1934. évi X. törvénycikk indokolása

a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről * 

Általános indokolás

A gazdasági életnek az utolsó két évszázadban bekövetkezett fokozatos, egyre gyorsabb ütemű átalakulása, a folyton szaporodó műszaki és gazdasági problémák előtérbe tolulása úgy a külföldön, mint nálunk a műszaki és közgazdasági tudományok jelentőségének felismeréséhez vezetett. E felismerés kapcsán természetszerűleg született meg és hazánkban is felmerült az törekvés, hogy az említett tudományok művelése és oktatása magasabbfokú tanintézetekben történjék.

Már a XVIII. és XIX. század fordulóján ennek a törekvésnek eredményeként jöttek létre a gyakorlati irányú felsőbb iskoláink, amelyek feladata a műszaki és gazdasági tudományoknak a kor színvonalán álló művelésén kívül az volt, hogy ezekben a tudományokban képzett emberekkel láthassák el egyrészt a magángazdasági életet, másrészt a fejlődőben lévő és kereteiben egyre bővülő állami közigazgatást.

Az első kísérlet hazánkban egy gazdasági és technikai irányt követő felsőbb iskola, a szempci Collegium Oeconomicum megszervezése volt, melyet gróf Eszterházy Ferenc m. kir. udvari kancellár 1763-ban alapított. Programmjában könyvelés, gazdaságtan, földméréstan, térképkészítés, praktikus geometria, mechanika és polgári építészet szerepelt. Ez a collegium csak 1776-ig állott fenn. 1782-ben a budai tudományegyetemen megnyilt a mérnöki intézet, az Institutum Geometricum, amely 1850-ig állott fenn. Itt a természetrajzon, technológián, mezőgazdaságon és a fizikai földrajzon kívül az erdő-, mező- és szőlőgazdaságon, a kender- és lentermelés, bor-, ecet- és szeszgyártás, selyemgyártás, úgyszintén a mezőgazdasági technológia is előadatott.

Önálló technikai és közgazdasági főiskola létesítésének eszméjével hazánkban a XIX. század harmincas éveinek elején kezdenek foglalkozni s a műegyetem felállításának eszméjét nem kisebb ember hirdette, mint gróf Széchenyi István a „Minimum kérdése” című cikkében. A mozgalom eredménye az 1844-ben felállított József Ipartanoda lett, melynek gazdászati, műtani és kereskedelmi szakosztálya volt. A tudományegyetemi mérnöki intézetet 1850-ben a József Ipartanodával egyesítették, mely 1851/52. tanévben mint technikai intézet kezdte meg működését.

Az első gazdasági és technikai irányt követő intézet megszületésével egyidőben 1763-ban jött létre a hazánk területén évezredes multra visszatekintő bányászat érdekeinek előmozdítására a „Bányászati Akadémia”, majd a szakszerű erdőművelés ismeretének terjesztésére 1809-ben az Erdészeti Akadémia. A mezőgazdasági tudományok az 1770-ben alapított keszthelyi, az 1818-ban alapított magyaróvári és az 1868-ban alapított debreceni gazdasági iskolákban találtak hajlékot és ezekben az intézetekben nyertek kiképzést mezőgazdasági termelésünk irányítói és vezetői. Hazánkban mindig nagyjelentőségű állattenyésztés érdekeinek felismerése vezetett 1786-ban az állatgyógyintézet felállításához, amely 1875-ben Állatorvosi Tanintézetté, majd 1890-ben Állatorvosi Akadémiává alakult át. A kereskedelem és forgalom modernizálódása ágának és méreteinek rohamos növekedése pedig 1857-ben életrehívta a Kereskedelmi Akadémiát.

A mult század második fele műszaki és gazdasági szakiskoláink és tanintézeteink életében fordulópontot jelentett. Már az ötvenes években mindjobban erősödik az a kívánság, hogy a műszaki és gazdasági tudományok haladása, elmélyülése és fontosságuk megnövekedése következtében ezeknek oktatásáról specializált főiskolákon kell gondoskodni és az oktatás színvonalának emelése érdekében ilyen irányú szakiskoláinkat és tanintézeteinket főiskolákká kell átszervezni, illetőleg lehetővé tenni azt, hogy az alkalmazott gazdasági tudományokban a legmagasabb képesítés is megszerezhető legyen.

Elsőnek az 1856-ban kelt legfelsőbb elhatározással a József Ipartanoda szerveztetett át főiskolává, illetőleg alakíttatott át műegyetemmé (polytechnikummá). Az így létesült műegyetem 1871-ben önkormányzati alapon egyetemi rangra emeltetett és 1901-ben doktorrá avatásra is feljogosíttatott. 1899-ben az Állatorvosi Akadémia, 1900-ban a Gazdasági Akadémiák, 1904-ben pedig a Bányászati és Erdészeti Akadémiák szerveztettek át főiskolákká. Az Állatorvosi Főiskola 1906-ban, a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola pedig 1932-ben ruháztatott fel a doktorrá avatás jogával.

