyik fél fel nem mondja, amely felmondásnak a másik szerződő félhez intézendő írásbeli közléstől számított egy év mulva lesz hatálya.

A szerződés rendelkezéseinek a fentiekben bemutatott tartalmi ismertetéséből megállapitható, hogy a szerződés a legteljesebb mértékben kielégíti az újabb nemzetközi jogfejlődésnek azt a kívánalmát, hogy az államokra nézve lehetőleg széles körben kötelezővé tétessék a köztük felmerülő vitás kérdéseknek békés úton való elintézése, másfelől azonban a vita tárgyának és a bíróság jogkörének meghatározása tekintetében mégis megfelelő szabadságot biztosít és ezenkívül a jogi természetű vitákra vonatkozólag pótolja az 1923. évi választott bírósági megállapodásnak azt a hiányát, hogy a választott bíráskodás igénybevételére vezető vita felmerülése esetén az igénybevehető bíróságra nézve szabatos rendelkezéseket nem tartalmaz.

A szerződést törvénybe kell cikkelyezni, mert az abban szabályozott eljárás alá bocsátandó kérdések között olyanok is lehetnek, amelyek a törvényhozás tárgyára vonatkoznak és mert az olyan nemzetközi szerződések, amelyek egyfelől Magyarország, másfelől egy más állam vagy államok között a vitás kérdések békés elintézésének módját általában szabályozzák, a követett gyakorlat szerint törvénybe iktattatnak, amint törvénybe iktattatott az 1923. évi magyar-osztrák választott bírósági megállapodás is.

A becikkelyező törvény mindössze három szakaszból áll.

Az első szakasz az állandó gyakorlatnak megfelelően kimondja a szerződésnek az ország törvényei közé való beiktatását.

A második szakasz a szerződés eredeti magyar és német szövegét tartalmazza, míg a harmadik szakasz az életbeléptetési záradékot foglalja magában, az életbelépést akként szabályozván, hogy a törvény hatálya a szerződés életbelépésének napjától kezdődjék.