A m. kir. rendőrség fegyverhasználatának irányelveit a rendőrség államosításáról szóló 5047/1919. ME sz. rendelet határozza meg. A rendelet 21. §-a a m. kir. rendőrség fegyverhasználatát közvetlen támadás vagy ilyennek közvetlen veszedelme esetében, továbbá a tettleges ellenszegülés legyőzésénél a végső szükség esetére korlátozza; a 35. § pedig felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a fegyverhasználat szabályait rendelettel állapítsa meg. E felhatalmazás alapján készült a m. kir. rendőrség jelenleg érvényben levő fegyverhasználati szabályzata, amelyet a 39,820/1921. BM sz. rendelet 50-62. §-ai foglalnak magukban.
Ez a szabályzat nem kielégítő. Hibája az, hogy a fegyverhasználat jogosságára nézve megállapított összes szabályokat az 5047/1919. ME sz. rendelet 21. §-ában lefektetett vezérgondolat: „a végső szükség” esetének fennforgása uralja. A „végső szükség” pedig nagyon tág, esetenkint különbözőképpen magyarázható fogalom. Ez a körülmény azt idézte elő, hogy a m. kir. rendőrség a „végső szükség” fogalmát mindenkor a legszűkebben értelmezte. Ez az eljárás viszont több esetben nemcsak a rendőri közbiztonsági szolgálat zavartalan ellátását veszélyeztette, hanem, mint a közelmúlt sajnálatos eseménye mutatja, elégtelenné vált a m. kir. rendőrség tagjainak élete ellen intézett támadás sikeres elhárítására.
Szükséges tehát, hogy a m. kir. rendőrség részére minden szempontból kielégítő olyan fegyverhasználati szabályzatról gondoskodjunk, amely a közbiztonság érdekeit a leghatékonyabban szolgálja.
Az általam javasolt szabályozás annyiban jelent újítást, hogy egyfelől törvény határozza meg a fegyverhasználat eseteit, másfelől a javaslat bizonyos mértékig kiszélesíti a fegyverhasználat körét azzal, hogy a csendőrségi fegyverhasználati szabályok mintájára a támadás és ellenszegülés esetein felül fegyverhasználatot enged bizonyos esetekben a letartóztatások keresztülvitelének biztosítása érdekében is.
A fegyverhasználat eseteinek - leglényegesebb vonásaiban - törvényben meghatározása garanciális értékén felül azért is célszerű, mert a leghitelesebben állapítja meg s ezzel teljesen kétségtelenné teszi a fegyverhasználati jog önállóságát és a jogos védelem törvényes fogalmától való függetlenségét. Ennek különösen a bírósági, főleg a büntetőbírósági jogalkalmazásban van nagy jelentősége. A fegyverhasználati jognak törvényben szabályozása minden bizonytalanságot kizár abban az irányban, hogy a jogszerű fegyverhasználattal, mint jogos cselekménnyel létrehozott eredmény abban az esetben sem büntethető, ha bűncselekmény tényálladékát valósítja meg és szándékosan idézték elő, habár a jogos védelem szabályainak nem felel is meg, mert a fegyverhasználati jognak jogszerű gyakorlása a cselekmény jogellenességét kizárja.
Ami a javaslat rendszerét illeti, ebben a tekintetben a következő a helyzet:
A javaslat a 2. §-ban megjelöli a végső célt, melynek megvalósítására a fegyverhasználat szolgálhat. Ez a végső cél általánosságban a közbiztonság fenntartása, ez szabja meg a fegyverhasználat mértékét és módját. A közelebbi célokat a javaslat az 1. §-ban általánosságban szintén megjelöli s ezzel egyúttal a fegyverhasználati jog gyakorlása módjának és mértékének konkrétebb meghatározására útmutatást ad a nélkül, hogy a szabályozást megmerevítené és a mindenkori tényleges viszonyokhoz alkalmazkodást megnehezítené. Ez a belügyminiszternek, mint a közbiztonság legfőbb őrének feladata, akinek erre vonatkozó rendelete azonban a rendőrség tagjait és közegeit köti s ezekre csak annak megítélése marad, hogy a fegyverhasználati jog alkalmazásának törvényben és rendeletben meghatározott feltételei a konkrét esetben megvannak-e. A rendőrség tagjai és közegei ugyanis nemcsak jogosultak, de kötelesek is élni a fegyverhasználat jogával, ha erre szükség van.
A fegyverhasználat abban az esetben, ha jogtalan, természetesen az általános szabályok alá esik. A jogtalan fegyverhasználat, hacsak nem a Btk. 82. §-a alá eső tévedésen alapul, a szándékhoz és az eredményhez képest rendszerint mint testisértés vagy emberölés büntetendő. Tévedés esetén fegyelmi felelősségrevonásnak kell megfelelő körülmények között bekövetkeznie s a részletes szabályokban gondoskodni kell arról, hogy a fegyverhasználati esetek mindenkor sürgős és gondos megvizsgálás tárgyai legyenek elsősorban fegyelmi szempontból s megfelelő esetekben hivatalból történjék feljelentés a kir. ügyészséghez.