A kir. József Műegyetem önkormányzati alapon 1871/72-ben kezdte meg működését. Legelső egyetemi szervezetében is gondoskodás történt a gazdasági pályákra készülők magasabb gazdasági kiképzéséről. Jellemző erre báró Eötvös Józsefnek a József Műegyetem újbóli szervezése tárgyában a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslata, melynek 1. §-a szerint a József Műegyetemnek öt szakosztálya lett volna, és pedig: 1. mérnöki, 2. építészi, 3. gépészmérnöki, 4. vegyészi és 5. bölcsészeti és általános műtani szakosztály. Ez utóbbi szakosztályról a törvényjavaslat a következőket mondja:

„A bölcsészeti és általános technikai osztályban a bölcsészeti és közgazdászati tudományok mellett különösen azon tudományok adatnak elő, melyek a reál-, ipari- és kereskedelmi iskolákra készülő szaktanárok, továbbá az iparos és kereskedői pályára magasabb tudományos szakképzettséget szerezni óhajtók kiképzésére szükségesek. Ezen szakosztályhoz kapcsolva, annak kiegészítő részesül, egy a fentebb említett szaktanári pályákra előkészítő gyakorlati tanárképezde állíttatik.” Báró Eötvös József törvényjavaslatának e szavai különösen azért érdemelnek figyelmet, mert az említett két tudományszak egybekapcsolására vonatkoznak s mert a megvalósítani szándékolt technikai és közgazdasági főiskolát egy szaktanárképző intézettel kívánta kibővíteni.

Az elmondottak igazolják, hogy a műegyetem, bölcsőjétől kezdve egészen a mai európai hírnévnek örvendő tudományosan kiegészített szervezetéig, fejlődésének úgyszólván minden fázisában a műszaki tudományok mellett a gazdasági tudományokat is ápolta és művelte. Természetesnek tűnik fel tehát, hogy a közgazdasági tudományok ilyen fejlődés eredményeképpen a műegyetemen utóbb már külön osztály keretében nyertek önálló szervezetet.

A műegyetemi közgazdasági osztály 1914 óta nagyjelentőségű munkát végez, a kor szellemének és kívánalmainak megfelelően elsősorban a mérnökképzés terén. A mérnökök ugyanis már a műszaki osztályokon belül részesülnek közgazdasági irányú képzésben azáltal, hogy közgazdasági és jogi tárgyak (közgazdaságtan, magyar közjog és közigazgatási jog, magyar magánjog, kereskedelmi- és váltójog, magángazdaságtan) hallgatására vannak kötelezve. Azok a mérnökök azonban, (vagy a szervezeti szabályzat szerint más főiskolát végzett egyének is) akik ezt az osztályt elvégzik, oly elméleti és gyakorlati irányú rendszeres közgazdasági és jogi képzésben részesülnek, hogy a gazdasági élet hasznos munkaerői lesznek. Az ily mérnökök közgazdasági mérnöki, illetve doktori oklevéllel lépnek ki a gyakorlati életbe.

Hazai termelésünk agrárjellege azonban már a műegyetemi közgazdasági osztály felállítása előtt következetes törekvéseket hívott létre, hol mezőgazdasági, hol pedig általános gazdasági egyetem létesítése iránt. Az óhaj elsőízben az 1895. évben tartott gazdakongresszuson nyilvánult meg és pedig egy mezőgazdasági főiskola felállítása iránt. 1907-ben Darányi Ignác elgondolásának megfelelően az OMGE. kívánta, hogy az állatorvosi és erdészeti főiskola egyesíttessék egy mezőgazdasági egyetem szervezetében. Az 1911. évi kongresszus továbbra is felszínen tartotta a kérdést, majd a Magyar Gazdaszövetség és a Hangya együttes erővel még régebben megindult mozgalmával oly közgazdasági egyetem felállítását akarta elérni, mely a mezőgazdasági, erdészeti és állatorvosi szakon kívül a kereskedelmi, ipari és pénzügyi szakokat is magában foglalja. Tizenkét évi szívós propaganda után a Magyar Gazdaszövetség az összes gazdasági érdekképviseletek támogatásával elérte, hogy az országgyűlés mindkét házához közös felterjesztést intéztek, melyben egy közgazdasági egyetem létesítését sürgették. Felkarolta ezt a törekvést gróf Zichy János akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki 1912-ben az 1912. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az országgyűlés főrendiházától a következő utasítást kapta: „A főrendiház utasítja a közoktatásügyi miniszter urat, terjesszen elő törvényjavaslatot egy közgazdasági egyetem felállítására s annak idején a minisztérium nyujtson be javaslatot a tisztviselők minősítéséről szóló törvény módosításáról.” Az 1912. év zavaros politikai viszonyai, majd a közbejött világháború elodázták az egyetem felállítását.

