A trianoni békeszerződés értelmében megvont új államhatárokon át a Romániával való vasúti forgalmunk mindjárt a békeszerződés utáni időkben kisebb-nagyobb nehézségekkel megindult. A csatlakozó vasutak ideiglenes megállapodásokkal rendezték a vasúti átmenet és csatlakozás módozatait és ezekkel kapcsolatban ideiglenesen rendezték az érdekelt vám- és rendőrhatóságokkal együtt a határátmeneti szolgálat lebonyolíthatása céljából okvetlenül szükséges kérdéseket. Az új államjogi helyzet azonban szükségessé tette, hogy az eleddig csak ténylegességen és csak az említett ideiglenes megállapodásokon alapuló átmeneti és csatlakozási viszonyok államközi egyezménnyel szabályoztassanak. Ezeket az átmeneti és csatlakozási viszonyokat már korábban sikerült végleges Egyezménnyel, illetőleg Államszerződéssel rendezni Csehszlovákiával és Ausztriával, hasonló egyezmény kötése évek óta tárgyalás alatt áll Jugoszláviával. Legkésőbben indultak meg ily egyezmény kötésére irányuló tárgyalások Romániával. A tárgyaló bizottságokat csak az 1931. év decemberében sikerült összehozni, de a mindkét részről tanusított őszinte igyekezett csakhamar eredményre vezetett és az Egyezményt a két állam meghatalmazottai 1932. évi szeptember hó 28-án aláírták.
A legjellemzőbb ennél az Egyezménynél az, hogy a magyar és a román kormány a kölcsönös vasúti csatlakozási viszonyok rendezésénél eltért attól az elvtől, hogy az államhatárvonalon átmenő vasúti vonalakon úgynevezett közös vasúti határállomások rendeztessenek be, t. i. olyanok, amelyek az egyes átmeneti vonalakon váltakozva hol egyik, hol másik állam területén jelöltetnének ki és a határátmeneti szolgálatokat mindkét állam hivatalai és hatóságai ebben az állomásban közösen végeznék.
Igaz, hogy az 1929. évi XXII. törvénycikkel beiktatott úgynevezett Genfi Vasútügyi Egyezményhez tartozó Szabályzat 2. Cikke általában követendő elvül a közös határállomási rendszert állítja fel, - és ehhez az Egyezményhez mind Magyarország, mind Románia csatlakozott - azonban a magyar-román vasúti határállomási Egyezmény létesítésénél a magyar és a román kormány kényszerítve érezték magukat arra, hogy a fentmondott általános elv alkalmazását mellőzzék. Az erre vonatkozó döntő indokok a következők:
A trianoni békeszerződés által megvont új államhatár a magyar-román viszonylatban tekintetbe jövő vasúti vonalakat mindenütt oly pontokon metszi, amelyeknek közvetlen közelében csak egészen jelentéktelen kis állomások vannak. Ezeknek a kis állomásoknak közös határállomásokul való kiépítése olyan összegű kiadásokat igényelt volna, amelyek sem a tényleges vasúti forgalommal, sem a mindkét államban fennálló gazdasági viszonyokkal nem állottak volna arányban. Lényegesen kevésbbé költséges és gyakorlatilag már teljesen kielégítőnek bizonyult megoldásnak kínálkozott az átmeneti és csatlakozási viszonyoknak oly rendezése, amely szerint minden vonalon mindegyik állam vasútja és hatóságai a határátmeneti szolgálatokat a saját államterületén fekvő legutolsó állomáson végzik el külön-külön. Ez a megoldás felel meg egyébként a magyar-román határnál fennálló különleges viszonyoknak is.
A kérdés ilyetén való rendezésénél a költségek kérdésén kívül különösen figyelembe jöttek azok a sok tekintetben kedvezőtlen tapasztalatok, amelyek a magyar-csehszlovák és magyar-osztrák viszonylatokban berendezett közös állomások használatánál mutatkoztak. A közös határállomásokban közvetlenül érintkező különböző hatóságok között ismételten felmerült surlódások és a szomszédos államterületen elhelyezett idegen hatóságoknak idegen államterületen való működésében mutatkozó nehézségek nyilvánvalóvá tették, hogy a mindkét részről teljesítendő határszolgálatoknak egy közös határállomásban való egyesítése, még ha a költségek szempontjából nem is ütköznék nehézségbe, a nemzetközi forgalom akadálytalan lebonyolításának és a surlódásoktól mentes kölcsönös érintkezésnek biztosítása szempontjából sok kifogás alá esik.