Büntetőjogi vagy fegyelmi felelősséggel tartozik a dolog természete szerint az olyan rendőrhatósági tag vagy közeg is, aki a fegyverhasználatot kötelessége ellenére elmulasztja. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy a közbiztonság fenntartásának nagy közérdeke ne legyen kiszolgáltatva az egyesek önkényének, amint nem függhet az egyesek önkényétől a fegyverhasználat pozitív alkalmazása sem. Ez az elv, mely magától értetődik és amelynek kifejezett kimondása a javaslatban szükségtelen, kiterjed a fegyverhasználat valamennyi esetére, így az 1. § 1. pontjának esetére is.
A fegyverhasználati jog szabályozásának gerince a javaslat 1. §-a, mely a fegyverhasználat eseteit határozza meg. A fegyverhasználat esetei az elérni kívánt közelebbi cél szerint csoportosulnak. Ily cél a közbiztonság fenntartásával megbízott szervek megtámadásának elhárítása, a szolgálati kötelesség teljesítését meghiusító ellenszegülés leküzdése, a törvényszerű letartóztatások foganatosításának biztosítása és a közbiztonságra veszélyes tömegalakulással előidézett veszély megszüntetése.
Az 1. pont a fegyverhasználatnak azt az esetét határozza meg, amikor a rendőr ellen oly ellenséges magatartást tanusít valaki, mely eljutott a támadásig vagy legalább a támadás közvetlen veszélyét idézi elő. Magában foglalja ez az eset a jogos védelem körét is, mégpedig mind a rendőr javára, mind a rendőr közvetítésével más megtámadott egyén javára. Túlmegy azonban a jogos védelem körén az 1. pont annyiban, hogy alkalmazásához nem szükségesek mindazok a feltételek, amelyektől a védelem jogossága függ. Így nem nyerhet alkalmazást a fegyverhasználatnak ezt az esetét illetően sem a Btk. 79. §-ának értelmezéseképpen a bírói gyakorlatban kialakult az a követelmény, hogy bizonyos esetekben védekezés helyett menekülnie kell a megtámadottnak. Ez a fegyverhasználat céljával homlokegyenest ellenkeznék és a közrend és közbiztonság fenntartásában álló feladat teljesítését megfelelő esetben lehetetlenné tenné. De annyiban sem azonos a szóbanlévő rendelkezés a jogos védelem szabályaival, hogy a rendőrnek nem csupán joga, de egyúttal kötelessége is a védekezés olyankor, amikor ennek törvényes feltételei megvannak, ideértve természetesen a végső célnak: a közbiztonság fenntartásának szükségességét is. A szolgálatot jogszerűen teljesítő rendőrnek kötelessége a valóban szükséges törvényszerű eszközöket felhasználni abból a célból, hogy szolgálatának ellátását biztosítsa s ha ezt támadás vagy ennek közvetlen veszélye esetén csak a fegyver használatával érheti el, nem csupán a maga személyének megvédéséről gondoskodik, hanem elsősorban a szolgálat érdekének és főleg az állam tekintélyének megóvása végett cselekszik. - Annyiban sem egyezik az 1. § 1. pontja a Btk. 79. §-ával, hogy más személy megvédése általában nem kötelesség, ellenben a rendőr megfelelő esetben köteles erre. Természetesen a támadás elleni védekezésül gyakorolt fegyverhasználat módját és mértékét is az szabja meg, mennyiben kívánja ezt a közbiztonság fenntartása. Ennek megítélése adott esetben nem mindig könnyű feladat, de általános szabállyal közelebbről kimerítően meg nem világítható. Szűkebb azonban az 1. § 1. pontjának köre a jogos védelemnél annyiban, hogy csak az oly rendőrségi tag vagy közeg javára szolgál, aki fegyverviselésre a szolgálati szabályok szerint jogosult, és csak annyiban, amennyiben a fegyverhasználat a megfelelő fegyverrel és az erre vonatkozó részletes szabályok megtartásával történt. Egyébként csak jogos védelemről lehet szó, amennyiben ennek feltételei, tekintet nélkül a javaslat rendelkezéseire, fennforognak. Végül abban is eltér az 1. § 1. pontja a Btk. 79. §-ától, hogy a védekezés arányosságát elsősorban nem a megtámadott jogtárgyhoz, hanem a közbiztonság fenntartásának érdekéhez kell mérni.
