Az évek óta tartó gazdasági válság, amely különösen a mezőgazdasági termények árának állandó hanyatlása folytán elsősorban a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét veszélyezteti, hatásaiban mindjobban kimélyül. Mindazok a nemzetközi erőfeszítések, amelyek ennek a válságnak a leküzdésére irányultak, eddig eredményre nem vezettek. A mezőgazdasági termények árának hanyatlása ebben az évben is tovább folytatódott és azokat a nehézségeket, amelyek a kiviteli piacok kiterjesztésének útjában állanak, minden igyekezet mellett sem lehet teljesen elhárítani. Ily körülmények között a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége s ezáltal a nemzeti jövedelem is állandóan csökkenő irányzatot mutat. Az adóságokkal terhelt gazdák egy része a termelés folyamatosságának fenntartása mellett nem képes az adósságok terheit az eredetileg vállalt kötelezettségnek megfelelően viselni. Ezek a megfontolások vezették úgy az előző, mint a jelenlegi kormányt a 3800/M. E. 1932. és 6300/M. E. 1932. számú rendeletekben foglalt gazdavédelmi rendelkezések kibocsátására, amely utóbbi rendelet hatálya 1933. évi október hó 31-én lejár. Tekintettel azokra a magasabb érdekekre, amelyek a mezőgazdasági termelés folyamatosságához, valamint a hitelszervezet működésének fenntartásához fűződnek, a kormány a gazdatartozások fizetésének kérdésében hosszabb időre nyugalmi helyzetet kíván teremteni és egyben a végleges rendezést is előkészíteni és megindítani óhajtja. Azokat az irányelveket, amelyeket a kormány e cél elérése végett maga elé tűzött, a gazdatartozások fizetésének újabb szabályozása tárgyában kiadott 14,000/M. E. 1933. számú rendelet foglalja magában, amelynek rendelkezéseiből itt csak az alábbiak rövid ismertetésére kívánok szorítkozni.
A szabályozás alá eső gazdatartozások körébe az 1932. évi április hó 1. napja előtt keletkezett tartozások vonattak be. Az idézett rendeletben meghatározott kedvezmények igénybevételének előfeltétele, hogy a gazdaadós a telekkönyvi hatóságokhoz intézendő kérvényében birtokát védett birtokká kérje nyilvánítani. A védelem alá helyezkedésnek jogi hatálya az, hogy magánjogi címen a védelem alá eső ingatlant az eddig keletkezett terheken felül nem lehet jelzálogilag megterhelni és addig, amíg az adós a rendeletben meghatározott szolgáltatásokat teljesíti, a védett birtokká nyilvánított ingatlan haszonvételére végrehajtást elrendelni vagy foganatosítani, zárgondnokot bevezetni, az ingatlanra árverést kitűzni vagy megtartani, az ingatlan terményeit, egyéb elváló alkotórészeit és tartozékait, az állatállományt, a termények, termékek és egyéb hasznok előállítására vagy beszedésére szolgáló gépeket és egyéb eszközöket, az ingatlan terményeiből előállított termékeket és mindez ingóságok tekintetében fennálló vételárkövetelést, úgyszintén a gazdaadós lakásának szokásos berendezési és használati tárgyait végrehajtás alá vonni vagy árverésen eladni nem lehet. Védelem alá csak az a gazdaadós helyezkedhetik, akinek telekkönyvileg bekebelezett terhe a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösét meghaladja.
Minden gazdaadós, tekintet nélkül arra, hogy védelem alá helyezkedik-e vagy sem, egyformán abban a kedvezményben részesül, hogy rövid lejáratú hitelintézetiadósságának a kamatterhe 5 1/2%-ra csökken. A védelem alá helyezkedő gazdák tartozásaikra évi 4% kamatot kötelesek fizetni. Hitelintézeti hitelezők részére a kamatok csökkenéséből eredő különbözet mindkét esetben külön e célra létesített alapból részben megtéríttetik.
A védelem alá helyezkedett 10 holdon aluli, illetőleg 100 korona kataszteri tiszta jövedelmet el nem érő ingatlannal rendelkező gazda tartozásának egy részét az államkincstár vállalja át olyképpen, hogy a) általában az első helyen bekebelezett rövidlejáratú hitelintézeti hitelezőnek annyit fizet ki készpénzben, mint amennyi a kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosán túl eső jelzálogos pénzintézeti tehernek fele összege, b) ha a gazdaadósnak a fizetés teljesítése után marad még olyan jelzálogos hitelintézeti tartozása, amely a negyvenszeres terhelési határon kívül esik, az állam ezt a terhet a hitelező hitelintézettel szemben könyvadósságként átvállalja. E könyvadósságot az állam évi 2 1/2%-os kamat fizetése mellett az 1935/36. költségvetési évtől kezdve 20 éven át egyenlő évi részletekben törleszti. A kataszteri tiszta jövedelem harmincszoros terhelési határán belül fennmaradó tőketartozásra a gazdaadós évi 1%-os törlesztést is köteles fizetni.
A 10 holdon felüli, illetőleg 100 korona kataszteri tiszta jövedelmet meghaladó ingatlannal rendelkező gazdák tartozásainak tőkéjében az állam nem vállal hasonló részesedést. Az ilyen védelem alá helyezkedett adós a harmincszoros terhelési határon belül eső jelzálogjoggal biztosított tartozásai után ugyancsak évi 1%-os törlesztést tartozik teljesíteni.