Csupán Kötegyán állomás tekintetében, ahol az államhatárvonal magát az állomás területét szeli át, mutatkozott indokoltnak az, hogy a mindkét részről teljesítendő szolgálatok végzése ebben az állomásban egyesíttessék. Az állomásnak említett földrajzi helyzetén kívül a közös állomásul való kijelölést itt még az is indokolttá tette, hogy az ezen az állomáson át irányuló átmenő forgalom igen kismérvű és ennek a forgalomnak az igényeihez képest az állomás már meglévő berendezései teljesen elegendők, úgyhogy különösebb építkezések és befektetések nélkül is alkalmas Kötegyán állomás arra, hogy közös határállomásként használatba vehető legyen.
A törvényjavaslat 1. §-a az Egyezménynek törvénybeiktatását mondja ki a szokásos szövegezéssel. Az Egyezménynek e törvénybeiktatása a következő okoknál fogva szükséges. Az Egyezmény 45. Cikke az érvénybeléptetést a szerződő Államok megerősítéséhez köti, kimondván, hogy az életbelépés a megerősítő okmányok kicserélése után egy hónappal lép hatályba. Minthogy pedig az Egyezmény több rendelkezése olyan tárgyakra vonatkozik, amelyeknek szabályozása alkotmányszerűleg a törvényhozás hatáskörébe tartozik, következésképen a megerősítésnek előzetes törvénybeiktatás útján kell történnie.
A 2. § a törvényhozási gyakorlatnak megfelelően a törvénybeiktatandó Egyezmény eredeti, hiteles francia nyelvű szövegét és megfelelő magyar fordítását tartalmazza. Nem szenved kétséget, hogy kétely esetén a francia szöveg tekintendő irányadónak.
Az 1. Cikkhez
Az Egyezmény 1. Cikkében le van fektetve az a megállapodás, hogy a határvonal által átszelt vasúti vonalak közül nem mindegyiken vétetik fel a forgalom, hanem csak azokon, amelyeknél a tényleges és várható forgalom mérve ezt indokolttá teszi. Vannak ugyanis vonalak, amelyeknél megnyitása nem hozna új forgalmat a vasutaknak s így az ilyen megnyitással járó igen tetemes személyi és dologi kiadások teljesen gyümölcsözetlenek lennének, mert az új megnyitás csak a már megnyitott vonalakon át lebonyolódó forgalom egy részét vonná el.
Az ezidőszerint már megnyitott öt átmeneti vonal egyelőre elegendőnek látszik arra, hogy azokon a Magyarország és Románia között való vasúti forgalom lebonyolíttassék. Mindazonáltal a magyar kormány nem adta fel azt az általános elvi álláspontját, hogy az államhatár által átszelt összes vasúti vonalaknak alkalmas időben való megnyitását kívánja. Evégből ebbe az 1. Cikkbe felvett alkalmas határozmány útján gondoskodás történt aziránt, hogy a még meg nem nyitott vonalak közül bármelyiknek a megnyitását - ha ezt a viszonyok szükségessé teszik - a két kormány közül bármelyik indítványozhassa.
Megjegyzendő, hogy a fennálló gazdasági helyzet mellett magyar részről újabb vonal megnyitás szükségességére belátható időn belül aligha lehet kilátás.
Esetleges félreértések és viták megelőzése céljából az 1. Cikkbe még felvétetett annak világos kimondása, hogy ez az Egyezmény az állategészségügyi szolgálatra semmi tekintetben sem vonatkozik.
A 2. Cikkhez
A 2. Cikk az átmeneti forgalomra megnyitott vonalak kellő fenntartásának s ilyképpen a nemzetközi forgalom zavartalanságának biztosítását célozza.
A 3. Cikkhez
A 3. Cikk az egyes határpontoknál egymással szembenálló két-két határállomás kijelölését tartalmazza. Általában mindenütt a vonalnak a határponthoz legközelebb eső állomása jelöltetett ki határállomásul, de fenntartatott annak a lehetősége, hogy ha a viszonyok esetleg ezt kívánnák, a határállomás kijelölése egyoldalúlag is megváltoztatható legyen.
