1934. évi V. törvénycikk indokolása

a külföldi áruk származási helye hamis megjelölésének megakadályozása tárgyában Madridban 1891. évi április hó 14-én kelt Washingtonban 1911. évi június hó 2-án és Hágában 1925. évi november hó 6-án felülvizsgált nemzetközi megállapodás becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

A Párisban, 1883. évi március hó 20-án aláírt egyezmény az ipari tulajdonjog védelmére Uniót létesített, amely Unióhoz az egyezményt aláíró tizenkét országon kívül a mai napig mintegy negyven állam, köztük Magyarország is, bejelentette csatlakozását s az egyezményt annak 1911. évi június hó 2-án Washingtonban felülvizsgált alakjában az 1913:VIII. törvénycikkbe iktatta. Az 1883. évi párizsi egyezményt határozatlan időtartamra kötötték, de annak 14. §-a azt a határozmányt foglalja magában, hogy az Unióhoz tartozó országok időnkint tanácskozásokat tarthatnak az egyezmény (későbbi egyezmények megjelölése szerint főegyezmény) egyes határozmányainak változtatása, újítása, javítása végett. Ilyen tanácskozást tartottak 1891. évi április hó 14-én Madridban. Ez a tanácskozás a külföldi áruk hamis megjelölésének megakadályozásával, valamint a gyári és kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozásával foglalkozott és ezekre a tárgyakra nézve két megállapodást létesített. Az utóbbi megállapodáshoz Magyarország is csatlakozott.

A külföldi áruk hamis megjelölésének megakadályozásáról 1891. évi április hó 14-én Madridban kelt megállapodáshoz azonban annak idején azért nem csatlakozhattunk, mert a megállapodásnak az áruk származási helye védelmére vonatkozó rendelkezései - megfelelő hazai törvényes rendelkezések hiányában - akkor aggályosaknak látszottak.

Az 1891. évi április hó 14-én Madridban kelt megállapodást az azt megerősített országok 1911. évi június hó 2-án felülvizsgálták és a módosított megállapodást új egyezménytervezetbe foglalták.

A világháború kitörése következtében a módosított megállapodáshoz sem csatlakozhattunk.

Időközben azonban megalkottuk a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895:XLVI törvénycikket, melynek 2. és 3. §-ai a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisítását és oly elnevezéssel vagy megjelöléssel való forgalomba hozatalát tiltják el, amely elnevezések és megjelölések azokat a valóságban meg nem illetik. A bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló 1924:IX. törvénycikk 8., 9., 10., 11. és 13. §-ai s az ezen törvényt módosító 1929:X. törvénycikk 5., 6. és 7. §-ai is a megállapodással azonos szellemben rendelkeznek a megállapodásban is védett szőlőművelési termékek származási és minőségi megjelölésére nézve. Végül, minthogy a tisztességtelen versenyről alkotott törvényünknek: az 1923:V. törvénycikknek 2., 3., 4., 16., 31. és 40. §-ában szintén oly törvényes rendelkezések léptek életbe, amelyek általában ugyanazon elveken alapulnak, mint a szóbanforgó megállapodás, nem volt akadálya annak, hogy ugyanúgy, mint a többi ipari tulajdonjogi egyezményhez, a madridi megállapodáshoz is csatlakozzunk annak Washingtonban felülvizsgált alakjában.

A megállapodásnak az ország törvényei közé leendő becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat 1925. évi október hó 4-én került a nemzetgyűlés elé. A törvényjavaslat annak idején a közgazdasági bizottság elé is utaltatott, amely a törvényjavaslat tárgyalását napirendre is tűzte, utóbb azonban a törvényjavaslat tárgyalását elhalasztotta és azt a nemzetgyűlés feloszlatásáig tárgyalás alá nem is vette.

A törvényjavaslat az országgyűlés összeülése után annak képviselőháza elé került, de később visszavonták, mert időközben a megállapodást az 1925. évben Hágában felülvizsgálták és részben módosították. Minthogy ezek a módosítások a megállapodás szövegét kiegészítik, szabatosabb rendelkezéseket és körülírásokat alkalmaznak és nagyobb védelmet nyujtanak, célszerűbbnek látszott a megállapodásnak Hágában felülvizsgált alakjában való becikkelyezése.

A megállapodásnak Hágában, az 1925. évi november hó 6-án felülvizsgált szövegét tartalmazza a jelen törvényjavaslat.

A megállapodás úgy rendelkezik, hogy a hamis származási megjelöléssel ellátott árukat a megállapodásban részes országok területére bevitelkor le kell foglalni. A továbbiakban rendelkezik a származási hely hamis megjelölésének büntető következményeiről és kimondja, hogy amennyiben egyes szerződő országokban különös büntető intézkedések nem volnának a hamis származási hellyel való megjelölés megakadályozására, úgy a kereskedelmi nevekkel és védjegyekkel űzött visszaélésekre megállapított büntetéseket kell az ily visszaélések esetében is alkalmazni. Pontosan szabályozza a behozatalkori lefoglalás körüli eljárást és védelmet nyujt az érdekelt félnek is, akit azonnal értesíteni kell a lefoglalásról, hogy a szükséges intézkedéseket a lefoglalt áru tekintetében megtehesse. A megállapodás arra is kötelezi az eladót, hogy ha a származási országtól különböző helyen lévő kereskedelmi telepét az árun feltünteti, úgy e mellett a származási ország helyét is világosan megjelölje.

A megállapodás egyéb rendelkezései, miután azok az 1923:V. törvénycikk, valamint az 1895:XLVI., 1924:IX. és 1929:X. törvénycikkek fentebb idézett rendelkezéseinek keretén belül maradnak, nem igényelnek részletes megokolást.

A megállapodáshoz való csatlakozásunk a magyar mezőgazdasági és ipari áruk védelme szempontjából főkép azért is kívánatos, mert csatlakozásunk esetén a hamis származási megjelölések elleni védelemhez fűződő érdekeink megóvása céljából nem kell miden állammal külön szerződéses megállapodás létesítésére törekednünk.