A szakkörök azonban ez idő alatt is gondosan ápolták a közgazdasági egyetem felállításának gondolatát. 1917. év tavaszán a Hangya az ilyen egyetem létesítésének céljaira egymillió koronás alapítványt tett s ez a nagylelkű cselekedet további lendületet adott a mozgalomnak, amelyet Jankovich Béla akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter is hathatósan támogatott. Az ügy előkészítésére bizottságot küldött ki, amelynek elnökségét gróf Zichy János vállalta. Az e tárgyban folytatott tanácskozásokon végül is az a felfogás győzött, hogy az egyetem szervezetéül egy külön egyetemi tudománykar állapíttassék meg. A közbejött forradalmi időszak ismét hátráltatta a terv megvalósítását. Ez időszak lezajlása után az egyetem felállítása iránti munkálatok tovább folytak s ezek eredményeként előbb a 272/1920. M. E. rendelet, majd az 1920:XXXI. törvénycikk állította fel a budapesti kir. m. tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart, mégpedig ideiglenes szervezettel.

A Közgazdaságtudományi Kar felállításával sajátos helyzet állott elő a hazai közgazdasági képzés terén. Közgazdasági osztály volt egyfelől a Műegyetemen, mely tradícióinál és e tudományoknak a műszaki tudományokkal való erős kapcsolatánál fogva mindenkép illetékes volt erre, de vele parallel működött a közgazdaságtudományi kar is ideiglenes szervezettel. És bár a Közgazdaságtudományi Kar 10 évet meghaladó fennállásának ideje alatt mindenkor teljes elismerésre méltó módon felelt meg feladatának s különösen a közgazdasági gondolkozásnak a köztudatba való bevitele és megerősítése terén nagy érdemeket szerzett, mégis az egy és ugyanazon tudományra vonatkozó és voltaképpen egyirányban haladó egyetemi képzés tudománypolitikai szempontból indokolható semmiképpen sem volt.

A kar ideiglenes helyzetének megszűntetésén kívül, ami szintén fontos szempont volt, a mult, a fejlődés iránya mind a mellett szólt, hogy a kar a műegyetemmel egyesíttessék. A történelmi és tradicionális érveken kívül ezt a meggondolást helyezték előtérbe még egyéb okok is, elsősorban egy modern követelmény indokolta ezt, amit racionalizálásnak nevezünk. A racionalizálás az idő, a pénz, a munkaerő és anyag minél észszerűbb és gazdaságosabb kihasználását jelenti. A racionalizálás elsősorban a gazdasági élet követelménye, de egyben a szellemi életé is. A kultúrpolitikában is vizsgálni kell, hogy a kitűzött cél nem volna-e kevesebb erőfeszítéssel és kevesebb pénzáldozattal elérhető? S ha ebből a szemszögből nézzük a két intézményt, lehetetlen fel nem ismerni a parallelizmust több vonatkozásban is. Legszembeszökőbb természetesen az a körülmény, hogy mind a két főiskolán van közgazdasági osztály, mely jelenleg céljában és az elvégzésükre fordított időben nem azonos. Valahányszor felvetődött a takarékossági kérdés, mindannyiszor a közgazdasági karnak, mint új intézménynek a létjogosultsága is kétségbevonatott azzal a megokolással, hogy az ország mai nehéz gazdasági helyzetében egy különálló intézmény fenntartása nem indokolt, még pedig annál kevésbé, mert ennek feladatait a már meglévő főiskolai intézmények is be tudják tölteni.

Az összevonás mellett szóltak azonban a külföldi példák is. A technikai és közgazdasági tudományok rokonsága és egymásra hatása különösen a német tudományos felfogásban már a háború előtt is hangoztatott elv volt. Ezek a gondolatok lassan reform-törekvésekké érlelődtek meg, melyek szerint az eddigi technikai főiskolák technikai és közgazdasági főiskolákká alakítandók át oly módon, hogy a technikai főiskolákon közgazdasági fakultás állítandó fel, melynek feladata volna általános és speciális közgazdák, ipariskolai s kereskedelmi iskolai tanárok képzése. Több német műegyetem ily értelmű kiépítése meg is történt.

