1931. évi XXXII. törvénycikk indokolása

a külföldi fizetési eszközök és követelések bejelentéséről, valamint a kivitt vagyontárgyak ellenértékének beszolgáltatását biztosító kötbérről * 

Általános indokolás

Figyelemmel azokra a fontos országos érdekekre, amelyek a Magyar Nemzeti Bank külföldi fizetési eszközkészletének lehető szaporításához fűződnek, a 4950/1931. M. E. számú rendelet elrendelte a külföldi fizetési eszközöknek és az 1931. évi július hó 15-e után megszerzett külföldi értékpapíroknak, valamint a külföldi pénzértékre szóló követeléseknek kötelező bejelentését és ezeknek az értékeknek a Magyar Nemzeti Bank felhívására a megfelelő pengőérték ellenében a Bank rendelkezésére bocsátását. A rendelet a bejelentésre 1913. évi szeptember hó 30-ában állapított meg határidőt.

A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931:XXVl. törvénycikk nem adott felhatalmazást arra, hogy a bejelentési kötelezettség megszegése a kihágásra vonatkozó rendelkezéseknél súlyosabb büntető rendelkezés alá vonassék. A súlyosabb büntető rendelkezéseket új törvényben kell kimondani.

A törvényjavaslat a bejelentési kötelezettség megszegését bűntettnek minősíti és a büntetést öt évig terjedhető fegyházban állapítja meg. Ha csupán gondatlanság esete áll fenn, úgy a cselekedet vétségnek minősítendő, s ennek büntetése egy évig terjedhető fogház.

Minthogy ezek szerint az említett fontos országos érdekekre való tekintettel a bejelentési kötelezettség megszegése az eddiginél súlyosabb büntető rendelkezések alá vonatnék, büntető jogunk alapelveire való tekintettel indokolt és méltányos a súlyosabb büntető rendelkezések megállapításával egyidejűleg a bejelentésre póthatáridőt kitűzni, úgyhogy csak annak a cselekedete vonatnék az eddigi rendelkezéseknél súlyosabb elbírálás alá, aki a póthatáridő alatt sem tesz eleget bejelentési kötelezettségének.

A törvényjavaslat ezt a póthatáridőt 15 napban szabja meg olyképpen, hogy az a törvény kihirdetését követő naptól kezdődik.

Hogy a kötelező bejelentést kimondó rendelkezések gyakorlati célját minél nagyobb mértékben lehessen elérni, a tötvényjavaslat a póthatáridő alatt történt bejelentéssel egy tekintet alá vonja azokat az eseteket, amelyekben a bejelentésre kötelezett bejelentés helyett az értékeket akár közvetlenül, akár közvetve a Magyar Nemzeti Bank rendelkezésére bocsátja.

A póthatáridő kitűzésének folyományaként egyszersmind felmentést kell adni azoknak, akik a 4950/1931. M. E. számú rendelet rendelkezéseinek nem feleltek meg, de a meghosszabbított határidő alatt bejelentési kötelezettségüknek eleget tesznek.

A törvényjavaslat szerint az elkobzásra nézve az 1922:XXVI. törvénycikk 2. §-ának rendelkezései nyernek alkalmazást, amelyek szerint - ha az elkobzást valamely oknál fogva nem lehet alkalmazni vagy foganatosítani - az elítéltet az elkobzás alá eső értéknek megfelelő összeg megfizetésére kell kötelezni. Alkalmazásra kerülnek továbbá a bűnvádi perrendtartásnak 492. és 493. §-ai is, amelyeknek értelmében szükség esetén a terhelt ingó és ingatlan vagyonára bűnügyi zárlat és biztosítási végrehajtás rendelhető el. Pénzbüntetés tekintetében az 1928:X. törvénycikk rendelkezései irányadók.

Abból a célból, hogy az eddigi rendelkezések szerint bejelentési kötelezettség alá nem eső külföldi vagyonok és külföldről eredő jövedelmek felett is az ország fizetési mérlege szempontjából felette fontos teljes áttekintés legyen elérhető, a törvényjavaslat végül felhatalmazást ad a minisztériumnak arra, hogy mindezen vagyonok és jövedelmek kötelező bejelentését is elrendelhesse.

Aki a minisztérium által kiadandó ebben a rendeletben megszabott bejelentési kötelezettségét megszegi vagy kijátssza, a javaslat szerint vétség miatt hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.

A törvényjavaslat utolsó szakasza szerint a törvény kihirdetésének napján lép hatályba.