1933. évi XIV. törvénycikk indokolása

az 1924. évi március hó 27-én kelt egyezménynek a budapesti Első Magyar Általános Biztosító Társaságra való alkalmazása tárgyában 1932. évi november hó 12-én Rómában kelt magyar-olasz egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Az 1924. évi március hó 27-én kelt magyar-olasz pénzügyi egyezmények és megállapodások (1924:XXIII. tc.) közül a magánbiztosító társaságokra vonatkozó egyezmény 5. §-a előírja, hogy a magyar biztosító magánvállalatok kötelesek az egyezmény szerint az úgynevezett olasz állományba sorozott életbiztosítások fedezetére szolgáló díjtartalékalapot megalkotni. Az egyezmény részletes szabályokat tartalmaz arra nézve, hogy az olasz állományba mely életbiztosítások sorolandók, a biztosítási kötelezettségek mily átértékelési kulcs alapján állapítandók meg olasz lírában, s végül, hogy a díjtartalékalapot mely értékekkel lehet fedezni. Nyitva hagyta azonban az egyezmény azt a kérdést, hogy az így megalkotott díjtartalékalapból az olasz állományba sorolt egyes biztosítások igényjogosultjai mily módon elégíttessenek ki, nevezetesen, hogy a magyar vállalatok az olasz állományukba tartozó biztosításokat közvetlenül a biztosított feleknek fizessék-e ki, vagy pedig valamely olasz intézet vagy állami szerv közbeiktatásával, továbbá, hogy csak az esedékessé váló biztosítások fizettessenek ki, vagy pedig likvidáltassanak az összegyűjtött díjtartalék alapján a még esedékessé nem vált biztosítások is. Mindezeknek a kérdéseknek rendezetlen volta miatt az Első Magyar Általános Biztosító Társaság olasz állománya mindezideig nem nyert, illetőleg csak részben nyert lebonyolítást. Erre való tekintettel szükség volt oly egyezmény megkötésére, amely kizárólag az Első Magyar Biztosító Társaság olasz állományának mikénti lebonyolítását szabályozza.

Az 1932. év őszén az egyes függő kérdések rendezése érdekében Rómában lefolytatott tárgyalások során az olasz kir. kormány kívánságára az ily irányú egyezmény megkötése is időszerűvé vált. A kérdésnek egyezményi szabályozása folyamán nem térhettünk ki az olasz kir. kormánynak ama kívánsága elől, hogy az 1924. évi március 27-én kelt alapegyezményben lefektetett elvek fenntartása mellett az abban gyökerező kötelezettségeket az Első Magyar Általános Biztosító Társaság a biztosítások tényleges lebonyolításánál teljes egészében viselje. A kifizetési kulcsszámot ennek folytán 100 osztrák-magyar korona = 60 líra alapon kellett megállapítani. Tekintettel arra a nehézségre, amely az Első Magyar Általános Biztosító Társaság fiumei és trieszti ügynökségeinek megszüntetése folytán a még esedékessé nem vált biztosítások további fenntartása, illetőleg a díjaknak további fizetése tekintetében előállott, a célszerűség azt kívánta, hogy az összegyűjtött díjtartalék figyelembevételével ezek a biztosítások is, miként azok, amelyek már esedékessé váltak, már most véglegesen lebonyolítást nyerjenek.

Ugyanebből az okból a lebonyolítási eljárásba beiktattatott az olasz kir. kormány, illetőleg az általa kijelölendő hivatal, amely majd a felek bejelentéseit és egyéb igazoló iratait eljuttatja az Első Magyar Általános Biztosító Társasághoz és viszont attól átveszi a biztosított felek részére leendő közvetlen kifizetés céljából a díjtartalékot, illetőleg az esedékes biztosítási összegeket.