Az elmondottak teljes joggal érlelték ki gróf Klebelsberg Kunó akkori vallás- és közoktatásügyi miniszterből azt a gondolatot, hogy a közgazdasági felsőfokú képzésnek a műegyetemen van a helye. Így érthető az a törekvése, hogy a közgazdaságtudományi kar helyzetét megoldani akarván, elsősorban arra gondolt, hogy ez a műegyetemmel egyesíttessék. E célból kidolgozta „A budapesti Kir. Magy. Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karnak a m. kir. József Műegyetemmel való egybevonásáról” szóló törvényjavaslatát, amely azonban parlamenti tárgyalásra nem került.

A műegyetemi oktatásnak rugalmasabb, az élettel való szorosabb kapcsolata, továbbá a műszaki és a gazdasági tudományok közötti rokonság azonban nemcsak a közgazdaságtudományi karon művelt tudományok, de az egyéb gazdasági szakképzésnek a műegyetembe való olvasztására intenek. A műegyetemek keletkezésüket egyenesen annak a szükségletnek köszönhetik, hogy a gyakorlati élet problémáit tudományos alapon kellett megoldaniok. S miután az élettel való kapcsolatukat mindig megérzik, tananyaguk is az élettel van szoros összefüggésben és az élet szükségletei szerint fejlődik. Számolni kell tehát azokkal az átfogó szempontokkal, melyek a felsőfokú gazdasági képzés minden vonalán jelentkeznek s melyek ennélfogva arra késztetnek, hogy ne álljunk meg egyedül a közgazdasági karnak a műegyetemmel való összevonásánál, hanem ezt a műveletet logikusan hajtsuk végre mindazon felsőfokú gazdasági tanintézetekre nézve is, amelyek az általuk művelt tudománynak a műszaki tudományokkal kapcsolatos rokontermészetüknél fogva, egyenesen a műegyetem szervezetébe kívánkoznak.

A törvényjavaslat ennélfogva az összes gazdasági irányú felsőoktatási intézményeket - belső tartalmuk közössége alapján - a műegyetem szervezetében vonja össze. Ezáltal a felállítandó karok, illetve osztályok között természetes munkaközösség és az ezzel együttjáró tanszéklétszám csökkenése is előáll. A törvényjavaslatnak azonban nem a pénzügyi szempont a kimondott és elsődleges célja, hanem azokon a bőven ismertetett történeti és elvi szempontokon alapuló megállapítás, mely ezeket az egy szervezetbe kívánkozó tudományágakat éppen azért tartja szükségesnek egyesíteni, mert így az oktatás átfogó szempontjai és a gyakorlati élet követelményeinek való szolgálat révén, az oktatás tervszerűbbé és eredményesebbé teszi. Mert kétségtelen, hogy többszörös érintkezési területek vannak az összevonni szándékolt tudományágak között. Így többszörös érintkezési terület van a műegyetem és a közgazdaságtudományi kar közgazdasági és mezőgazdasági szakosztályai között, ez utóbbi szakosztály és az Állatorvosi Főiskola, valamint a soproni főiskola erdőmérnöki szakosztálya között.

Ez utóbb főiskolán szintén mérnökképzés folyik, tehát kétségtelen, hogy nem a különmaradásban hanem a hasonló mérnökszakmákkal való egyesülésben találhatja meg fejlődésének további lehetőségeit. És ezt a fejlődést nem gátolja az a körülmény, hogy a József Nádor Műegyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki kara, mint a soproni főiskola jogutódja, továbbra is Sopronban marad. A közös cél, a gazdasági életre való képzés azonos szempontjai kapcsolják össze a mezőgazdasági és állatorvosi szakokat. Ez az egyesítés is felmutathat példát a gazdasági főiskolán, ahol ez a két szak össze van kapcsolva. A mezőgazdasági képzésnek a műegyetemen való elhelyezése pedig indokát találja nemcsak abban, hogy eddig is a közgazdaságtudományi kar kebelében volt, mely kar a műegyetemre vonatik egybe, hanem abban az oktatás javára szolgáló körülményben is, hogy a műegyetemen e szak körébe vágó természettudományi és műszaki tanszékek vannak. A mezőgazdasági képzésnek a műegyetemeken való elhelyezését a külföldi példák is támogatják. Így pl. már évtizedek óta kiváló sikerrel működik a zürichi műegyetemen a mezőgazdasági és az erdészeti osztály, a müncheni műegyetemen a mezőgazdasági osztály és legutóbb kapcsoltatott be a drezdai műegyetem szervezetébe a tharandti erdészeti akadémia.

