A nemzetközi szolidaritás útján megvalósítandó feladatok között a legrégibbek egyike a rabszolgaság elleni küzdelem. Ebben a munkában immár több mint egy évszázada az összes kultúrnemzetek részt vesznek és a nemzetközi szolidaritásnak ez a munkája elérte azt, hogy a rabszolgaság a tengerentúli államok egyes részeire húzódott vissza.
A rabszolgaság elleni küzdelem nemzetközi munkájában Magyarország kivette részét, és az erre vonatkozó egyezményeket az 1886:XIV., az 1892:IX. és az 1911:XXIV. törvénycikkek cikkelyezték be a magyar törvényhozásba. A már megkötött egyezmények azonban, amelyek közül legfontosabb az 1890. évi július hó 2-án kelt, és az afrikai rabszolgakereskedés elnyomása érdekében Bruxellesben tartott nemzetközi értekezlet főokmánya - amelyet nálunk az 1892:IX. törvénycikk iktatott törvénybe - nem bizonyult elégségesnek azért, mert az afrikai államok egynémelyike formailag ugyan megszüntette a rabszolgaságot, azonban a kényszermunkának olyan fajtáit honosította meg, amelyek az emberi méltósággal ellenkeztek, és alkalmasak voltak arra, hogy a rabszolgasághoz teljesen hasonló állapotot idézzenek elő.
A Genfben 1926. évi szeptember hó 25-én kelt, és a rabszolgaság tárgyában készült egyezmény ezeknek a visszaéléseknek a lehetőségét kívánta kizárni.
Bár Magyarországnak a trianoni békekötés utáni viszonyai nem teszik lehetővé, hogy a tengerentúli rabszolgakereskedelem, valamint az ott felburjánzott kényszermunka megszüntetésében aktíve közreműködjék, mégis szükséges az egyezményhez való hozzájárulásunk. Ugyanis a szóbanforgó egyezményt Európának legtöbb állama - tekintet nélkül arra, hogy gyarmati érdekeink vannak-e vagy nem - ratifikálta, és ettől mint a nemzetközi emberi szolidaritás megnyilatkozásától Magyarország sem zárkózhatik el, annyival kevésbbé, mert a fentebb hivatkozott törvényeinkben foglalt egyezmény tartalma a most becikkelyezni kért egyezmény megkötésével a nemzetközi jog szempontjából módosult.
Az előadottak alapján kívánatos, hogy Magyarország az említett egyezményhez csatlakozzék. Tekintettel arra, hogy olyan egyezményről van szó, amelynek tárgyát a törvényhozás a maga szabályozási körébe vonta, ezen egyezménynek Magyarország szempontjából való érvényességéhez a törvényeink közé való becikkelyezés szükséges.
