1933. évi I. törvénycikk indokolása

a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt Nemzetközi Egyezményhez tartozó Kiegészítő Okmány becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Az 1924. évi október hó 23-án Bernben aláírt Nemzetközi Egyezmény aláírása alkalmával az aláírási jegyzőkönyvben bizonyos átmeneti rendelkezések állapíttattak meg abból a célból, hogy az annak idején egyes országokban a bankjegy-infláció következtében előálló rendkívüli pénzértékárfolyam-hullámzások folytán előállható károsodásoktól a vasutak megóvassanak. Ezek az átmeneti rendelkezések abban állanak, hogy az államok elrendelhetik, hogy a vasúti vonalaikat érintő forgalmakban az utánvétek és készpénzelőlegek kizárassanak, hogy a fuvardíjak fizetésére nézve bizonyos megszorítások tétessenek, és hogy a kártérítési összegek a Nemzetközi Egyezményben megállapított legmagasabb összegeknél alacsonyabb összegekre korlátoztassanak.

Az akkori viszonyokat és a várható javulás lehetőségeit szem előtt tartva, az említett aláírási jegyzőkönyvbe az a határozmány vétetett fel, hogy ezeket az átmeneti rendelkezéseket az államok csak a Berni Egyezmény életbelépésétől számított négy éven belül tehetik meg.

A Berni Egyezmény 1928. évi október hó 1-én lépett életbe, tehát a jegyzőkönyvben megszabott négy évi határidő 1932. évi szeptember 30-ával lejár.

Az 1931. és 32. év folyamán több államban előállott pénzügyi helyzet és az ezzel kapcsolatosan bevezetett valutagazdálkodás elkerülhetetlenül szükségessé tette, hogy az érdekelt államok a vasúti utánvéteket és készpénzelőlegeket a nemzetközi forgalmakban teljesen kizárják, és a fuvardíjfizetésre vonatkozó rendelkezéseket is többé-kevésbbé korlátozzák. Ezeket a korlátozó intézkedéseket az államok legnagyobb része a föntemlített jegyzőkönyvi rendelkezésekben biztosított lehetőségre, mint jogalapra hivatkozva tették meg, - jóllehet az utánvét és készpénzelőleg kizárását kimondó rendelkezések más jogalapon is, nevezetesen az Á. N. E. 5. Cikk 1. § c) pontja vagy az ugyanezen cikk 5. § b) pontja alapján is érvényesíthetők lettek volna - amint hogy teljesen hasonló korlátozásokat az államok a háború után következő időkben egészen 1928-ig, az új Á. N. E. életbelépéséig csupán az utóbb említett jogalapokon érvényesítettek, és e korlátozó rendelkezések érvényessége semmiféle tekintetben, és senki részéről kétségbe nem vonatot.

Az ismételten említett jegyzőkönyvi átmeneti rendelkezések azonban ezt a korábbi jogi megalapozást bizonyos tekintetben meggyöngítették, és az államok a legutóbbi két év folyamán tényleg a jegyzőkönyvi rendelkezésekre, mint jogalapra hivatkozva, tették meg korlátozó intézkedéseiket. Ez a jogalap azonban, mint föntebb említtetett, 1932. október 1-ével megszűnik. Szükségessé vált tehát újabb hasonló jogalap megteremtése. A Berni Egyezményben részes államok túlnyomó többsége a svájci kormány összehívására tartott értekezleten szükségesnek találta azt, hogy az ismételten említett jegyzőkönyvben megállapított négy évi határidő egyszerűen meghosszabbíttassék egészen addig az időpontig, amikor a legközelebbi felülvizsgálati értekezleten az e kérdés rendezése céljából megállapítandó szabályozás életbe fog lépni.

Minthogy a szóbanforgó korlátozó intézkedések Magyarország szempontjából is 1932. évi október hó 1-e után is okvetlenül megszakítás nélküli érvénybentartást igényelnek, és minthogy a jelen Kiegészítő Okmánynak Magyarország részéről való ratifikálásara a törvényhozás működésének technikai okaiból előreláthatólag csak a későbbi időpontban lehet kilátás, a magyar kormány gondoskodott a rendelkezésre álló eszközökkel, hogy az intézkedések megszakítás nélkül való érvényesítése az úgynevezett effektív fizetési kényszer bevezetése útján biztosíttassék.

A jelen Kiegészítő Okmány becikkelyezése annak folytán szükséges, mert eme okmány érvényrejuttatása ugyanannak az eljárásnak a betartását igényli, mint amelynek útján maga a Berni Egyezmény is érvénybe léptettetett.