A felsőfokú gazdasági képzésnek egy szervezetben való összevonását indokolja még a középfokú gazdasági szakiskolai (mezőgazdasági, ipari- és kereskedelmi) tanárképzésnek egyöntetű alapokon nyugvó megszervezése. Az egyetemi közgazdaságtudományi karral szerves kapcsolatban álló kereskedelmi iskolai tanárképző intézet helyeztetik el mindenekelőtt a műegyetem szervezetében s majd ezzel parallel kell kifejleszteni a mezőgazdasági és ipari középfokú tanárképzést. Az egy szervezetben összhangzatosan kiépített középfokú gazdasági iskolai tanárképzés a szaktanárok nívójának kétségkívüli emelkedésével fog járni, ami viszont a középfokú szakiskolákban folyó képzést teszi majd eredményesebbé a gyakorlati gazdasági élet javára.

Ily módon tehát a József Nádor Műegyetem szervezése tulajdonképpen ezt a gazdasági egyetemet hívja létre, amelynek felállítását a háború előtt valamennyi gazdasági érdekképviselet kívánta, azzal a bővítéssel azonban, hogy a szervezetnek integráns része lesz a műszaki tudományokat képviselő műegyetem is.

Magától értetődő rendelkezése a törvényjavaslatnak az, hogy a József Nádor Műegyetem éppen mert egyetem, a maga egészében és minden részében csakis a vallás- és közoktatásügyi miniszter legfőbb hatósága alá tartozik.

E mellett azonban természetes, hogy a mező- és erdőgazdasági termelés és az állategészségügy céljait is szolgáló karokra és osztályokra mind a tanári kinevezések, mind pedig a működési programm tekintetében befolyást kell biztosítani a földmívelésügyi miniszternek. Nem kívánja érinteni a törvényjavaslat azokat a kérdéseket, melyek nincsenek szoros összefüggésben a földmívelésügyi minisztert érintő oktatással, minélfogva a mezőgazdasági kísérletügyi intézmények, még ha kapcsolatosak is az egyetem valamely intézetével, a földmívelésügyi miniszter fennhatósága alatt maradnak. A törvényjavaslatot általában az a szellem hatja át, hogy a József Nádor Műegyetem működésével kapcsolatban a földmívelésügyi minisztert érintő kérdések tekintetében egészséges harmonikus együttműködés biztosíttassék. Nagy súly van továbbá azon, hogy ez az együttműködés a József Nádor Műegyetem kebelében működő mezőgazdasági karra való tekintettel, a kar és a gazdasági akadémiák között is meglegyen.

Az előadottak szerint a javaslat törvényerőre emelkedésével a József Nádor Műegyetem az alkalmazott gazdasági tudományok művelését, ezen tudományok továbbfejlesztésére irányuló törekvéseket, a felsőfokú gazdasági képzést szerves egészben foglalja össze. A javaslat specializálás helyett az eddig önállóan működött rokonirányú főiskolák egyesítésével szintézisre törekszik és azt kívánja elérni, hogy ezek a főiskolák fejlődésüket ne a különmaradásban, hanem a fentiekben megindokolt egyesülésben keressék és találják meg. A gazdasági tudományok művelésének és oktatásának egy egyetemben való egyesítésével a javaslat egyúttal biztosítékot kíván teremteni arra is, hogy a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szaktanárképzés egyöntetűen legyen megszervezhető és az ily módon kiképzett szaktanárok ne csak szakismereteik buzgó terjesztői, de a nemzetnek öntudatos nevelői is legyenek.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Ez a szakasz megjelöli azokat a felsőoktatási intézményeket, melyeket a törvényjavaslat (alábbiakban röviden Tj.) a József Nádor Műegyetem kebelében egyesíteni kíván. A József Nádor Műegyetem, mint a többi hazai egyetemek, tanszabadsággal ruháztatik fel.

Az egyesítést a Tj. a jövő, 1934/35. tanévtől kezdődően rendeli el.

A 2. §-hoz

A József Nádor Műegyetemet karok, illetve az ezeken belül szervezendő osztályok alkotják. A karok és osztályok csoportosítása a rokonszakok összetartozása szerint történik. Miután a karok, illetve osztályok jelenlegi megállapítása a felmerülő szükséghez képest változhatik, e § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés lehetőséget biztosít arra, hogy ezt a beosztást a mindenesetre körülményesebb és hosszabb törvényhozási út mellőzésével lehessen megváltoztatni.

A 3. §-hoz

A József Nádor Műegyetem autonómiával bíró testületi szervezet. Az egyetemi önkormányzati szerve a rektor elnöklete alatt álló Tanács. A Tanács összetételére és működésére vonatkozó szabályokat az egyetem megalkotandó szervezeti szabályai foglalják magukban. (L. a 4. §-t.)

