A törvényhozás az 1928:XLI. tc. megalkotásával a földbirtokrendezésnek befejezéshez juttatása végett akként rendelkezett, hogy egyfelől a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920:XXXVI. tc. 35. §-a második bekezdésében és az 1924:VII. tc. 11. §-a utolsó bekezdésében a megváltási eljárások megindítására engedett határidő leteltének következményeit tüzetesen meghatározta, másfelől azokat a teendőket, amelyek nem okvetlenül igényelnek bírói intézést, más szervekre, részint a földmívelésügyi miniszterre, részint a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságára ruházta. Az ilymódon a bírói cognitiónak továbbra is fenntartott, tehát bírói elintézésre váró munka elvégzése tekintetében a törvényhozás abból a meggyőződésből indult ki, hogy e végből az Országos Földbirtokrendező Bíróság további működésére nélkülözhetetlen szükség van, mert ezt a bíróságot az alaptörvény a földbirtok helyesebb megoszlását az ország egyetemes érdeke szerint szabályozó állami tevékenység irányítására szervezte, továbbá mert 1920 óta a földbirtokreformnak valósággal külön jogrendszere alakult ki s ennek helyes alkalmazását bizton csakis attól a szakszerűen képzett bírói kartól lehet elvárni, amely hosszú gyakorlatával ezt a sajátos jogintézményt kifejlesztette.
A vázolt elvi álláspontnak megfelelően az 1928:XLI. tc. 17. §-a az Országos Földbirtokrendező Bíróságot a még elintézésre váró földbirtokrendezési ügyek befejezéséig fenntartotta s erre csak azért szabott három évi határidőt, mert a törvényhozás - az akkori megítélés szerint - ezt az időtartamot az érdemi munka elvégzésére elegendőnek tartva, már a megszűnés esetére is irányadóan kívánt rendelkezni.
A törvényszabta határidő elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy a földbirtokrendezési ügyek még mindig oly nagy számban vannak folyamatban, hogy az 1928:XLI. tc. 17. § negyedik bekezdésének utolsó mondatában foglalt annak a rendelkezésnek, amely szerint egy következő törvény már az O. F. B. megszűnésével számot vetve, a fennmaradó teendőket más szervekre ruházza, még nem lehet megfelelni.
Ehhez képest a törvényhozást az 1931:XXXV. tc. megalkotásánál az előbbihez hasonló szempontok vezették, amidőn ismét csökkentette az O. F. B. működési körét egyes ügycsoportoknak a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságára, másoknak a földmívelésügyi miniszterre ruházásával s emellett az O. F. B. működésének megszüntetésére megállapított határidőt 1933. évi június hó 30. napjáig meghosszabbította.
Az előző törvényhozások, amidőn a földbirtokrendezés befejezésére záros határidőt szabtak, az ügyek lebonyolításának lehetősége tekintetében oly feltevésekből indultak ki, amelyeknek megfelelő eredmény a gyakorlatban nem következhetett be. Nyilvánvaló vált ugyanis, hogy az ügyintézés menete s ehhez képest az ügyek befejezésének lehetősége túlnyomórészt nem annyira a bíróság igyekvésén, mint inkább az ügyek sajátos természetén múlik, mert számos jogcselekmény megtételének lehetősége bizonyos tények meglétéhez fűződik, amelyeket viszont bíróságon kívül álló tényezők idéznek elő.
Mindezekből okszerűen következik a szüksége oly kiegészítő törvényi rendelkezéseknek, amelyek alkalmasak arra, hogy az előző törvények célkitűzésének irányában a földbirtokrendezést végleges befejezéshez juttassák és elkerülhetővé tegyék e tárgyban a további pótló jogalkotást.
A jelen törvény - követve az előző törvényeket - szintén azon az elvi alapon áll, hogy a földbirtokrendezés terén még folyamatban levő ügyeket, amennyiben bírói cognitiót igényelnek, továbbra is az Országos Földbirtokrendező Bíróság intézze, mert a fentebb ismertetett okok már fogalmilag kizárják az olyan feltevést, mintha más szervnek bevonása útján ezt a munkát egyfelől hasonló színvonalon és szakszerűséggel, másfelől gyorsabban és az állami költségvetés szempontjából előnyösebben lehetne befejezni.
Tekintettel arra, hogy mindazoknak a teendőknek, amelyek a bírói mérlegelést nélkülözhetik, más szervekre átruházása az előző törvényekben már megtörtént, az a szempont, hogy a további folyamatos személyzeti fogyatkozásnak elébe néző O. F. B. munkakörén még további jelentős csökkentés történhessék, csakis abban az irányba terelhette a megfontolást, vajjon maguknak az O. F. B. bírói teendőknek nincs-e oly csoportja, amelynek intézését idővel, mintegy a végső lebonyolítás lehető gyorsítása érdekében, megfelelő más kir. bírósági szervre lehessen ruházni.
Ennek a megfontolásnak eredménye az, hogy a javaslat az O. F. B.-nak a járadéktelekre és a családi birtokra vonatkozó azt a részleges hatáskörét, amelyet a bírói mérlegelés szükségességére tekintettel az 1931:XXXV. tc. meghagyott, 1933. július 1-től az ingatlan fekvése szerint illetékes kir. törvényszékre - az egyéni telekkönyvezést megelőző előkészítő eljárásra vonatkozó hatáskörét 1934 július 1-től az illetékes kir. járásbíróságra, mint telekkönyvi hatóságra szállítja át, amely azután magát az egyéni telekkönyvezést is nyomban foganatosítja. Ez utóbbi hatáskör átszállására vonatkozó távolabbi időpont megállapításánál a telekkönyvi hatóságoknak és a betétszerkesztő személyzetnek ezidőszerinti és még előrelátható munkaterhelését kellett számításba venni.
Következményeként az előző törvényeknek, - mint amelyekben a földbirtokrendezéshez tartozó bizonyos teendőknek más szervekre ruházása foglaltatik - immár szükségesnek mutatkozott szabatosan felsorolni azokat az ügyeket, amelyek végleges befejezése végett az O. F. B. hatásköre fennmarad.
A földbirtokrendezés befejezésére irányuló törvényi rendelkezések megvalósulásának figyelemmel kísérése céljából a törvény biztosítani kívánja az országgyűlés számára azt a lehetőséget, hogy az O. F. B. ügymenetéről és személyzete fokozatos csökkentéséről időnként meggyőződést szerezhessen. Erre szolgál az igazságügyminiszter kötelességévé tett tájékoztató jelentés.
A törvény hatálybalépésének napját az 1931:XXXV. tc. 6. §-ában megszabott határidő lejárta adja meg. A törvény végrehajtását - minthogy rendelkezései immár más miniszterek ügykörét nem érintik - az igazságügyminiszterre kell bízni.
