1934. évi XI. törvénycikk indokolása

a középiskolákról * 

Általános indokolás

A középiskola a nemzeti életben vezető szerepre hivatott értelmiség nevelésére szolgáló iskolafaj. Ezért nem szakműveltséget ad, hanem a nemzet korszerű művelődési eszményének és művelődési színvonalának megfelelő általános műveltséget, melynek birtoka képessé tesz a magasabb értelemben vett szellemi munkára, minden irányú tudományos tanulmányok folytatására és az élet szerteágazó problémáinak kellő megértésére és megítélésére. A középiskolának ebből a jellegéből következik, hogy műveltségének tartalma koronként módosul, más-más színezetet ölt. A középiskolai műveltség a középkorban grammatikus és teologus színezetű, a renaissanceszal humanisztikus színezetet nyer s ezt a vonását mindmáig nem vesztette el, bár a XVII. századdal retorikai irányba tolódott el, az abszolutizmus bürokratikus törekvései nyomán pedig a hivatalnokképzés gyakorlati szempontjaitól előírt új elemekkel bővült. A XIX. században lép fel a középiskolai műveltség humanisztikus tartalmának természettudományos elemekkel leendő kiegészítésére irányuló törekvés, a nemzetközi érintkezések sűrűbbé váltával pedig az élő nyelvek tanításának igénye. Ugyanez időben lép előtérbe a nacionális gondolat erőteljesebb érvényesülésének folyományaként a nemzetismereti műveltségelemek befogadására irányuló tudatos törekvés is.

A modern középiskola műveltségi anyagának ez a kibővülése, illetőleg az új elemek elhelyezkedése e műveltség keretében szükségképen a tanulók túlterhelését kellett, hogy előidézze. Ennek felismerése vezetett a humanisztikus és realisztikus, majd a hozzájuk harmadikként csatlakozó modern-nyelvű oktatási irányok kialakulására és küzdelmére. Mindegyik irány hívei kiküszöbölni óhajtották a másik irány műveltségi anyagának egyes részeit, hogy a magukét annál nagyobb hangsúllyal érvényesíthessék. A szakemberek valóságos harcot vívtak saját szaktudományuk középiskolai érvényesüléseért. A pedagógusok és laikusok elméleti eszmények és gyakorlati szükségletek jelszavával szálltak egymással szembe s a sok vita eredményeképpen megszületett a többféle általános műveltségnek és vele a többféle középiskolának gondolata.

A hagyományos gimnázium mellett feltűnik a reáliskola, majd a kettőt mintegy áthidaló reálgimnáziumok sokféle változata, egyik országban egységes alsótagozattal, a másikban egymástól teljesen elkülönülve. A középiskola korábbi egysége megbomlott s általános műveltség helyett az egyik iskolafaj kizárólag humanisztikus, a másik természettudományos, a harmadik mindkét elemet egyesítő középfajú műveltséget adott. Hazánkban Ausztriával való közjogi kapcsolatunk következményeképpen a német-osztrák rendszer honosodott meg és lett a középiskolai szervezet és tanulmányi rend alapjává.

Az 1883. évi alapvető középiskolai törvény, ennek mindannyi módosítása és kiegészítése egytől-egyig a gróf Thun-féle 1849. évi Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich c. rendeleten alapul, bár az 1791. évi országgyűlésről kiküldött regnikoláris bizottság „educatio nationalis”-ának szellemében ez újabb törvények és rendeletek igyekeztek a magyar középiskolát nemzeti tartalommal megtölteni. Sajnos azonban, ennek a nemzeti irányú ismeretanyagnak beillesztése mint többlet történt meg, mellette megmaradt jóformán egészében a német osztrák művelődéshez szabott ismeretanyag is. Ennek a fejlődésnek eredményeként áll előttünk a mai magyar középiskola túldimenzionált anyagával és ötféle válfajával. Az 1924. évi XI. törvénycikk alapján nálunk is megszervezték a gimnázium és reáliskola közt álló reálgimnáziumot. Ez az iskolafaj a gyakorlatban nemcsak hogy bevált és közkedveltté lett, hanem a másik két iskolafajtát is maga felé vonzotta.

Gróf Klebelsberg Kuno alig néhány évvel a törvény meghozatala után kénytelen volt a szülői társadalom sürgetésére a gimnázium bifurkációját engedélyezni. Ez alapon ma a gimnazisták több mint 50%-a görög helyett modern nyelvet tanul. Viszont a reáliskolákban még Trefort Ágoston egykori engedélye alapján mint rendkívüli tárgyat tanítják a latint a ez iskolafaj tanulóinak 30%-a tanulja a rendes tárgyakon felül a latint is. Így a fiúközépiskolák tanulóinak kb. 80%-a jár a reálgimnáziumba. Ez ágazatokat figyelembe véve ötféle középiskolánk van: humanisztikus gimnázium, a természettudományokban hiányosabb ismeretet adó gimnáziumi-reálgimnázium, a reálgimnázium, a latin nyelvben fogyatékosabb képzést nyujtó reáliskolai-reálgimnázium és a reáliskola. Hasonló a helyzet a leányközépiskolánál, hol a fiú-reálgimnáziumnak megfelelő leánygimnáziumnak van egy rendkívüli görögös tagozata a reáliskolának megfelelő leánylíceumnak pedig egy latinos tagozata, míg a főiskolára nem képesítő leánykollégium típusa teljesen elsorvadt, illetőleg látogatottság hiánya miatt ki sem alakulhatott.