A 4. §-hoz

Ez a szakasz felhatalmazást ad arra, hogy a József Nádor Műegyetem szervezeti szabályzatát, tanulmányi-, vizsgálati- és fegyelmi rendjét a vallás- és közoktatásügyi miniszter az államfő jóváhagyásával állapítsa meg. Magától értetődő, hogy az említett szabályok megalkotásánál - az egyöntetű jogállás szempontjából - tekintettel kell lenni a hazai többi egyetem ilynemű szabályaira, továbbá különösen azokra az intézményekre, melyek a műegyetemmel egyesíttetnek. Ha az egyesítés megtörténte után bármikor felmerülne annak szüksége, hogy a szervezés alkalmával alkotott szabályzatokon változtatás eszközöltessék, a munkáltatóknál természetesen a már fennálló szerveket, elsősorban a Tanácsot, szükség esetén pedig az érdekelt kart, vagy osztályt kell meghallgatni.

Az 5. §-hoz

Ez a szakasz a József Nádor Műegyetem rendes és rendkívüli tanárainak kinevezése tekintetében intézkedik. Miután nem volna semmi értelme annak, hogy a műegyetem és a közgazdasági tudományi kar azon tanárai, akik az új intézményhez átvétetnek, - lévén ma is egyetemi tanárok, - ismét kinevezést nyerjenek, a szakasz kimondja, hogy ezek a tanárok újabb kinevezés nélkül folytatják az új szervezetben működésüket és használják címeiket. A többi - 1. §-ban felsorolt - intézményektől átveendő tanárok, minthogy ezek csak főiskolai tanárok, egyetemi nyilvános rendes, vagy rendkívüli tanári kinevezést nyernek. Ez utóbbi, valamint a szervezéssel kapcsolatos egyéb kinevezések tekintetében a műegyetem Tanácsát és azt az intézményt kell meghallgatni, melynek feladatkörét az új szervezetben az a kar, illetőleg osztály veszi át, amelyhez való kinevezés iránt előterjesztés tétetik.

A szervezés utáni kinevezések tekintetében a József Nádor Műegyetem illető karát és Tanácsát kell meghallgatni.

A tisztviselői és egyéb személyzeti kinevezés tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter a fennálló jogszabályok szerint jár el, a szerint, hogy autonom, vagy állami kinevezést igénylő tisztviselőről van szó.

A 6. §-hoz

Az 1879:XXXI. törvénycikkben foglalt erdőtörvény, valamint az 1883:I. törvénycikkben foglalt minősítési törvény az alkalmazások, vagy működés tekintetében az 1. §-ban felsorolt egyes intézményeken szerzett okleveleket, vagy intézmények tanfolyamainak elvégzését írja elő. A József Nádor Műegyetem szervezése kapcsán ki kell tehát mondani, hogy az 1934/35. tanévtől kezdve az alkalmazáshoz, illetőleg a működéshez az eddigi jogszabályok értelmében végzett tanulmányok helyett ennek az egyetemnek a megfelelő osztályán kell az oklevelet, illetőleg a tanfolyam elvégzését igazoló bizonyítványokat megszerezni. Kétség esetén vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg, hogy a képesítő hatály szempontjából az 1. §-ban felsorolt intézményeknek a József Nádor Műegyetem szervezetébe vont osztályok közül melyik a jogutódja.

Az 1929:XIX. törvénycikk 5. §-a a budapesti királyi magyar tudományegyetemi közgazdaságtudományi karon szerzett doktori, vagy a m. kir. József Műegyetem közgazdasági osztályán szerzett közgazdaságdoktori oklevélnek minősítő hatályt ad a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal fogalmazói szakában, az 1929:XXX. törvénycikk 65. §-a pedig kimondja, hogy a közigazgatás körében a fogalmazói tennivalók ellátására hivatott állásokra - az igazságügyi és külügyi szolgálat kivételével - oly egyén is alkalmazható, akinek a közgazdaságtudományi karon a közigazgatási szakosztály elvégzése után szerzett közgazdaságtudományi doktori oklevele van. Amidőn ez a szakasz a jelzett okleveleknek említett minősítő hatályait továbbra, is fenntartja, egyben természetszerűleg oly rendelkezéseket is tartalmaz, melyek éppen a szándékolt szervezeti változások miatt válnak szükségessé.

Meg kell jegyezni, hogy úgy a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi karon, mind pedig a m. kir. József Műegyetem közgazdasági osztályán csak az illető szak oklevéllel történt befejezése és további igen komoly tanulmányok folytatása után, önálló doktori disszertáció és külön szigorlat alapján szerezhető meg a tudori oklevél, melynek ilyképpen kétségkívül tudományos értéke van.