A II. fejezethez
A II. fejezet azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek megszabják azt, hogy milyen módon kell a különböző határszolgálatokat a határállomásokban és az azok között levő vonalrészen végezni. Itt ugyanis a vasúti szolgálaton kívül a vám-, a határrendőri és a postaszolgálat is figyelembe jön.
A vasúti szolgálatot illetőleg főleg azt célozzák az ebbe a fejezetbe felvett rendelkezések, hogy a forgalom biztonsága és a vonatok lehető késedelem nélküli továbbítása, valamint a surlódásmentes szolgálattétel mindenképpen biztosíttassék. Gondoskodás történt egyebek között főleg aziránt, hogy a határállomásokban és a határvonalakon egymással szükségképpen szolgálatilag érintkező vasúti személyzet a kellő nyelvismerettel rendelkezzék, hogy a forgalom kívánatos gyors lebonyolítását akadályozó késedelmek (pl. vonatok megállítása a nyilt vonalon, a határpontnál) a lehető legszűkebb mérvre szoríttassanak és hogy a csatlakozó vasutak vonatkísérő- és mozdonyszemélyzetének a szomszédos határállomásra szolgálatilag való átjáratása útján a csatlakozó szolgálat a nemzetközi forgalom akadálytalan fenntartása céljából a lehető legelőnyösebben hajtassék végre.”
Ezzel kapcsolatosan egyrészt biztosítják az Egyezménybe felvett rendelkezések azt, hogy a szomszéd állomásra hivatalosan átjáró személyzet kellő igazolványokkal láttassék el s ilyképpen kellő ellenőrzés alatt tartható legyen, másrészt azonban biztosítják számukra azt is, hogy a szomszédos idegen állomás területén szabadon mozoghassanak.
A vám- és rendőri szolgálatot mindegyik állam hatóságai a saját államuk területén fekvő határállomásban végzik. Ezáltal biztosítva van az, hogy ezek a hatóságok működésüket teljesen zavartalanul végezhetik és ez a rendelkezés teljesen elejét veszi azoknak a surlódásoknak, amelyekhez hasonlókat a közös állomásokon egymás mellett működő belföldi és idegen hatóságok hivatali és hivatalon kívüli ténykedéseinél már ismételten sajnosan tapasztalni kellett egyes közös határállomásokon.
Megfelelő szabályok vétettek fel arra nézve is, hogy a két szemben levő határállomás közötti vonalrészen a vasúti forgalom mindkét állam vám- és rendőri hatóságainak ellenőrzése alatt álljon.
Különösen ki kell emelni még azt, hogy a vám- és rendőri szolgálatot illetőleg a szabályokban különösen is gondoskodás történt aziránt, hogy az e szolgálatok szempontjából szükséges vizsgálatok a lehető leggyorsabban és az utazóközönség lehető legkevesebb zaklatásával menjenek végbe.
Annak folytán, hogy a két csatlakozó vasút személyzete a fentebb említett rendelkezések értelmében szolgálatilag kölcsönösen átjár a szomszédos idegen határállomásra, részletes rendezést igényel a határállomásokban és a határvonalon előforduló baleseti károk viselésének a kérdése. E rendezés azon az alapelven nyugszik, hogy minden vasút viselni köteles azt a kárt, amelyet az ő személyzete vagy az ő berendezésének hibás állapota okozott. Ha nem állapítható meg a kár okozása, akkor az előforduló kárt mindkét vasút egyenlő arányban viseli. Ezek az elvek megfelelnek az e téren szokás szerint alkalmazott jogelveknek és gyakorlatilag már más viszonylatokban is a legmegfelelőbbeknek bizonyultak.
Külön megemlítést érdemel, hogy a vasúti díjszabások alkalmazását illetőleg az Egyezmény azt a rendelkezést tartalmazza, hogy mindegyik csatlakozó vasút a maga díjszabását a határpontig alkalmazza. Ez a szabály leginkább biztosítja mindkét állam részére azt, hogy díjszabási politikáját feszélytelenül folytathatja.
A III. fejezethez
A III. fejezet a Kötegyán állomásra vonatkozó különleges rendezést tartalmazza.