A középiskolának ez a differenciálódása és különböző fajainak már-már kaotikus tömkelege megfelel talán a XIX. század második felében uralkodó specializáló iránynak, az általános műveltség elvétől mindinkább eltávolodó szakműveltségi gondolatnak, de egészségesnek semmiesetre sem mondható. Tagadhatatlan, hogy része van annak a szomorú jelenségnek előidézésében, amit általánosságban a nemzeti közszellem, az egységes nemzeti világnézet hiányának szoktunk nevezni. Ha gyermekeink a hajlamaiknak és képességeiknek megfelelő iskolafajtában művelhetnék egy-egy szak irányában elméjüket, e hiányért megvolna a kárpótlás. De mivel ma a humanisztikus és reális nevelés irányába túlkorán, 9-10 éves korban indítjuk el a gyermeket, s ez az elindítás korántsem tehetségeinek vizsgálata alapján, hanem esetlegességek szerint, a szülők lakóhelye, valamely iskolafajta jelenléte szerint történik, a differenciálódás eredménye a magyar értelmiség általános műveltségének többféle és gyakorta hiányos szakműveltségekké való szétesése lett. Az élet igazolta egyik kiváló pedagógusunk 40 év előtt tett megállapítását, mely szerint az osztrák Entwurf által alkotott reáliskolának átvétele és fenntartása „középoktatásunk történetileg igazolt egységén rést ütött s a kétféle általános műveltségnek azóta sokszor megcáfolt elméletére tantervi példát mutatott. Amikor azután 1875-ben a hatosztályú reáliskola két évvel kibővült, egész valójában megszületett a dualizmus és nemzeti középiskolánk óhajtott eszméje a messze jövőnek halovány ködképévé foszlott széjjel. A fejlődésnek ez a végzetes iránya az, mely az egységes iskola megvalósítására irányzott törekvéseinket a közeli siker reményétől megfosztja”. (Fináczy Ernő: A magyarországi középiskolák multja és jelene.)

Ezt az egységes középiskolát a magyar társadalom körében éppen 40 év előtt megindult s azóta minduntalan újra feléledő mozgalom tanúsága szerint a közvélemény nagyrésze óhajtva várja. Ez a várakozás tükröződik vissza az 1924:XI. törvénycikknek és az ennek alapján kiadott tantervi utasításoknak rendelkezéseiből, melyek az úgynevezett nemzeti tárgyak teljesen azonos terjedelmű tanítása és általában a tananyag hasonló megállapítása által közelebb hozták egymáshoz a középiskola két őstípusát és a közbüleső reálgimnáziumnak domináló iskolatípussá tételével ezt az iskolafajt állították oda az összes pályákra egyforma készséget nyujtó, egyetemesebb jellegű műveltséget adó középiskolának, mely mellett a sokkal kisebb számú gimnáziumok és reáliskolák, különösen a már említett reálgimnáziumi tagozataik létesítése óta teljesen másodrangú szerepre szorultak vissza. És ezt a várakozást, az egységes középiskolának komoly társadalmi szükségletként való jelentkezését bizonyítják a szülők körében mindenütt megindult mozgalmak előbb a gimnázium modern nyelvtanítása, az utolsó években pedig a reáliskoláknak reálgimnáziummá való átalakítása iránt. Jellemző tünet, hogy maga a Műegyetem, melynek az eredeti elgondolás szerint a reáliskola lett volna hivatva hallgatói zömét szolgáltatni, épp e törvényjavaslat tervezetének tárgyalása alkalmával határozottan állást foglalt a reáliskolák eltörlése mellett.

Mindezek a tünetek azt bizonyítják, hogy miként a tudományban és a nemzetpolitikában, az oktatásügy terén is szintézis, az összefogás, az egységesítés irányába kell haladnunk. Mikor azonban ily döntő lépést teszünk és a magyar középiskolának osztrák alapokon nyugvó, de immár félszázados hazai tradícióval is rendelkező rendszerét és szervezetét módosítani kívánjuk, mindenekelőtt tisztába kell jönnünk azzal a kérdéssel, milyen jellegű, milyen irányú legyen az az általános műveltség, amit a magyar középiskolának nyujtania kell, hogy a belőle kikerülő értelmiségek s az ő irányítása alatt az egész magyar társadalomnak közszelleme egészséges irányba fejlődhessék. A magyar értelmiség nevelése az előttünk álló nagy nemzeti erőfeszítések és súlyos nemzetpolitikai feladatok idején nem lehet sem humanisztikus, sem természettudományos irányú, e szavak szakszerű és egyoldalú értelmében.