A 7. §-hoz

A József Nádor Műegyetem mezőgazdasági és állatorvosi karának szervezése folytán ki kellett mondani, hogy a mezőgazdasági pályákra a gazdasági akadémiákon szerzett oklevélen kívül az említett kar mezőgazdasági osztályán szerzendő oklevél is képesít. A javaslatnak ez az intézkedése nemcsak mint elvi kijelentés látszik természetesnek, de magától értetődő abból a szempontból is, hogy egyetemi fokon álló intézménytől nyert oklevélnek legalábbis olyan képesítő hatályt kell tulajdonítani, mint amilyent az eddigi jogszabályok vagy gyakorlat az akadémiai oklevélhez fűztek.

A József Nádor Műegyetemen bevezetendő mezőgazdasági képzésnek azonban a szakasz (2) bekezdéséből kitűnően specifikus célja van. E bekezdés ugyanis bizonyos meghatározott állásokat sorol fel, amelyekre nézve a képzés csakis a József Nádor Műegyetem mezőgazdasági osztályán történhetik, illetve amelyekre csak ez osztályon szerzendő oklevél minősít. Ezt az oklevelet azoknak kell megszerezni, akik részint a gazdasági akadémia gyakorlati irányú tanszékeinek vagy az alacsonyabb fokú gazdasági szakoktatási intézetek gazdasági tárgyú ismereteinek tanárai kívánnak lenni. E mellett azonban ugyancsak ez az oklevél bír minősítő hatállyal a mezőgazdasági pályákon lévő tudományos irányú és közgazdasági és közigazgatási ismereteket kívánó állásokra nézve is. Az említett állásokhoz szükséges képzést a József Nádor Műegyetem mezőgazdasági osztályán szerzendő oklevélhez kötni nemcsak a magasabb elméleti képzésnél fogva célirányos, hanem azért is, mert a magasabb elméleti képzés gyakorlati irányú ismeretek intenzív megszerzésével is párosul.

A (2) bekezdésben felsorolt állásokra azonban továbbra is képesítő hatálya van a gazdasági akadémiákon szerzett oklevélnek, feltéve, hogy az ily okleveles egyének valamely egyetemi vagy más műegyetemi oklevéllel is rendelkeznek. Hogy azonban utóbb nevezett képzettséggel rendelkező egyének a felsorolt állások közül konkréten melyekre alkalmazhatók, azt a minisztérium rendelettel állapítja meg.

A 8. §-hoz

Ez a szakasz a szerzett jogokat kívánja megóvni az 1. §-ban felsorolt felsőoktatási az intézményektől, valamint a gazdasági akadémiáktól nyert azon oklevelek minősítő hatályára nézve, mely oklevelek a József Nádor Műegyetem működésének megkezdése előtt szereztettek. Ezen oklevelek minősítő hatályára nézve ugyanis a jelen törvény életbelépése előtt hatályban volt jogszabályok rendelkezései irányadók. E jogszabályokban megállapított képesítő hatály csak azon gazdasági akadémiai oklevelekre terjedhet ki, mely oklevelek 1935. december hó 31. napjáig szereztetnek meg.

A 9. §-hoz

A mérnöki rendtartásról szóló 1923:XVII. törvénycikk 1. §-ának 2-ik bekezdése a mérnöki cím használatát szabályozza, mégpedig oly módon, hogy ezt a címhasználatot az 1. §-ban felsorolt egyes intézményeken szerzett oklevélhez fűzi. Szükség volt tehát annak kimondására, hogy az e címhasználat szempontjából a József Nádor Műegyetem összes mérnöki osztályain szerzett oklevél jogosít fel a jövőben a mérnöki cím használatára.

A 10. §-hoz

1920:XXV. törvénycikk és az 1928:XIV. törvénycikk az összes hazai egyetemekre nézve szabályozta a hallgatók beiratkozását. Ez a szakasz nem rendel egyebet, mint ezeknek a jogszabályoknak a József Nádor Műegyetem minden karára való alkalmazását, különös tekintettel arra, hogy ezek a szabályok az 1. §-ban felsorolt azon intézményekre, melyek eddig főiskolák voltak (az állatorvosi, valamint a soproni bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola) alkalmazást nem nyertek.

A 11. §-hoz

Az új szervezet folytán módosítani kellett az országgyűlés felsőházáról szóló 1926:XXII. törvénycikk 19. §-át, mely az 1. §-ban felsorolt felsőoktatási intézmények tagküldési jogát és általuk a felsőházba küldhető tagok számát állapítja meg. A szóbanforgó felsőoktatási intézmények 1934/35. tanévtől kezdve, már mint az új egyetem karai küldenek a felsőházba tagokat. E szerint tehát a József Nádor Műegyetem a felsőházban öt taggal lesz képviselve. Miután a Műegyetem eddig is két tagot küldött a felsőházba, a közgazdaságtudományi kar, a soproni bányamérnöki és erdőmérnöki, valamint az állatorvosi főiskola pedig egyet-egyet, változás a multhoz képest a tagok létszámában nincsen.