A harmincszoros terhelési határt meghaladó jelzálogos tartozásokat az adós egyelőre nem köteles törleszteni. Ez áll úgy a 10 holdon aluli, mint a 10 holdon felüli ingatlannal bíró gazdaadósra, aki abban az esetben, ha tartozásainak összege a védett birtok kataszteri tiszta jövedelmének negyvenszeres szorzatát meghaladja, azt a további kedvezményt veheti igénybe, hogy a fent ismertetett fizetések helyett:
1. összes hitelezői részére kamat és törlesztés céljára olyan összeget fizet, amelyet fizetni tartoznék, ha jelzálogilag biztosított tartozásainak összege a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresének felelne meg.
2. ezenfelül az ingatlan kataszteri tiszta jövedelmének minden koronája után évenkint 10 fillért fizet.
Annak előmozdítása céljából, hogy a gazdaadósok a hitelintézetekkel szemben fennálló tartozásaikra a rendeletben meghatározott fizetéseken felül további tőkevisszafizetést is teljesítsenek, az állam jutalmakat fog nyujtani. Ezek a jutalmak általában az önkéntes tőkevisszafizetés 10-20%-át teszik ki.
A védett birtokok egyrészt a közérdek érvényesítésére hirdetett közfelügyelet alatt állanak, másrészt bizonyos előfeltételek fennforgása esetén hitelezői felügyelet alá helyezhetők. A hitelezői felügyeletnek a hitelezők érdekének védelme mellett az a célja, hogy az adós vagyoni helyzetét megállapítsa és ha ezt a körülmények indokolják, egyeztetést készítsen elő. Negyvenszeresen felüli eladósodás esetében egyességi eljárás megkísérlésének lehet helye. Számolni kell azzal, hogy ily egyességi eljárások sikerének előmozdítására szükségesnek mutatkozhatik, hogy az állam ugyancsak könyvadósságot vállaljon egyes jelzálogos hitelezőkkel szemben.
A záloglevelek és kötvények kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönökre továbbra is az eddigi rendelkezések irányadók.
A gazdatartozások ily rendezésével kapcsolatban felmerülő terhek fedezésére vonatkozik a jelen törvényjavaslat 1. és 2. §-a. A rendelkezésre álló statisztikai adatok figyelembevételével - a könyvadósságok terhén felül - kereken mintegy 100 millió aranypengőre van szükség, amely összeg előreláthatólag 2-3 év alatt kerül kifizetésre.
A törvény 1. §-a arra ad a pénzügyminiszternek felhatalmazást, hogy a szükség szerint részletekben legfeljebb 100 millió aranypengőt eredményező kölcsönt vehessen fel és hogy azt a gazdaadósságok rendezésének elősegítésére a minisztérium által rendeletben szabályozott feltételek és módozatok mellett a gazdaadósságok általában leszállított kamatának kiegészítésére, egyes kisbirtokos gazdaadósok tőketartozásainak csökkentésére, hitelintézetekkel szemben teljesített rendkívüli tőketörlesztő fizetések után megtérítendő jutalmakra, állami elővásárlások céljaira, valamint az esetleg szükséges átmeneti hitelek nyujtására, illetőleg egyességi eljárások előmozdítására és a felmerülő költségek fedezésére használhassa fel.
A törvény 2. §-a ugyancsak a gazdatartozások rendezésével kapcsolatban felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek arra, hogy kisbirtokos gazdaadósoknak hitelintézetekkel szemben fennálló tartozásaiból a minisztérium által rendeletben meghatározott részt állami adósságként átvállalhassa és az állami adósságok könyveiben könyvadósság alakjában a hitelezők javára irathassa, valamint, hogy általában könyvadósságot vállalhasson a gazdaadósságok egyességi rendezésének előmozdítására. A felhatalmazás legfeljebb 75 millió aranypengő összegig terjedő könyvadósság vállalására vonatkozik, amely könyvadósság után az államkincstár évi 2 1/2% kamatot fizet és az adósságot az 1935/36. költségvetési évtől kezdve 20 éven át egyenlő évi részletekben törleszti.
A legfeljebb 100 millió aranypengőt eredményező kölcsön a Magyar Nemzeti Bankkal létesítendő megállapodás alapján részletekben fog felvétetni és az e célra szükséges alapszabálymódosítás iránt külön törvény intézkedik (1933:XXVIII. tc.).
A kormány egyidejűleg a gazdasági életnek kereseti lehetőségek és munkaalkalmak teremtése útján való támogatása céljából egyes közmunkák foganatosítását tervezi. Gondoskodni kell tehát ezeknek a közmunkáknak a fedezetéről is. A törvény 3. §-ában felhatalmazást ad arra, hogy az 1933/34. költségvetési évben egyes közmunkák költségeinek fedezésére mintegy 15 millió aranypengőt eredményező kölcsön vétessék fel. Ezt a kölcsönt - hasonlóan az 1933. II. törvénycikkben kapott felhatalmazás alapján egyes közmunkák költségeinek fedezésére felvett kölcsönhöz - a külfölddel szemben fennálló egyes tartozásoknak pengőértékben való befizetéséről szóló 1931. évi 6900/M. E. számú és ennek hatályát meghosszabbító rendeletek alapján a Magyar Nemzeti Bankhoz befizetett, illetőleg befizetendő összegekből kellene felvenni. Az ebből a kölcsönből foganatosított közmunkák költségeit az államháztartás egyéb kiadásaitól elkülönítve kell elszámolni és az évi zárszámadás kapcsán kell majd jelentést tenni az országgyűlésnek a felhatalmazás alapján felvett kölcsön felhasználásáról.