A középiskolai műveltség legjellemzőbb vonása nemzeti jellege, ennek a műveltségnek az európai műveltség színvonalán álló, de a leghatározottabban nemzeti irányú műveltségnek kell lennie. A középiskolai műveltség kell, hogy magában foglalja a korunk művelődési színvonalától előírt humanisztikus s reális elemeket de mégis oly magyar nemzeti műveltségnek kell lennie, amelynek birtokában és anyagának ismeretében volt tanulói hasznos tagjai lehetnek a magyar társadalomnak, képzett munkásai a magyar közéletnek és etikus világnézetű polgárai az államnak.

Ennek az általános műveltségnek főeleme és egyben a magyar középiskolai oktatásnak gerince is a nemzetismeret. A tanítás központjában nem a humanisztikus, vagy természettudományos, hanem a legtágabb értelemben vett nemzeti tárgyak állnak. Ily nemzeti tárgyak elsősorban a magyar nyelv, az irodalom és művészet, a történelem keretében az állami, gazdasági, társadalmi élet jelenségeivel, a föld- és néprajz s - amit szintén ide kell soroznunk - a magyar művelődés történetében alapvető szerepet betöltött latin nyelv és műveltség és a nemzet erkölcsi világnézetének alapjául szolgáló vallások tana. Ezeknek a nemzeti tárgyaknak központi szerepéhez képest a német-osztrák iskolarendszerben nemzeti tárgyként tanított világtörténetnek, helyesebben a német-római birodalom körül forgó európai történetnek háttérbe kell vonulnia a nemzeti történet alaposabban kiépített tantárgya mögé. A nemzeti történetet kell bővebben és részletesebben tanítani, mindenkor kapcsolatban a magyar történet szinkronisztikus hátteréül szolgáló világtörténeti esemény és helyzetek ismertetésével.

Másrészről ebben a nemzeti történetben helyet kell találnia a megfelelő összefüggések kapcsán az állami, gazdasági és társadalmi élet jelenségei ismertetésének is, melyek fontosságukhoz képest valamelyik tanévben, vagy félévben összefoglalóan is előadhatók. hasonlóképpen kell megtisztítanunk a modern nyelvek oktatását azoknak a német, vagy francia, vagy olasz gyermeknek élvezetére szolgáló régi irodalmi műveknek az olvastatásától, melyek a magyar gyermeknek csak keserűséget és kínlódást okoznak. A nyelveket megfelelően kiválasztott irodalmi olvasmányokkal kapcsolatban mint nyelvet kell tanítanunk. A német, francia, angol, olasz és más irodalmak fejlődésével s azok remekeivel akár fordításban, akár a nyelvek tanulása közben szerzett készséggel eredetiben is az irodalmi tanulmányok során ismerkedjék meg a tanuló.

A magyar nyelv és irodalomi oktatás anyagából hovatovább mégis csak ki kell küszöbölnünk a multból ittmaradt, ma már formai értékkel is alig bíró retorikát, stilisztikát és poétikát. Helyettük adjon a középiskola négy felső osztálya modern értelemben vett irodalomismeretet és irodalomtörténetet, s a magyar irodalom fejlődésének ismertetése közben térjen ki a világirodalmi háttérre és összefüggésekre. A földrajzot részben természettudományi alapon, részben politikai és gazdasági vonatkozásaiban ma is tanítja a középiskola. Keretében helyet kell találni az alapvető néprajzi ismereteknek is. A latinnyelvi oktatásban is szükség van újításokra, különösen az olvasmányok megválogatásában, ahol a klasszikus irodalomból főleg a jellemképző és a latin műveltség mibenlétét megvilágító olvasmányokat kell kiválogatnunk s gondot kell fordítanunk a magyarországi latinság jelesebb termékeinek s általában a latin és magyar műveltség viszonyának ismertetésére.

Ismerve az ifjúságnak a nemzeti tárgyak iránt tanusított érdeklődését, kedvét és értését, a világirodalmi, világtörténeti, világpolitikai és világgazdasági jelenségeket és összefüggéseket, ebben a beállításban kétségtelenül jobban fogja megérteni és értékelni, mint adatok felesleges tömegének elsajátításával. Az iskolai műveltség így fog közelebb jutni a magyar élet gyakorlati követelményeihez, nem pedig azáltal, ha a tanuló túlterhelésével mindig újabb és újabb úgynevezett „gyakorlati” tananyagot illesztünk a tanrendbe. Hasonlóképpen domborodik ki a gyakorlati cél a modern nyelvek tanításában, ha a már említett terhes irodalmi anyagtól megszabadítva, érdekes és élvezhető olvasmányanyaggal szereljük fel s az oktatás elsőrendű céljává az illető nyelv elsajátítását tesszük. Hogy mit lehet heti két óra nyelvtanítással ötven-hatvan tanulós létszámmal, jó tanítási módszer mellett elérni, megmutatta a budapesti olasz követség által rendezett kiváló eredményű tanfolyam.

