A kormány kereskedelempolitikai mozgási szabadságának az ország gazdasági érdekei által megkívánt mértékben való biztosítása végett a mindenkori magyar kormányok - rövid megszakításoktól eltekintve - a multban is kaptak törvényes felhatalmazást arra, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezése céljából megállapodásokat, éspedig újabban oly kereskedelmi egyezményeket is, amelyek a vámtarifára vonatkozó határozmányokat is tartalmaznak, létesíthessenek és azokat rendeleti úton életbeléptethessék.
Legutóbb az 1932:XX. törvénycikkel adatott ily értelmű felhatalmazás a kormánynak.
Miután a most említett törvénnyel adott felhatalmazás az 1934. évi december hó 31. napján hatályát veszti, viszont pedig a gazdasági viszonyok időközben nem változtak, továbbra is indokolt a fennforgó rendkívüli viszonyoknak megfelelően a kormány részére újból és oly terjedelmű felhatalmazást adni, mint aminőt az 1932:XX. törvénycikk tartalmaz.
Ez a felhatalmazás is, mint az előzőek, csak ideiglenesnek terveztetik; hatálya az 1936. év végéig terjed.
Az Országgyűlés alkotmányos ellenőrzési joga természetesen továbbra is biztosítva marad, amennyiben e felhatalmazási törvény értelmében a kormány a javaslatban foglalt felhatalmazás alapján életbeléptetendő megállapodásokat az Országgyűlésnek bejelenteni köteles, amely alkalommal az Országgyűlésnek mód nyílik arra, hogy a megállapodások és ezze a kormány kereskedelempolitikája felett bírálatot gyakorolhasson.
