1933. évi XXIII. törvénycikk indokolása

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom ideiglenes rendezéséről szóló 1920:I. tc. 13. §-ának újabb módosításáról * 

Általános indokolás

Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom ideiglenes rendezéséről szóló 1920:I. tc. az országgyűlés elnapolásának a királyi hatalomban foglalt jogát a nemzetgyűléssel szemben a kormányzóra nem ruházta át. Ezt a hiányt pótolta az 1920:XVII. tc. 1. §-ának az a rendelkezése, hogy a kormányzó a nemzetgyűlést legfeljebb harminc napi időtartamra elnapolhatja. A most említett törvény miniszteri javaslatában az elnapolás időtartama nem volt korlátozva; a harminc napi korlátozás a javaslatnak a nemzetgyűlési tárgyalása során került a törvény szövegébe. Az országgyűlés felsőházáról szóló 1926:XXII. tc. 47. §-ának első bekezdése kimondotta, hogy a kormányzó jogköre az országgyűléssel szemben ugyanaz marad, mint amely őt az 1920:I. és XVII. törvénycikk értelmében a nemzetgyűléssel szemben megilleti. Ezek szerint a mai jogi helyzet az, hogy a kormányzó az országgyűlést csakis harminc napi időre napolhatja el.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a kormányzó elnapolási jogának ez a korlátozása nemcsak ősi alkotmányunk szellemét sérti, de nem is célszerű.

Vannak ugyanis időszakok - ilyen a fennálló súlyos gazdasági válság ideje is - amikor a kormányzatnak munkáját, idejét nem annyira a törvényhozás hatáskörébe tartozó jogszabályalkotásokra, hanem inkább a kormányzati intézkedésekre kell fordítania. Ismeretes azonban, hogy az országgyűlési tárgyalások ideje alatt a tárgyalások anyagának előkészítése, az országgyűlés mindkét házának a bizottsági és plenáris üléseiben részvétel a minisztérium tagjainak munkáját és idejét olyan mértékben köti le, hogy emellett egyéb sürgős természetű kormányzati intézkedések szenvednek késedelmet. A kormányzat helyes vitelének érdeke tehát megkívánja, hogy az országgyűlés működésébe időnkint egy hónapnál hosszabb szünetet is be lehessen iktatni, s minthogy a kormányzat maga tudja leginkább megítélni, hogy mely időpontban s mennyi időre van szükség a törvényhozás működésének elhalasztásával ilyen szünetre - aminek megítélése pedig ősi alkotmányunk szerint mindenkor a királyi hatalomban foglalt jog volt - semmivel sem lehet elfogadható okát adni annak, hogy a kormányzó az érintett körülmények mérlegelésében időhatárral korlátoltassék.

Közjogi vagy alkotmányjogi aggályok nem merülhetnek fel a javaslatban foglalt rendelkezés ellen. A király elnapolási joga a magyar közjogban időtartam szempontjából elvileg nincs korlátozva, a király az 1848:IV. tc. 6. §-ában és az 1867:X. törvénycikkben meghatározott korlátozások között, bármily hosszú időtartamra elnapolhatja az országgyűlést. Ez a két rendelkezés biztosítja az országgyűlés két kardinális jogát a kormányzattal szemben, nevezetesen: biztosítja a költségvetési és a zárszámadási jog hatályos gyakorlását. Ezeket a rendelkezéseket a törvény nem érinti és ezt kifejezetten ki is mondja.

Az 1920:XVII. törvénycikk javaslata nem vette tervbe az időbeli korlátozást. Harminc napi korlátozás a nemzetgyűlés plenáris tárgyalása során került a szövegbe, amikor is az akkori igazságügyminiszter indítványozta a megszorítást a nemzetgyűlés 1920. évi augusztus hó 5. napján tartott ülésében a következő indokolással: Ugyancsak az a kívánság is felmerült több oldalról, hogy az elnapolási jogot is bizonyos időtartamra korlátozzuk. Minthogy elvi szempontból ez ellen nem merült fel észrevétel, vagyok bátor indítványozni, hogy a törvényjavaslat szövege ilyen irányban kiegészíttessék. (Nemzetgyűlési Napló 1921. évi IV. kötet 246. lapján.) Látnivaló tehát, hogy nem valami különös súlyú elvi megfontolások vagy aggályok alapján keletkezett a harminc napi megszorítás, hanem ez nyilvánvalóan a nemzetgyűlésnek rövid tartama korlátozott működési idejével állhatott összefüggésben.

Ami a § szerkezetét illeti, áttekinthetőség érdekében nyerte a javasolt szövegezést. Hatályos jogunkkal szemben az újítás csupán annyi, hogy a kormányzó az országgyűlést elnapoló joga tekintetében fennálló, harminc napi időre korlátozó rendelkezés elesik s a kormányzót az országgyűlés elnapolása tekintetében csupán ugyanazok a rendelkezések fogják korlátozni, amelyek tekintetében a törvény (az 1848:IV. és az 1867:X. törvénycikk) értelmében Ő Felsége a király jogát is korlátozzák. Ezt fejezi ki a § első bekezdése; az ebben a bekezdésben említett, a királyi hatalomban foglalt egyéb jogok, nevezetesen az országgyűlés berekesztésének és feloszlatásának joga, a kormányzót ezidőszerint is - az 1920:XVII. tc. 1. § első bekezdése és az 1926:XXII. tc. 47. §-a értelmében - ugyanazok között a korlátok között illetik meg, amelyeket e tekintetben a törvény (1848:IV. és 1867:X. törvénycikk) Ő Felsége a király jogára nézve megállapít. Ezt csupán azért volt szükséges itt megismételni, hogy áttekinthetőség érdekében az 1920:XVII. tc. 1. §-a egész terjedelmében hatályon kívül legyen helyezhető.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. § második bekezdésében semmi új rendelkezés nincs; ez megismétlése az 1920:XVII. tc. 1. §-a második bekezdésének, a szövegezésben mégis azzal az eltéréssel, hogy a javaslat természetszerűleg itt is számol azzal a fennálló jogi helyzettel, hogy a nemzetgyűlés helyébe időközben az országgyűlés lépett.

Az előbbi két bekezdésnek megfelelő, hatályon kívül helyező rendelkezést tartalmazza.