A középiskolának az általános műveltség mai fogalmához képest természetesen gondot kell fordítania a természettudományi ismeretek közlésére is, de miként a többi tárgyaknál, itt sem az adattömeg elsajátítását, az ifjú értelmét meghaladó elméletek és meddő levezetések betanulását követeljük, hanem segítsük elő a tanuló általános természetismereti tájékozódását, fejlesszük a természettudomány iránti fogékonyságát és fordítsunk nagy gondot a természeti jelenségeknek és természettudományi elveknek a nemzet gyakorlati gazdasági életével való összefüggéseinek megvilágítására.

A nemzeti tárgyaknak a tanítás középpontjába való beállítása pontosan megfelel annak a kiemelkedő, sőt elsőbbleges szerepnek, amit a középiskolában a tanítás mellett a nevelésnek kívánok juttatni. A jellemnevelésre vonatkozó útmutatásokat a tanárok a törvény alapján készülő rendtartásban és utasításokban fogják megkapni. A tananyag megválasztásában és a tanítás módszerében is kifejezésre fognak jutni a nemzetnevelés és az egyéni jellemnevelés irányadó szempontjai. E cél érdekében lesznek bevezetve a középiskola két alsó osztályában a más iskolatípusoknál jól bevált, nevelőhatású úgynevezett osztályfőnöki órák. A jellemnevelés kapcsán fontos a középiskolai testnevelés. Már a folyó tanévben kísérlet tétetett néhány fővárosi iskolában a mindennapi testnevelési órával. Az eredmény még ismeretlen, de akár ily formában, akár más módozatok szerint, mindenesetre biztosítva lesz a tanulók testnevelésének fejlesztése. Kísérletezések lesznek - bár internátusi elhelyezkedés híján könnyen megvalósíthatónak nem látszik - a reáliskolai nevelőintézetekben jól bevált egyéni testnevelés rendszerével is, amely főleg a magasabb osztályok tanulóit hajlamuknak és kedvüknek megfelelően részesíti speciális testnevelési oktatásban.

Ami itt a középiskolai tanítás elé állított ideális követelmény, az egyik napról a másikra meg nem valósítható. De a tanításnak ez a módja a jól képzett, tárgyukat igazán ismerő és szerető tanárok előtt ma sem ismeretlen s a tanárképzés megfelelő irányításával és az iskolafelügyelet új rendszerének kidolgozásával általában valóra lesz váltható. A jelen törvényjavaslat törvénnyé válása után kiadandó tantervi utasításokban, a tanárképzés megfelelő átszervezésével és a közeli jövőben parlamenti tárgyalásra kerülő iskolafelügyeleti törvényben az itt jelzett elvek fognak érvényre jutni. Maga a törvény csak keret. Pozitív újítást a tanulmányi rend és a tananyag tekintetében keveset tartalmaz. A szervezet tekintetében megvalósítja az egységes alsótagozatú középiskolát, melynek magva, törzse gróf Klebelsberg Kuno szerencsés alkotása, a mai reálgimnázium marad. Egyébként csak magyarázza az eddig homályos rendelkezéseket és eltakarítja az útból azokat, melyek az iskola imént jelzett belső fejlődésének útjában állanak, megőrízve minden olyan értékes elemet Trefort Ágoston és gróf Klebelsberg Kuno törvényalkotásaiból, amelyek az élet bírálatát kiállották és a jelen törvénnyel tervezett újabb rendezésnek is szilárd alapjául fognak szolgálni és megőrizve főleg a XVIII. századvégi nagy magyar kultúrpolitikus, Ürményi József alapvető elgondolásának, az educatio nationalis-nak eszményét.

E törvényjavaslat és az ennek alapján végrehajtandó középiskolai reform a magyar értelmiségnek nemzeti irányú, általános műveltséget nyujtó, egységes szellemű és alsó tagozatában formailag is egységes középiskola felé vezet, de mégis számol az élet differenciáló követelményeivel. A tanterv nem fog teljesen uniformizálni, a leányközépiskolában a tananyag megválasztásánál, a testi gyakorlatoknál és ügyességeknél tekintettel van a női lélek és a női szervezet sajátos követelményeire. Az úgynevezett helyi tanterv lehetőségének és a különböző egyházi hatóságok alá tartozó iskolák kedvezményének biztosításával lehető lesz a tantervnek a speciális helyi és szellemi szempontok szerinti módosulása. Az V. osztálytól kezdődő szétágazódás a humanisztikum, a reáliák és a modern nyelvek irányában módot ad, hogy a tanulók s azok szülei az ifjaknál e korban már jelentkező egyéni hajlamok szerint válasszanak az egyes szakirányok között. Kétségtelen, hogy a végleges pályaválasztás tekintetében nem minden ifjúnál találunk biztos irányítást a pubertas korában, de másrészről tapasztalat bizonyítja, hogy a tanulók többségénél már megnyilatkozik, ha durván is, egyes tanulmánycsoportok iránti határozott érdeklődés. A pályaválasztás mindenesetre négy évvel, sőt a 10. életév betöltésének felvételi követelményként való megállapításával öt évvel későbbre tolatott ki.

