1932. évi VII. törvénycikk indokolása

a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931:XXVI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról * 

Általános indokolás

A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931:XXVI. törvénycikk széleskörű felhatalmazást adott a minisztériumnak, illetőleg az egyes minisztereknek arra, hogy a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása végett és az államháztartás egyensúlyának biztosítása végett szükséges rendelkezéseket, intézkedéseket rendelettel megtehessék, még abban az esetben is, ha a rendelkezés egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznék is. Ennek a széleskörű felhatalmazásnak időbeli korlátot szab a törvénycikk 10. §-ának 1. bekezdése, amely kimondja, hogy az 1932. évi június hó végével megszűnik azoknak a rendelkezéseknek a hatálya, amelyek a minisztériumot, illetőleg az érdekelt minisztereket arra hatalmazzák fel, hogy olyan intézkedéseket is tehessenek, amelyek felől a határozás az ország alkotmánya értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartozik.

Tekintve azt, hogy a gazdasági és hitelélet, továbbá az államháztartás helyzete az 1931. évi XXVI. törvénycikkben kapott tágkörű felhatalmazásnak az 1932. évi június hó 30. napja utáni időre fenntartását szükségessé teszi, gondoskodni kell arról, hogy az 1931:XXVI. tc. 10. §-ában foglalt korlátozás hatályon kívül helyezésével a felhatalmazás a jövő, vagyis az 1932/33. költségvetési évre is fenntartassék. Az erre vonatkozó rendelkezés a főtartalma ennek a törvényjavaslatnak.

Célszerűnek látszott, hogy ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban megszüntessünk némely kétséget, amely az 1931:XXVI. törvénycikk értelmezésében felmerült.

A jogszabályértelmezésnek általánosan elfogadott és alkalmazott szabálya az, hogy a törvényben kapott felhatalmazás alapján kibocsátott rendelet hatálya fennmarad azon időponton túl is, ameddig a rendelet kibocsátására adott felhatalmazás szól. Ha tehát a minisztérium vagy az egyes miniszterek nem is szabályozhatnak többé valamely tárgyat rendeleti úton azért, mert a felhatalmazásnak a törvény időbeli korlátot szabott és a megszabott idő eltelt, a felhatalmazás fennállásának ideje alatt kibocsátott rendelet érvényességét magának a felhatalmazásnak a megszűnése nem érinti. Természetesen a jogszabályértelmezésnek ez a szabálya csak akkor helytálló, ha jogszabály mást nem rendel. Kétségtelen ezek szerint, hogy az 1931:XXVI. tc. alapján kiadott rendeletek hatálya az 1932. évi június hó végével nem szünnék meg még akkor sem, ha a minisztérium, illetőleg az érdekelt miniszterek nem kapnának további felhatalmazást arra, hogy az 1932. évi június hó 30. napja után is tehessenek olyan intézkedéseket, amelyek felől a határozás az ország alkotmánya értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartozik.

Így értelmezte a törvényhozás a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeleteknek a hatályát is, a kivételes hatalom idejének meghosszabbításáról alkotott 1920:VI. törvénycikkben. Az említett törvénycikk 1. §-ának utolsó bekezdése ugyanis kimondja, hogy a kivételes hatalom meghosszabbított idejének elteltével a kivételes hatalom megszűnik és hatályon kívül kell helyezni a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket, amennyiben hatályukat a minisztérium már előbb meg nem szüntette. A törvényhozás álláspontja tehát az volt, hogy a kivételes hatalom megszűnésével magával nem szűnnek meg a kivételes hatalom alapján tett intézkedések, hanem hatályuk megszüntetéséhez külön jogszabályalkotás szükséges.

Egy további felmerült kétség az, hogy a felhatalmazás alapján lehet-e olyan rendeletet kibocsátani, amely akár kifejezetten, akár tárgyának természeténél fogva csak a felhatalmazás határidejének eltelte után lép hatályba. Példának okáért a minisztérium az 1932. évi június hó 30. napja előtt kiadott rendeletbe foglal oly rendelkezéseket, amelyek az 1932-1933. költségvetési évben hatályosulnak. Felmerülhet ugyan az a kérdés, hogy miért kell az efajta rendelkezéseket már korábban kiadott rendelettel szabályozni. Nem lehet kétség a tekintetben, hogy erre szükség van, mert hiszen a rendelkezések hatálybaléptetését a legtöbb esetben megfelelő intézkedéseknek kell megelőzniök. Így pl. ha rendelettel új közszolgáltatásokat állapít meg a kormány vagy a meglévő közszolgáltatások mértékét változtatja meg, vagy egyes közszolgáltatásokat eltöröl, ezeknek a rendelkezéseknek a végrehajtását már korábban elő kell készíteni, mielőtt az idevágó rendelkezések hatályba lépnek. Az előkészítő rendelkezéseket azonban, végrehajtási utasításokat és más intézkedéseket a minisztérium, illetőleg az egyes miniszterek nem tehetnének meg, ha nem volna életbeléptetett jogszabály, amely erre alapot szolgáltat. A rendeletet tehát életbe kell léptetni már korábban, mielőtt hatályba lépne. Ezért mutatkozott célszerűnek, hogy az ebben az irányban felmerült kétséget ugyancsak a jelen törvényjavaslatban oszlassuk el.

Ugyancsak esetleges kétség elkerülése végett szükséges annak kiemelése is, hogy egyebekben, vagyis amennyiben ebben a törvényjavaslatban új vagy eltérő rendelkezés nincsen, az 1931:XXVI. törvénycikk rendelkezései érintetlenül maradnak. Csupán a 4. §-t kellett kiegészíteni azzal, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosítása végett szükséges rendelkezéseket a minisztérium, illetőleg a pénzügyminiszter az 1932/1933., illetőleg az azután következő költségvetési évekre is megtehesse; az 1931:XXVI. törvénycikk 4. §-át ugyanis annak következtében, hogy 2. bekezdésének a) pontjában utalás van az 1931/1932. évi állami költségvetésre, esetleg úgy is lehetett volna - bár tévesen - értelmezni, hogy csak az 1931/1932. költségvetési évre szóló felhatalmazást tartalmaz.