Hogy a szervezeti átalakulás során időközben a felsőházi képviseletben megszakadás ne álljon elő, a szakasz második bekezdése olykép rendelkezik, hogy az egyes intézmények által választott felsőházi tagok e megbizatása mindaddig fennmarad, míg a József Nádor Műegyetem részéről kiküldött tagok igazoltatnak.

A 12. §-hoz

A külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról szóló 1927:XIII. törvénycikk ösztöndíjtanácsot szervezett, melyben 1. §-ban felsorolt felsőoktatási intézmények képviseletéről is gondoskodás történt. Az erre vonatkozó 4. § (1) bekezdésének c) pontját módosítani kell egyrészt azért, mert az új szervezet folytán most már nem a szóbanforgó intézmények, hanem a József Nádor Műegyetem küld tagokat az ösztöndíjtanácsba, másfelől a kiküldendő tagok számát kellett olykép megállapítani, hogy az ösztöndíjtanácsban minden osztály egy-egy taggal képviselve legyen. A változás a taglétszámban mindössze csak egy minthogy a soproni bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola mely eddig csak egy tagot küldött, a jövőben mint a József Nádor Műegyetem egy kara, illetve két osztálya, két tagot fog küldeni.

A szakasz (2) bekezdése a felsőházi tagságra vonatkozó analóg rendelkezés alapulvételével az 1. §-ban felsorolt felsőoktatási intézmények által küldött ösztöndíjtanácsi tagok megbizatását mindaddig fenntartja, míg a József Nádor Műegyetem az új tagokat ki nem küldi.

A 13. §-hoz

A Tulajdonképpen biztosító intézkedés arra nézve, hogy az 1. §-ban felsorolt felsőoktatási intézményeknek törvényben vagy más jogszabályban biztosított jogai vagy kötelezettségei, mint a „József Nádor Műegyetem”-i karoknak, illetőleg osztályoknak is fennmaradjanak. A rendelkezés egyéb vonatkozásai mellett utalunk arra, hogy egyes törvények ez intézményeket, mint hivatalos szakértő testületeket jelölik meg s így, hogy működésük gyakorlásában e szempontból se álljon be fennakadás, szükséges az e szakaszban foglalt rendelkezésnek a második bekezdésben történt gyakorlati vonatkozású kiegészítéssel való kimondása.

A 14. §-hoz

Ez a szakasz az átszervezés következtében előálló új tanári létszám megállapítására ad felhatalmazást a vallás- és közoktatásügyi miniszternek.

A 15. §-hoz

Ez a szakasz azokról az intézkedésekről szól, melyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter az átszervezés, illetőleg ezzel kapcsolatban az új létszámra való áttérés kapcsán megtehet. Az új létszám megállapítása folytán az 1. §-ban felsorolt intézmények feleslegessé váló tanárait, tisztviselőt, vagy egyéb személyzetét mindenekelőtt más állami intézményhez lehet kinevezni vagy áthelyezni. Csak ha ez a megoldás semmikép sem volna lehetséges, vagy a tanár a neki felajánlott állást nem fogadná el, alkalmazható a végelbánás 1934. évi július 1-i hatállyal.

A 16. §-hoz

A Tj. kategórikusan rendelkezni kíván arra nézve, hogy doktorráavatá és egyetemi magántanárrá való képesítés kizárólagos egyetemi jog legyen s így ez csak a hazai tudományegyetemeket és a József Nádor Műegyetemet illesse meg.

A 17. §-hoz

József Nádor Műegyetem jelen Tj. értelmében való megszervezése hosszas munkálatokat igényel. A szervezeti szabályok, a tanulmányi-, vizsgálati- és fegyelmi rend elkészítése az egyes intézményekkel való tanácskozásokat, tárgyalásokat tesz szükségessé. Ezeknek a munkálatoknak központi vezetés és irányítás mellett kell történniök. E célból szükséges a kormánybiztos működése, kinek megbizatása a jelen és a jövő tanévre szól.

A 18. §-hoz

E törvényjavaslat több tekintetben oly rendelkezéseket tartalmaz, melyek a földmívelésügyi és pénzügyminiszter hatáskörét érintik. Ezeket a rendelkezéseket sorolja fel kimerítően összefoglalva ez a szakasz, természetszerűleg oly hozzáadással, hogy a felsorolt rendelkezések tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezett miniszterekkel egyetértően jár el.

A 19. §-hoz

E szakaszban különösen az a rendelkezés érdemel figyelmet, hogy az átmeneti intézkedések rendelettel állapíthatók meg. Szükség van e felhatalmazásra főleg az oktatás rendjével összefüggő átmeneti intézkedések miatt.


  Vissza az oldal tetejére