A reformot természetesen fokozatosan hajtjuk végre s olyképpen, hogy a szükséges új tankönyvek és új irányú oktatás sem a tanulók szüleire, sem pedig a tanárokra fokozott anyagi és szellemi terheket ne rójanak. Általában a tanterv megállapításánál egyik alapvető elv lesz a tagadhatatlanul meglévő túlterhelés megszüntetésének szempontja. Az Országos Közoktatási Tanács már egy éve foglalkozik a tanítási anyag megrostálásával. A mennyiségtan anyaga már ebben az iskolaévben lényegesen csökkent, kiküszöbölve minden, a tanulók értelmi fokát meghaladó s az egyetemi és műegyetemi tapasztalatok szerint teljesen feleslegesnek bizonyult magasabb matematikai anyagot. Ugyanily irányban folyik a többi tantárgyak anyagának revíziója; a cél mindenütt a formális adatok, bonyolult levezetések és a gyermek elméjének befogadóképességével nem számoló elméletek kiküszöbölése.

A túlterhelés kérdésével is összefügg, de általános kultúrpolitikai szempontból különösen nagy fontossággal bír a szelekció kérdésének rendezése. A középiskolától távol kell tartanunk azokat, akik magasabb tudományos kiképzésre nem bírnak kellő készséggel s az egyetemeket és főiskolákat is el kell zárnunk a kontra-szelekció elve alapján odatóduló illetéktelen elemektől. A törvényjavaslat e tekintetben csak keretmegoldást hoz, mert a szelektív eljárás részletes szabálya rugalmasságot kíván, helyes megvalósítása adatgyüjtést és tapasztalatokat tesz szükségessé. Ezért ezt a kérdést a törvény mind az egyes osztályok tanulmányi eredményének elbírálása, mind pedig az érettségi vizsgának főiskolára képesítő hatálya tekintetében a miniszter gondozására bízza. A törvényjavaslat nem terjeszkedik ki az iskolafelügyelet kérdéseire s e tekintetben a törvényes intézkedésig hatályban hagyja az 1883:XXX. törvénycikknek a felügyeletre vonatkozó rendelkezéseit, mert e kérdésről a közeli jövőben külön törvényjavaslat lesz az országgyűlés elé terjesztve, amelyben nemcsak a középiskola, hanem általában valamennyi iskolatípus felügyeletének és irányításának kérdése rendezésre fog találni.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Ez a szakasz jelöli meg a középiskolának az általános indokolásban már részletesen kifejtett feladatát, az egyéni jellemnevelés és nemzetnevelés irányadó szempontjait. Megállapítja azt is, hogy a középiskolának a neveléssel és műveltségnyujtással egyenrangú értékű feladata tanulóit képessé tenni az egyetemi és főiskolai tanulmányokra.

A 2. §-hoz

Ez a szakasz azokat az iskolafenntartókat sorolja fel, akik részben történeti jogon, részben törvényes jogalapon, avagy miniszteri engedély alapján tartanak, illetőleg tarthatnak fenn középiskolákat. Megállapítja továbbá ez a szakasz azokat a kellékeket is, amelyek birtokában valamely középiskola fenntartható és egyben kimondja, hogy új középiskola létesítésének és fejlesztésének módozatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.

A 3. §-hoz

Ez a szakasz az eddigi állapotnak megfelelően a fiúk és leányok elkülönített középiskolai oktatását írja elő.

A 4. §-hoz

Ez a szakasz fenntartja az elvet, hogy a középiskola általában nyolc osztályos. Mivel azonban ennek az elvnek tökéletes keresztülvitele a felső osztályok csekély tanulólétszáma, vagy más körülmények, főként anyagi nehézségek miatt nem egyszer akadályokba ütközik, a javaslat lehetővé akarja tenni, hogy ilyen esetekben az illető középiskola felső négy osztályának működése ideiglenesen szüneteltethető legyen.

Az 5. §-hoz

Ez a szakasz megállapítja az oktatás egységét valamennyi középiskola alsó tagozatában és egyben megállapítja a felső tagozat tanulmányi irányait. A javaslat a középiskolai alsó tagozat azonosságának megállapításával, az ötödik osztálytól kezdve pedig a tanulmányi irányok elágazásának lehetővé tételével egyrészt az egységes nemzetnevelés alapelvének kíván érvényt szerezni másrészt a túlterhelés és a pályaválasztás nehézségein kíván segíteni. E szakasz további rendelkezése megadja a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a jogot, hogy a különleges körülmények mérlegelésével a gimnáziumi és reáliskolai ágazatok megszervezésének kötelezettsége alól meghatározott időre felmentést adhasson.

