A mindenkori magyar kormányok - rövid megszakításoktól eltekintve - a multban is kaptak törvényi felhatalmazást arra, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezése céljából megállapodásokat létesíthessenek s ezeket rendeleti úton életbeléptethessék.
E felhatalmazás célja mindenkor az volt, hogy a kormány kereskedelempolitikai mozgási szabadsága az ország gazdasági érdekei által megkívánt mértékben biztosíttassék.
Legutóbb az 1930:XLVI. törvénycikkel adatott ily értelmű meghatalmazás a kormánynak, mely azonban nem érintette az 1924:XXI. törvénycikk 3. §-ában foglalt azon rendelkezést, amely szerint a más államokkal kötött szerződéseknek a vámtarifára vonatkozó határozmányai csak törvénybeiktatás után emelkednek kötelező erőre.
Az ilyen, a vámtarifát is érintő megállapodások életbeléptetése a kötelező törvénybeiktatás formaságai miatt sokszor annyira elhúzódnék, hogy a megállapodások előnyeit gazdasági életünk kihasználni nem tudná.
Ez vezette a kormányt akkor, mikor az elmult és folyó évben is olyirányú felhatalmazást kért a törvényhozástól, hogy egyes külállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszonyaink szabályozása céljából létesített megállapodásokat rendeleti úton akkor is kötelező erőre emelhesse, ha azok a vámtarifára vonatkozó határozmányokat is tartalmaznak, feltéve, ha az illető külállam is megfelelően intézkedik.
Ezt a felhatalmazást a kormány a törvényhozástól az 1931:XIV. és az 1932:XV. törvénycikkekben nyerte el, mely utóbbinak hatálya azonban az 1930:XLVI. törvénycikk hatályával egyidejűleg már 1932. évi december hó 31-én lejár.
Miután a gazdasági viszonyok időközben nem változtak, mindenképpen indokolt a rendkívüli viszonyoknak megfelelően a kormány részére újólag olyan felhatalmazást adni, mint aminőt az 1930:XLVI. és az 1932:XV. törvénycikkek tartalmaznak.
Ez a felhatalmazás is, mint az előzőek, csak ideiglenesen terveztetik és pedig az 1934. év végéig.
Az Országgyűlés alkotmányos ellenőrzési joga természetesen továbbra is biztosítva marad, amennyiben ezen felhatalmazási törvény értelmében a kormány a javaslatban foglalt felhatalmazás alapján életbeléptetendő megállapodásokat az Országgyűlésnek bejelenteni köteles, amely alkalommal az Országgyűlésnek módja nyílik arra, hogy a megállapodások és ezzel a kormány kereskedelempolitikája felett bírálatot gyakorolhasson.
