1934. évi IX. törvénycikk indokolása

az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsról * 

Általános indokolás

Az újabb kor kívánalmai mind fokozottabb igényekkel lépnek fel a kormányzat művészeti és irodalmi ágazatában is. A magánosok ma nagyobb erőkifejtésre alig képesek, szerepük a műpártolás terén csak másodlagos, úgyhogy az állami beavatkozás szüksége nagyobb, mint bármikor is volt. Ez a jelenség nem mai keletű. Egy évszázada már, hogy elsősorban a közösség segíti és fejleszti a művészeteket. A XIX. század elejétől fogva a nagyobb műalkotások úgyszólván kizárólag a közösség számára készültek, az állam, a városok és más közületek nyujtották a legnagyobb feladatokat s ezek adták meg az alkotáshoz szükséges eszközöket. A művészetek ügye így közügy lett és azokkal foglalkozni a kormányzatnak fokozottabban kötelessége.

A művészeti ügyek intézésének sajátossága megkívánja, hogy annak kormányhatósági igazgatásában a szakszerűség biztosíttassék. A szakszerűség biztosításának ezen kívánalmához képest, mint legújabbkori jelenség hozzájárul még az a szempont, mely megkívánja a művészi alkotások minden fajának, a kultúra minden tényezőjének egységes egészként való intézését. A művészetek és irodalom ma már nem egymástól elkülönítve alkotnak; kultúránk széltoldhatatlan egységben él és jelentkezik. Ha az egyes művészeti ágak alkotási eszközei különbözők is, de a feladat közös. Ez a feladat: a művészeti ágak egészséges kölcsönhatásának érvényesítésével nemzeti alapon biztosítani a magyar kultúra jövőjét.

Eddig csak egy művészeti ágazatnak, a képzőművészetnek volt szervezett tanácsa: az Országos Képzőművészeti Tanács, de ennek a képviseleti rendszerre alapított szervezete ma már elavult. Más művészeti ágaknak eddig ily szervük nem volt.

Elodázhatatlanul szükséges tehát, hogy a kormányhatósági intézkedés körébe tartozó művészeti és irodalmi ügyek szakszerű igazgatásának biztosítása céljából a mai igényeknek megfelelő, a művészeti és irodalmi ügyeket korszerűen egy kultúrális egészben tekintő új szerv, az „Országos Irodalmi és Művészeti Tanács” szerveztessék, mely tanács szervezetét - jelentőségének is kifejezéseként - törvényhozási úton kapja.

A törvényalkotás a Tanács szervezetének állandóságát biztosítja, s ezzel azt a célt is szolgálja, hogy hazánk kiapadhatatlan tehetségtermő ereje a jövőben mindenkor a hagyomány és korérzület kívánalmainak megfelelően találja meg érvényesülésének útját mindazon területeken, amelyeket az állami igazgatás érint.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

E szakasz a megfelelő jogi alapon adja meg a lehetőségét annak, hogy a kormányhatósági intézkedés körébe tartozó művészeti és irodalmi ügyek szakszerű igazgatásának biztosítása céljából a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatósága alatt az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács megszerveztessék.

Megállapítja e szakasz a Tanács hatáskörét, mégpedig olyképpen, hogy a Tanács művészet és irodalmi vonatkozású kérdésekben nemcsak véleményt mondhasson és javaslatokat terjeszthessen elő, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására művészeti és irodalmi vonatkozású kormányhatósági intézkedések végrehajtásában is közreműködhessék s a miniszter által ráruházott hatáskörben intézkedési joggal is eljárhasson. Ez intézkedési jogkör biztosítását szükségessé teszi az a kívánalom, hogy állami közreműködést igénylő egyes feladatok megoldására (pl. kiállítások, hangversenyek rendezése) a Tanács megfelelő megbízást nyerhessen.

Végül megállapítja e szakasz a Tanács címét, székhelyét és pecsétjét.

A 2. §-hoz

E szakasz kifejezetten megállapítja a Tanács szervezetét, meghatározván annak tisztet viselő s egyéb tagjait s ezek megbízatásának időtartamát. Azzal, hogy az elnököt és társelnököket az államfő nevezi ki, kifejezésre jut úgy magának a Tanácsnak, mint az elnöki és társelnöki tisztségeknek jelentősége.

A művészeti intézmények vezetőinek és főtisztviselőinek, valamint a budapesti egyetemek művészettörténeti és irodalmi tanszékei tanárainak tagsága biztosítja a művészeti ügyekkel szakszerűen foglalkozó hivatali intézmények és szakférfiak részvételét, míg Budapest székesfőváros képviseletének meghívása módot ad arra, hogy a Tanács munkájába bevonassék a székesfőváros is, mint olyan közület, mely az állam mellett mindenkor a legnagyobb áldozatkészséget tanusítja a művészet és az irodalom pártolásában.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter által kinevezhető tagok számát e szakaszban foglalt rendelkezés nyolcvanban állapítja meg, amely taglétszám jelentékenyen alacsonyabb, mint eddig a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácsé volt. A kinevezési rendszer alkalmazásával szakít a törvény a Képzőművészeti Tanácsnál eddig érvényben volt képviseleti rendszerrel, amely rendszer fenntartása ennél a tanácsnál a gyakorlatban nem vált be. Lehetetlen ugyanis, hogy az egyesületi hovatartozás alapján képviseletben biztosíttassanak a tanácsi tagsági helyek a nem mindig művészi, hanem sokszor politikai, társadalmi, sőt műkereskedelmi érdekkörökben létrejött egyesületek autonóm választási joga alapján. Megengedhetetlen, hogy ily érdekképviseletek irányító befolyáshoz jussanak a magyar művészetpolitikában.

A most megállapított kinevezési rendszer alkalmasnak látszik annak biztosítására, hogy a tanácsi tagságra mindig a megfelelő személy nyeressék meg. A tanácstagoknak nyolcvanban megállapított száma viszont lehetővé teszi, hogy a legjelentősebb művészeti és irodalmi egyesületek vezető tagjai is kineveztessenek. A tanácsi tagság hat évben megállapított időtartama biztosítja a Tanács időnkint esetleg szükségesnek mutatkozó személyi átalakításának a lehetőségét.

A 3. §-hoz

E szakasz megállapítja a Tanács képviseletét s meghatározza az ügyviteli tennivalókat ellátó személyeket.

A 4. §-hoz

E szakasz a Tanács működésének módját szabályozza, megállapítván a Tanács szerveiül az elnöki tanácsot, a teljes ülést és a szaktanácsokat. Azzal a rendelkezéssel, hogy a szaktanácsok élére egy-egy alelnököt rendel, a szaktanácsok ügyvitelének szakértő által történő közvetlen vezetését teszi lehetővé, biztosítván természetszerűleg a Tanács elnökének és szakbeli társelnökének a szaktanácsban való mindenkori elnöklési jogát.

Megadja e szakasz a felhatalmazást is, hogy a Tanács szervezetének jelen törvényben nem érintett részleteit s az ügyvitelt a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeleti úton állapíthassa meg.

Az 5. §-hoz

Ez a szakasz a szokásos végrehajtási utasítást tartalmazza.


  Vissza az oldal tetejére