A 6. §-hoz

Ez a szakasz arról rendelkezik, hogy a tandíj, vizsgadíj és egyéb díjak összegének, a mentesség és kedvezmény feltételeinek megállapítására a különböző jellegű középiskolákban ki jogosult. De megadja egyben a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azt a jogot, hogy olyan középiskolákban, amelyekben a tandíjmegállapítás joga az iskola fenntartóját illeti, bizonyos tanügyi - tehát közérdekű - célra szolgáló díjak szedését elrendelje.

A 7. §-hoz

A 7. § a középiskolák államsegélyben való részesítéséről, e segélyezések alkalmával kötendő szerződésekről és az államsegélyben részesítés bizonyos jogkövetkezményeiről szól.

A 8. §-hoz

A 8. § az iskolai alapítványok kezeléséről és elszámolásáról, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszterek e tekintetben biztosított ellenőrzési jogáról rendelkezik.

A 9. §-hoz

A 9. § azokat az eseteket sorolja fel, amikor a miniszter az iskola, ideiglenes vagy végleges bezárása iránt intézkedni tartozik. Ez intézkedéseket a miniszter vagy saját hatáskörében foganatosítja, vagy ha egyházi hatóság alatt álló középiskoláról van szó, az államfőnek tesz előterjesztést az iskola ideiglenes, vagy végleges bezárása iránt.

A 10. §-hoz

Ez a szakasz az ideiglenesen, vagy véglegesen bezárt középiskola vagyonának és alapítványainak mikénti felhasználására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

A 11. §-hoz

Ez a szakasz megállapítja, hogy a középiskola élén mint annak felelős vezetője az igazgató áll.

A 12. §-hoz

Ez a szakasz a középiskolában működő tanárok szükséges létszámát és e számtól való eltérés lehetőségét szabályozza.

A 13. §-hoz

Ez a szakasz a középiskolánál alkalmazható tanárok szolgálati minőségét, a tanári és igazgatói alkalmazás feltételeit állapítja meg. A szakasz (3) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, hogy egyetemen, vagy főiskolán tanársegédi minőségben teljesített szolgálat kinevezés szempontjából a középiskolai tanári szolgálattal egyenrangú, az a teljesítmény indokolja, hogy a tanársegédi működés nevelésügyi szempontból hasonló értékű a középiskolai tanári működéssel és e tanársegédek kiváló tudományos előképzettségüket megfelelően hasznosíthatják a középiskolai oktatás keretében végül pedig az, hogy a tanársegédek részére az előrehaladás lehetősége e pályán nincs biztosítva. A (4) bekezdés a szerzett tapasztalatok alapján kívánja meg, hogy igazgatóvá csak olyan tanár legyen kinevezhető, aki a középiskolai tanári pályán legalább tíz évig ténylegesen működött.

A 14. §-hoz

Ez a szakasz a középiskolai igazgatók és tanárok kinevezésére, illetőleg alkalmazására jogosult hatóságok felsorolását tartalmazza, előírja a tanári szolgálat előtti eskütételt, megállapítja a helyettes tanárok alkalmazásának minőségét és jogviszonyait.

A 15. §-hoz

Ez a szakasz a hit- és erkölcstan tanítására hivatott hitoktatókról és hittanárokról rendelkezik és megállapítja azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter milyen esetekben tagadhatja meg a bejelentett hitoktatók, vagy hittanárok alkalmazásának tudomásul vételét.

A 16. §-hoz

Ez a szakasz az igazgató és tanárok kötelező heti óraszámát a állapítja meg, de megadja a lehetőségét annak is, hogy amennyiben a tanítási óra időtartama nevelési és oktatási szempontokból a jelenlegi időtartamtól eltérően szabályoztatnék, a megállapított kötelező heti óraszám megfelelően változzék.

A 17. §-hoz

Ez a szakasz a rendszeres fizetéssel járó állandó mellékfoglalkozások tilalmazását tartalmazza.

A 18. §-hoz

Ez a szakasz a nem állami tanároknak illetmény és előléptetés szempontjából az állami tanárokkal egyenlő elbánást kíván biztosítani, kiveszi természetesen ezen rendelkezés alól a más elbírálás alá eső és rendjük iskoláiban működő szerzetes tanárokat.