Az 1. § 2. pontja a rendőr ellen irányuló jogtalan fellépésnek azokat az eseteit öleli fel, melyek nem fejlődnek támadásig, de annyira komolyak, hogy a hivatalos eljárás sikerét veszélyeztetik és az állami tekintély csorbulásával fenyegetnek. A fegyverhasználat ily esetekben is csak akkor jogos, ha a közbiztonság fenntartásának érdeke megköveteli. A részletes szabályozás feladata közelebbről meghatározni, mikor lehet szó erről, így különösen mennyiben kell a fegyverhasználat előtt más módon megkísérelni az ellenszegülés leküzdését, mennyiben kell bizonyos esetekben, így pl. csekélyebb fontosságú ügyekben elhalasztani a hivatalos cselekmény foganatosítását, mennyiben kell más rendőr segítségül hívásával megkísérelni a hatást az ellenszegülőre stb. Mindez természetesen csak arra az esetre vonatkozik, amíg az ellenszegülő magatartása támadásba nem megy át vagy a támadás közvetlen veszélyével nem fenyeget.
Az 1. § 3. és 4. pontja külön kiemeli a hivatalos eljárás meghiusítására irányuló magatartásnak azokat az eseteit, melyek a rendőrség tagjának vagy közegének azzal a kötelességével ütköznek össze, hogy valakit letartóztasson, általában személyes szabadságában korlátozzon. Ezekben az esetekben a 2. pont rendelkezésének korlátlan alkalmazása nem mindig járna szükségtelen túlzás nélkül. Ezért a javaslat csak különösen veszélyes esetekre engedi meg a fegyverhasználatot abban a körben, amikor valakit le kell tartóztatni, így ha a szóbanlevő egyén fel van fegyverkezve vagy súlyos bűncselekménnyel van gyanusítva. Másfelől azért is kifejezetten rendelkezni kell az ily esetekről, mert rendszerint csak passzív magatartásban - elrejtőzésben, menekülésben - jelentkeznek a nélkül, hogy tettleges ellenszegülésről szó lehetne. Nem szorul hangsúlyozásra, ha a közbiztonság fenntartásának követelménye ezekben az esetekben is az, hogy csak olyankor szabad fegyvert használni, ha a lefegyverzésre vagy a kézrekerítésre más mód nincs. Ennek kimondása azonban a részletes szabályozásra tartozik.
Az 1. § 6. pontja a jogosulatlan gyülekezéssel járható közveszély elhárítása érdekében enged fegyverhasználatot. Arra nézve, hogy a közbiztonság mikor kívánja meg a tömeg szétoszlatását, a törvény kimerítő szabályt nem adhat, mert ennek a kérdésnek eldöntése nagymértékben függ a körülmények alakulásától. A javaslatnak abból az alapelvéből, hogy a fegyverhasználat módját és mértékét a közbiztonság fenntartásának érdeke határozza meg, folyik az a feltétel is, hogy fegyverhasználatra a szóbanlevő esetekben is csak akkor kerülhet sor, ha a szétoszlatás másként nem lehetséges. Ennek kimondása szintén a részletes szabályozás feladata, nemkülönben annak elrendelése, hogy a fegyverhasználatot - ha erre a helyzet lehetőséget ad - a szétoszlásra irányuló felszólításnak és a fegyverhasználattal való fenyegetésnek kell megelőznie.
A részletes szabályozás - a hatályos jognak megfelelően - a javaslat szerint is a belügyminiszter rendeletével történik. Ebben a rendeletben kell meghatározni azt is, hogy a m. kir. rendőrségnek mely tagjai és közegei milyen körülmények közt és mily fegyvert kötelesek viselni. A fegyverhasználat ugyanis - mint már szó volt róla - a jogos védelem esetein kívül csak akkor zárja ki a jogellenességet, ha a fegyvert használó rendőrségi tag vagy közeg fegyverhasználatra jogosult és a megfelelő fegyvert használta. Ami magának a fegyverhasználatnak részletes szabályait illeti, ebben a körben mindenekelőtt azt kell meghatározni, hogy a fegyverhasználat módja és mértéke mikor felel meg a közbiztonság fenntartására irányuló követelményeknek. Ugyanitt kell meghatározni különösen azt is, hogy mennyiben kell a fegyverhasználatnak súlyosabb módját megelőzően enyhébb módokhoz folyamodni. A részletes szabályozásra tartozik végül annak elrendelése is, hogy a fegyverhasználat folytán megsérült egyének első segélyben és orvosi kezelésben részesüljenek.
A 3. § azt az egyébként önként értődő elvet mondja ki, hogy olyankor, ha a fegyverhasználat nem felel meg a javaslat rendelkezéseinek, a fegyvert használó rendőrségi tag vagy közeg javára a jogos védelem szabályait megfelelő esetben alkalmazni kell.
Ez a § a hatálybalépésről rendelkezik és a szokásos végrehajtási záradékot tartalmazza.
