1931. évi XXXI. törvénycikk indokolása

az irodalmi és a művészeti tulajdon tárgyában Montevideóban 1889. évi január hó 11. napján kelt nemzetközi szerződés becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

A délamerikai államok közül eddig csak a Braziliai Egyesült-Államok léptek tagként az irodalmi és a művészeti művek védelmére alakult berni nemzetközi Únióba s így a magyar szerzők művei a többi délamerikai állam területén nem részesülnek védelemben. Ennek folytán különösen írói egyesületeink sürgetik, hogy a kormány a többi délamerikai állammal szemben is biztosítsa az irodalmi és a művészeti művek védelmét. Szerintük ugyanis Argentinában több esetben közzétették magyar szerzők műveinek spanyol fordítását a nélkül, hogy arra a szerző vagy jogutódja engedélyt adott volna.

A kölcsönös védelem biztosítására a legcélravezetőbb eszköznek az az eljárás kínálkozik, hogy több más európai állam (Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Ausztria s a Német Birodalom) példáját követve, megkíséreljük a csatlakozást a Montevideóban 1889. évi január hó 11. napján kelt szerződéshez, valamint annak pótjegyzőkönyvéhez, amely nemzetközi okmányoknak ezidőszerint Argentina, Bolivia, Paraguay, Péru és Uruguay a részesei. E csatlakozási készségünket a szerződés 13. Cikke értelmében Argentina és Uruguay államok kormányaival már közöltük, amelyek közül az első hajlandónak nyilatkozott csatlakozásunk elfogadására, az utóbbi azonban hivatkozással arra, hogy a szerződés Magyarországra sokkal nagyobb előnnyel járna, mint Uruguayra, visszautasította csatlakozási nyilatkozatunkat. Bolivia, Paraguay és Péru kormányai még nem nyilatkoztak, de a szerződés 16. Cikke értelmében Argentina nyilatkozata folytán módunkban van csatlakozásunk esetében a szerződést és a hozzátartozó pótjegyzőkönyvet Magyarország és Argentina között már most életbeléptetni. Minthogy pedig - amint emlitettem - szerzőink elsősorban Argentinában szorulnak védelemre, kívánatos, hogy e törvényjavaslatnak a törvényhozás által elfogadása után csatlakozásunkat Argentina kormányával közöljük és ekként a szerződést, valamint a pótjegyzőkönyvet az egyezmény 13. és 14. Cikkének megfelelően Magyarország és Argentina között életbeléptessük.

Részletes indokolás

Az 1. Cikkhez

Az 1. Cikk az irodalmi és a művészeti tulajdon kölcsönös védelmét nyilvánítják.

A 2. Cikkhez

A 2. Cikk értelmében az írói és a művészeti művek szerzőit, valamint jogutódaikat általában annak az államnak szerzői jogi törvényei értelmében kell védeni, amely államban a művek először jelentek meg vagy ahol készültek. Tehát a magyar szerzők művei, ha Magyarországon jelentek meg először, Argentinában is a szerzői jogról szóló 1921:LIV. törvénycikk rendelkezéseinek megfelelően részesülnek védelemben. Egyes részletkérdésekre nézve azonban maga a szerződés is tartalmaz rendelkezéseket. E tekintetben tehát a védelem elsősorban a szerződés szabályai szerint igazodik (l. a 3-4. és a 6-10. Cikkeket).

A 3. Cikkhez

A 3. Cikk a szerzőknek műveikre vonatkozó jogait szabályozza és e tekintetben általában az 1921:LIV. törvénycikkel azonos rendelkezéseket tartalmaz.

A 4. Cikkhez

A 4. Cikk a védelmi időt szabályozza és kimondja, hogy egyik állam sem köteles a másik állam szerzőinek hosszabb védelmi időt biztosítani, mint aminőt saját szerzőinek megad. De ez a védelmi idő korlátozható a származási ország védelmi idejére, ha ez a rövidebb. A rendelkezésre álló adatok szerint Argentinában ezidőszerint a védelem a szerző halálától számított 10 évre terjed, a hátrahagyott műveknél pedig a megjelenésüktől számított 20 évre. Minthogy tehát az 1921:LIV. törvénycikkben biztosított védelmi idő általában hosszabb, szerzőinket az egyezmény említett rendelkezéseiből kifolyólag Argentinában az ottani szabályokban biztosított védelmi idő illeti meg.

Az 5. Cikkhez

Az 5. Cikk az irodalmi és a művészeti művek különböző fajainak felsorolását tartalmazza.

A 6. Cikkhez

A 6. Cikk a fordító jogát szabályozza az 1921:LIV. törvénycikk 8. §-ának megfelelően.

A 7. Cikkhez

A 7. Cikk az időszaki lapokban megjelenő cikkek átvételének jogát szabályozza. E szerint időszaki lapban - tehát nemcsak hírlapban, hanem folyóiratban is (1921:LIV. tc. 9. §-ának 2. p.) - megjelent művek átvehetők, ha a forrást megjelölik. Kivételek a művészeti és a tudományos cikkek, amelyeknek átvétele tilos akkor, ha szerzőjük azt kifejezetten megtiltja. Az 1921:LIV. tc. 9. §-ának 2. pontja minden szépirodalmi és tudományos dolgozat átvételét tiltja, tekintet nélkül arra, hogy szerzőjük az átvételt kifejezetten megtiltja-e vagy nem.

A 8. Cikkhez

A 8. Cikk a nyilvános tárgyalásokon elmondott beszédeknek csak az időszaki sajtóban való közlését engedi meg, míg szerzői jogi törvényünk szerint e beszédek bárhol közölhetők (1921:LIV. tc. 9. § 4. és 5. p.).

A 9. Cikkhez

A 9. Cikk az írói és a művészeti művek felhasználását tilalmazza az 1921:LIV. tc. 6. §-ának 10. pontjához hasonló módon.

A 10. Cikkhez

A 10. Cikk azt a kérdést szabályozza, hogy az ellenkező bizonyításáig kit kelljen a mű szerzőjének vagy jogutódjának tekinteni. Az 1921:LIV. tc. 29. §-ától részben eltérően az álnév alatt megjelent mű tekintetében is a szerzőt ilIeti meg a kereseti jog, viszont a kiadót csak akkor, ha a szerző kifejezésre juttatja azt, hogy a szerzői jogok őt illetik meg.

A 11. Cikkhez

A 11. Cikk szerint az eljárási szabályok tekintetében a lex fori irányadó.

A 12. Cikkhez

A 12. Cikk a szokásos közrendi tilalmat tartalmazza.

A 13-16. Cikkhez

A 13-16. Cikkek a megerősítésre, a csatlakozásra, az életbeléptetésre és a szerződés hatályára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák.

Az 1889. évi február hó 13-án kelt pótjegyzőkönyv 1. Cikke értelmében a bírói eljárásban a külföldiek mindegyik államban a belföldiekkel egyenlő elbánást igényelhetnek. E rendelkezés természetesen nem változtatja meg a szerződés 2. Cikkének azt a szabályát, amely szerint a szerzői jogi védelem a mű megjelenése országának anyagi törvényei szerint igazodik.