A 19. §-hoz

Ez a szakasz a fegyelmi hatóságokról és eljárásról rendelkezik, a fegyelmi felelősség tekintetében utalván arra, hogy a fegyelmi jognak törvényes rendezéséig az eljárást miniszteri rendelet fogja szabályozni. Kimondja e szakasz, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter kívánságára az egyházi hatóság köteles a fegyelmi eljárást megindítani és lefolytatni, továbbá, hogy az igazgatókkal és tanárokkal szemben hozott fegyelmi ítéletek tudomásvétel végett a miniszternek mindenkor bemutatandók, végül, hogy az állásától fegyelmi úton elmozdított tanár nem állami középiskolánál csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter előzetes jóváhagyásával alkalmazható újból.

A 20. §-hoz

Ebben a szakaszban foglalt rendelkezés sajnálatosan tapasztalt hiányt pótol. A középiskolai tanszemélyzet ugyanis eddig megfelelő törvényes rendelkezések hiányában a kellő büntetőjogi védelemben nem részesült. Másfelől biztosítani kellett a lehetőségét annak is, hogy amennyiben a tanár hivatali állásából kifolyóan visszaélést követne el, cselekménye is súlyosabb elbírálás alá essék.

A 21. §-hoz

Ez a szakasz sorolja fel a középiskolában tanítandó rendes tantárgyakat, tekintet nélkül az egyes tanulmányi ágazatokra. A szakasz rendelkezése, lehetőséget nyujt arra is, hogy a középiskolai tanuló a modern élet követelményeinek megfelelően elsajátíthassa a köz- és közigazgatási jogi, valamint a társadalmi, gazdasági és művészeti ismeretek nélkülözhetetlen elemeit és az élő idegen nyelvekben is megfelelő ismeretekre tehessen szert. Ezenkívül a gyakorlati követelményeknek akar megfelelni azzal, hogy a rendes tárgyak sorában az éneknek, a szépírásnak, a gyorsírásnak és az egészségtannak, valamint a leányok számára fenntartott középiskolákban a kézimunkának tanítása iránt is rendelkezik.

A 22. §-hoz

Ez a szakasz felsorolja azokat a rendes tantárgyakat, amelyek valamennyi ágazatra előírt tantárgyakon felül az egyes tanulmányi ágazatokban tanítandók. Rendelkezik abban a tekintetben, hogy a tanítandó második élő idegen nyelv kiválasztásának joga kit illet meg. Végül biztosítja a tanuló részére azt a jogot, hogy a tanulmányi ágazatok között képességeinek és hajlamainak megfelelően választhasson.

A 23. §-hoz

Ez a szakasz az országos tanterv és helyi tanterv, valamint a hit- és erkölcstani tanterv megállapításának jogát szabályozza és kimondja, hogy az egyházi hatóság alá tartozó középiskolák tanterve a kitűzött célok tekintetében azonos az országos tantervvel, tanítási anyag tekintetében pedig azzal terjedelemben megegyezik. Lehetőséget nyujt továbbá arra, hogy a fiúk és leányok számára fenntartott középiskolák tanterve - a különleges nevelési szempontokhoz képest - eltérően állapíttassék meg.

A 24. §-hoz

Ez a szakasz a középiskolákban használható tankönyvek, segédkönyvek és térképek engedélyezéséről rendelkezik.

A 25. §-hoz

Ez a szakasz az iskolai év naptári időtartamát állapítja meg. A rendes tantárgyak heti óraszámának és a tanítási óra tartamának megállapítását a vallás- és közoktatásügyi miniszterre bízza kimondja azonban, hogy a tanítási idő tartama a napi öt órát nem haladhatja meg.

A 26. §-hoz

Ez a szakasz megállapítja egyfelől a középiskola első osztályába való felvétel feltételeit, másfelől a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe utalja a középiskola egy-egy osztályába felvehető tanulók számának megállapítását. Ez utóbbi rendelkezést az a körülmény teszi indokolttá, hogy az 1924:XI. törvénycikknek a 40-es tanulólétszámra vonatkozó rendelkezése végrehajtható nem volt az ott előírt tíz év alatt és végrehajtására az anyagi eszközök hiánya miatt egyelőre nem kerülhet sor. Fenn kellett azonban tartani a vallás- és közoktatásügyi miniszter részére azt a jogot, hogy a tanulók osztálylétszámát a viszonyok változtával a pedagógiai érdek szem előtt tartásával állapíthassa meg és addig is, valamennyi középiskolában korlátozza lehetőség szerint a pedagógiai érdeket sértő túlmagas létszámot.

A 27. §-hoz

Ez a szakasz kimondja, hogy a középiskola nyilvános vagy magánúton végezhető és megállapítja a nyilvános és magántanuló fogalmát.

A 28. §-hoz

Ez a szakasz a középiskolai tanuló fegyelmi felelősségének időtartamát állapítja meg és véget vet ebben a tekintetben gyakran tapasztalt jogbizonytalanságnak.

A 29-30. §-okhoz

A 29-30. §-ok a tanulókkal szemben alkalmazható fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezéseket ölelik fel, kimondván, hogy a főbb elveket a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg és hogy az egyes iskolák fegyelmi szabályzataikat ezen elvek alkalmazásával kötelesek elkészíteni és a miniszternek bemutatni.

