Az ország Szent Koronája őreinek választása több százados gyakorlat szerint, mindenkor törvénybe iktattatott.
Így már az 1608. évi koronázás utáni XVI. tc., az 1622:IV., az 1625:XXV., azaz 1630:XLVII., 1647:III., 1662:XLIX., az 1681:XXXV., az 1715:XXXVIII., mely a koronaőr által leteendő eskü mintáját is megállapította, továbbá az 1741:VI., 1751:IV., 1764/5:IV., 1790/1:VIII., 1802:V., 1827:II., 1836:II., 1840:I., 1844:I., 1867:VI., 1873:X., 1883:XIV., 1895:IX., 1901:XXIII., 1907:XXXIV., 1918:VI. törvénycikkek, és legutóbb az 1930:VIII. tc. ilyen beiktatást tartalmaznak, az 1928:XV. tc. 4. §-a pedig kimondja, hogy a megválasztott koronaőr beiktatása iránt a törvényes vagy törvényesen szokásba vett rendelkezéseknek megfelelve, haladéktalanul intézkedni kell.
A jelen törvényjavaslat megfelel az 1928:XXV. tc. rendelkezésének, valamint az e tárgyban előző alkamakkor alkotott törvényeknek, nevezetesen a legutóbb idézett 1930:VIII. törvénycikknek.
A Szent Koronának gróf Károlyi Gyula lemondott koronaőr őrizetében volt kulcspéldányait Magyarország Főméltóságú Kormányzója Széchenyi Emil gróf új koronaőrnek az 1931. évi május hó 29-én történt ünnepélyes beiktatása alkalmával átadta és így Károlyi Gyula gróf az erre vonatkozó felelősség alól felmentendő.