Kötegyán földrajzi helyzeténél fogva minden tekintetben közös határállomásként állapíttatott meg oly értelemben, hogy mindkét állam részéről a vasúti, a vám-, a határrendőri és a postaszolgálatot az illető közegek és hatóságok ebben az állomásban egyesítve végzik. Az állomás területének nagyobb része - és főleg az állomási épületek és szolgálati helyek - magyar területen fekszenek.
Itt tehát a magyar vasúti közegek mellett állandóan román vasúti közegek is szolgálatot tesznek és a magyar vám- és rendészeti hatóságokon kívül állandóan az állomásra telepített román vámhivatal és határrendészeti kirendeltség működik.
A közös állomásban végzendő vasúti szolgálatra, valamint az idegen hatóságok és hivatalok szolgálatának végzésére nézve az Egyezmény ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazza, mint amelyek a magyar-osztrák és a magyar-csehszlovák közös vasúti határállomásokra nézve az érvényben levő illető nemzetközi megállapodásokban foglaltaknak.
Különösen kiemelendő, hogy Kötegyán állomás közös használatáért a román vasutak a Máv-nak jelentékeny használati díjat fizetnek.
A IV. fejezethez
A IV. fejezetben foglalt általános rendelkezések mind a külön-külön határállomásokra, mind Kötegyán közös határállomásra egyaránt vonatkoznak.
A 41. Cikkhez
A 41. Cikk a vasutak között teljesítendő kölcsönös fizetségek rendezésére nézve tartalmaz fontos rendelkezéseket. Az Egyezmény megkötésének éppen abban van reánk nézve a fő előnye, hogy román részről elismertetik a vasútjuk fizetési kötelezettsége.
A kölcsönös csatlakozási viszonyokból az eddigi ideiglenes rendezés mellett is előállottak bizonyos tartozások, amelyeknek teljesítése elől azonban a román vasutak arra való hivatkozással, hogy nincs még erre vonatkozó konkrét államközi megállapodás mindezideig kitértek. Magyar részről főleg azért volt szükség az Egyezmény mielőbbi megkötésére, hogy a magyar vasutaknak jogalapjuk legyen a tartozások megfizetésének a követelésére. A fizetések módozatait a szóbanforgó 41. Cikk állapítja meg.
A 42. Cikkhez
A 42. Cikk a vasutak között kötendő szerződések adó- és illetékmentességét állapítja meg, hogy a vasutaknak ily köztartozásokkal való kétszeres megterhelése elkerültessék.
A 43. Cikkhez
A 43. Cikk az előállható viták eldöntésére döntőbírósági eljárást provideál. A döntőbíróság megalakítására a hasonló egyezményeknél szokásos rendezés vétetett át.
A 44-45. Cikkhez
A 44. Cikk a megerősítésre, a 45. pedig az életbelépésre és felmondásra nézve tartalmaz rendelkezéseket. Különösen kiemelendő, hogy az Egyezmény megalkotói gondoskodtak arról is, hogy az Egyezmény esetleges felmondása esetén - ami a nemzetközi vasúti forgalomra kétségkívül bénítólag hatna - egy újabb egyezmény kötéséig, lehetőleg ne álljon be ismét szabályozásnélküli állapot. Ezért mondatott ki az, hogy felmondás esetén mindkét szerződő fél gondoskodni fog arról, hogy az Egyezmény idejekorán helyettesíttessék egy, a nemzetközi forgalom igényeinek megfelelő új egyezménnyel.
A 3. § a szokásos szövegezéssel a törvény életbelépését határozza meg olyképpen, hogy mindenképpen biztosítva legyen az, hogy a törvény hatálybalépésének és az Egyezmény életbelépésének időpontja egy és ugyanaz legyen.
A 4. § a törvény végrehajtásáról rendelkezik. Tekintettel arra, hogy az Egyezmény nemcsak a vasúti csatlakozási szolgálatot rendezi, hanem szükségképpen egyszersmind a határállomásokon végzendő vámszolgálatot és a határrendészeti szolgálatot is szabályozza, a törvény ez utóbbi szolgálatok szempontjából is végrehajtási intézkedéseket igényel. Evégből szükséges, hogy a törvény végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszteren kívül a belügy- és pénzügyminiszterek is megbízassanak.