A 31. §-hoz

Ez a szakasz a tanulmányi eredmény évvégi bemutatásáról rendelkezik.

A 32. §-hoz

Ez a szakasz a tanulók tanulmányi eredményének az erkölcsi magaviselet és az egyéniség figyelembevételével leendő elbírálásának és osztályozásának szabályozását a vallás- és közoktatásügyi miniszterre bízza, hogy a helyes szelekció elvei és módozatai a gyakorlati tapasztalatokhoz képest egységesen állapíttassanak meg.

A 33. §-hoz

Ez a szakasz az egyes tantárgyakban tanusított meg nem felelő eredmény esetén követendő eljárást, illetőleg a tanuló ily esetben való továbbhaladásának feltételeit állapítja meg.

A 34. §-hoz

Ezen szakaszban foglalt rendelkezés megadja a lehetőséget arra, hogy a tanuló a középiskola valamely tanulmányi ágazatából más ágazatba, vagy valamely középiskolából más élő idegen nyelvet tanító középiskolába, vagy bármely középfokú iskolából középiskolába, vagy külföldi középiskolából hazai középiskolába átléphessen, amely átlépés módozatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.

A 35. §-hoz

Ez a szakasz a kiváló eredményt felmutató és előrehaladottabb korú tanulóknak a rendesnél gyorsabb továbbhaladására ad módot és lehetőséget a késedelem miatt elvesztett évek méltányos kárpótlásául.

A 36-38. §-okhoz

36-38. szakaszok az érettségi vizsgára vonatkozó rendelkezéseket ölelik fel.

A 38. § az általános indokolásban említett szelektív szempontoknak megfelelően az érettségi bizonyítványnak egyetemi és főiskolai tanulmányokra képesítő hatályát külön elbírálás tárgyává teszi. Ez elbírálás az érettségi vizsgán tanusított eredmény mellett figyelemmel lesz a középiskolai tanulmányok ideje alatt elért eredményekre, valamint a tanuló erkölcsi magaviseletére és egyéniségére is. Ez az eljárás módot fog adni arra, hogy a tanulmányi eredmény tekintetében gyengébb tanuló is eljuthasson főiskolákra, ha szorgalma és erkölcsi kvalitásai reményt nyujtanak arra, hogy képzettségének hiányait a főiskolai tanulmányok idején pótolni tudja. Az egyéniség elbírálása ilyképpen korrektívumául fog szolgálni a vizsga sokszor esetlegességtől és pillanatnyi lelki adottságtól függő eredményének. Egyébként a képesítő hatály megállapításának szabályozását a szakasz a kérdés fontosságára való tekintettel az államfő által jóváhagyandó kormányrendeletre bízza.

A 39. §-hoz

Ez a szakasz lehetőséget nyujt arra, hogy aki az egyetemi és főiskolai tanulmányokra képesítő hatályt nem nyerte el, az érettségi vizsgát ezen képesítő hatály megszerzése céljából egyízben megismételhesse.

A 40. §-hoz

Ez a szakasz azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek részint az érettségi javítóvizsga, részint a sikertelen érettségi vizsga megismétlésére lehetőséget nyujtanak és megállapítja azokat az eseteket, amelyekben a tanuló többé érettségi vizsgára nem bocsátható.

A 41. §-hoz

Ez a szakasz az érettségi vizsgabizottság elnökének kiküldését a vallás- és közoktatásügyi miniszter, egyházi hatóság alatt álló középiskoláknál az illetékes egyházi hatóság hatáskörébe utalja és szabályozza az egyházi hatóság alatt álló iskolák érettségi vizsgájára kiküldendő kormányképviselő jogait.

A 42. §-hoz

Ez a szakasz a törvényjavaslat egyes helyein említett fenntartó hatóság fogalmi meghatározását adja mindennemű esetleges kétség eloszlatása céljából.

A 43. §-hoz

Ez a szakasz felsorolja azokat a törvényeket és törvényszakaszokat, amelyeket a javaslat hatálytalanítani kíván. A középiskolai alaptörvényből ezek szerint csak a felügyeletre vonatkozó szakaszok maradnak érvényben mindaddig, míg a középfokú tanügyi hatóságok ügye törvényesen rendeztetik, amelyre vonatkozó előmunkálatok már folyamatban vannak. Az iskoláztatási kötelesség teljesítéséről szóló 1921:XXX. törvénycikk 1. §-ának utolsó bekezdését azért kellett hatályon kívül helyezni, mert a középiskolába való felvételre vonatkozólag a 26. §-ban megállapított korhatár feltételének csak ilymódon lehet érvényt szerezni.

Megállapítja továbbá e szakasz a törvény életbelépésének idejét és a végrehajtást a vallás- és közoktatásügyi miniszter feladatává teszi.


  Vissza az oldal tetejére