Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925:XXVI. tc. 28. §-ának (2) bekezdése értelmében az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékét minden ötödik évben teljesen újra kell összeállítani, a közbeeső években pedig évenkint ki kell igazítani.
A választói névjegyzék új összeállítása - a törvény rendelkezésének megfelelően - az elmúlt, 1931. évben történt meg. Az 1932-1935. években kell tehát végrehajtani a választói névjegyzék évenkinti kiigazítását.
Tekintettel arra, hogy az államháztartás mai súlyos helyzetében a takarékosság követelményeinek érvényesülnie kell az állami költségvetés minden olyan kiadási tételénél, ahol a takarékosság a közérdek sérelme nélkül keresztülvihető: nem hagyhatjuk figyelmen kívül a takarékosságnak azt az újabb lehetőségét sem, amely a választói névjegyzékek kiigazításánál követendő eljárás egyszerűsítésével érhető el.
A választói névjegyzék kiigazításánál követendő eljárást az 1925:XXVI. törvénycikk szabályozza és ezért törvényhozási intézkedésre van szükség, hogy az egyszerűsítést megvalósíthassuk.
Az 1925:XXVI. törvénycikkben megállapított kiigazítási eljárás túlságosan költséges és az eljárás egyszerűsítésével a kiadásokat tetemesen csökkenthetjük a nélkül, hogy akár a közérdek, akár a választójogosultak jogai ezáltal sérelmet szenvednének.
A 2. § a kiigazítást közvetlenül a központi választmány feladatává teszi és kikapcsolja az összeíróküldöttségek nagy apparátusának közreműködését, amivel tetemes személyi és dologi kiadásokat takarítunk meg.
A 3. § megállapítja azokat a fő irányelveket, amelyek az eljárás egyszerűsítése mellett biztosítják azt is, hogy a választójogosultak jogain sérelem ne essék.
A 4. § a közigazgatási bírósági panaszjog érintetlenül hagyása mellett, az eljárás részletes szabályozását a belügyminiszterre bízza. A részletes szabályozás fogja lehetővé tenni azt, hogy a kiigazítási eljárás során a takarékosság szempontjai - különösen a kiigazítás technikai keresztülvitelénél - a legszigorúbban érvényesülhessenek és hogy a 2. §-nál már említett megtakarításon felül további lényeges megtakarítások legyenek elérhetők.
A terv ugyanis az, hogy az 1932-1935. években csupán azokról készíttessünk egy pótnévjegyzéket, akik a kiigazítás évére érvényes névjegyzékben még nem szerepelnek, azonban választójoguk a törvényben előírt korhatár elérése következtében, vagy más jogcímen megnyílik. Ezzel az egyszerűsítéssel megtakarítjuk azokat a kiadásokat, amelyek a több mint 2,500.000 választót felölelő névjegyzéktervezetek és ideiglenes névjegyzékek elkészítésével és sokszorosításával felmerülnének. Az 1925:XXVI. törvénycikkben szabályozott eljárás szerint ugyanis a kiigazítás évében az összes választókat felölelő névjegyzéktervezetet és ideiglenes névjegyzéket kell készíteni.
A tervezett egyszerűsített eljárás szerint pedig a végleges névjegyzék úgy fog elkészülni, hogy a központi választmány a kiigazítás évére érvényes névjegyzékből törölni fogja azokat, akik választójogukat elvesztették és az így helyesbített névjegyzékhez függelékként lesz csatolva az újonnan felvettek pótnévjegyzéke.
