A gazdasági éves cselédek szolgálati ideje országunkban vidékenként (egyes törvényhatóságok területén belül is) - a kialakult helyi szokás szerint - különböző időpontokban veszi kezdetét, minek következtében a szolgálati szerződések végződési ideje és ennek folyományaként a cselédváltozás időpontja is vidékenként más és más.
Számos törvényhatóság, - hogy legalább a törvényhatóság területén belül egységes eljárást és ezzel a cselédváltozás sima lebonyolításának lehetőségét biztosítsa, az 1907:XLV. tc. 66. §-ában adott törvényi felhatalmazás alapján alkotott szabályrendeletben szabályozta a gazdasági éves cselédek szolgálati idejének kezdetét. Ennek a kérdésnek ily módon való rendezése azonban a cselédváltozásokkal felmerült nehézségeket csak részben (a törvényhatóság területére) hárítja el.
Ezidőszerint tehát az a helyzet, hogy azokban a törvényhatóságokban, amelyek a kérdést szabályrendelettel nem szabályozták, a szolgálati idő kezdete a régi és vidékenként igen eltérő szokás szerint változik, azokban a törvényhatóságokban pedig, amelyek e tárgyban szabályrendeletet alkottak, egymás közötti viszonylatban az összhang szintén nincs meg, mert az egyes szabályrendeletek a szolgálati idő kezdetét szeptember 29-től egészen április 24-ig a legkülönbözőbb időpontokban állapítják meg. Megállapítható azonban, hogy a cselédváltozás túlnyomó részben január hó 1-én történik.
A multban ennek a kérdésnek nem volt különösebb jelentősége, mert a gazdasági cselédek ugyanabban a községben vagy legközelebbi környékén minden nehézség nélkül találtak új elhelyezkedést. A gazdasági viszonyok súlyosbodásával azonban mindinkább kirívóbbá váltak a kérdés rendszertelenségének és a túlnyomórészt január hó 1-i költözködésnek a hátrányai.
Az elbocsátott vagy a szolgálatból kilépett cselédek ma már nem tudnak könnyen újabb szolgálati helyet találni s ezért gyakran arra kényszerülnek, hogy a szomszédos, vagy még távolabbi törvényhatóság területén keressenek cselédi alkalmaztatást. Mivel azonban az egymással szomszédos vármegyékben sem egyforma a szolgálati idő kezdete, a cseléd ki van téve annak, hogy régi helyéről január hó 1-én kénytelen távozni, de alkalmaztatást csak jóval később, például március hó 1-től vagy április hó 24-től kezdődő szolgálati évre talál, vagyis a legsúlyosabb téli hónapok alatt marad fedél és konvenció nélkül.
Különösen súlyos és visszás a helyzet abban az esetben, ha a cseléd szolgálati helyét télvíz idején kénytelen elhagyni, tekintet nélkül arra, hogy újabb helyre már elszerződött-e vagy sem. Ebben a zord időszakban való költözködés ugyanis, még ha módjuk is van a cselédeknek január hó 1-től új szolgálati helyet találniok, egészségi szempontokból a cselédekre és családtagjaikra nézve nagy megpróbáltatást és veszélyt jelent.
Ezért merült fel, úgy a törvényhatóságok, mint a mezőgazdasági érdekképviseletek részéről ismételten és sürgetőleg az a kívánalom, hogy a gazdasági cselédek szolgálati, illetve költözködési ideje országosan egységesen szabályoztassék és hogy ez az idő feltétlenül az esztendőknek valamely enyhébb időjárású szakában állapíttassék meg.
Mindezek a körülmények szociális és gazdasági szempontokból egyaránt indokoltan szükségessé teszik, hogy a gazdasági éves cselédek szolgálati idejének lejárta, illetve költözködési ideje országos hatállyal egységesen szabályoztassék.
A gazdasági cselédek szolgálati idejének lejártával szervesen összefüggő költözködés körül kialakult és ezidőszerint is fennálló rendszertelenségeket és hátrányokat kívánja a jelen törvényjavaslat megszüntetni azzal, hogy a gazdasági éves cselédek szolgálati idejét a mai kor igényeihez mérten, a szociális és egészségügyi érdekeknek a gazdálkodás rendjével és a termelési ágak érdekeivel való összeegyeztetéssel országosan egységesen szabályozza.
Ez a § a gazdasági éves cseléd szolgálati évének végződési időpontját az ország egész területére egységesen állapítja meg, amennyiben ezt az időpontot március 31. napjára teszi.
A javaslat a szolgálati szerződés végződési időpontjának meghatározásánál mindkét fél érdekeire figyelemmel van. A gazdaságok szempontjából ugyanis a cselédváltozásnak olyan időpontban kell történnie, hogy a gazdaság munkarendjével még ismeretlen új cseléd szolgálatba lépése ne okozzon zavarokat, továbbá, hogy a cselédnek a gazdaságra kötelező költöztetése ne a legnagyobb dologidőben vonja el az igákat a gazdaságtól. De ugyancsak gazdasági érdek az, hogy a költözködés lehetőleg jobb útviszonyok mellett és olyankor történjék, amikor a gazdasági cselédnek aránylag kevés szállítandó ingósága van, vagyis amikorra szegődményföldjének terményeit már legnagyobbrészt elfogyasztotta.
A gazdasági cselédek szempontjából viszont figyelemmel kell lenni arra, hogy ezek rendesen nagy családdal, több gyermekkel bírnak, akiknek a zord téli hónapokban való költöztetése nem felel meg a szociális és népegészségügyi követelményeknek, miért is kívánatos, hogy a költözés - a kérdés egyöntetű szabályozottságának hiánya folytán a legtöbb vidéken kialakult gyakorlattal szemben - enyhébb időszakban bonyolíttassék le. Ennek az időszaknak megállapításánál figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a téli hónapokban a gazdasági cseléd szegődményföldjének egyes elvermelt termelvényei (burgonya, répa) a fagyos időben történő szállítás alkalmával teljesen tönkremehetnek és használhatatlanná válhatnak. Végül tekintettel kellett lenni arra is, hogy a szolgálati hely változása ne zavarja meg a cselédet szegődményföldjének teljes kihasználásában.
A javaslat által március hó 31. napjában megállapított végződési időpont mindezeknek a gazdasági és szociális követelményeknek leginkább megfelel és mindkét félre nézve megnyugtató, mert március hó végéig rendes körülmények között a gazdaságokban befejezést nyer a legsürgősebb tavaszi vetés, viszont a későbbi munkák még nem sürgetnek, az időjárás már enyhébb, az utak járhatóbbak, a gazdasági cseléd eddig az időpontig terményének legnagyobb részét már elfogyasztotta, hízósertését is levágta és végül a szegődményes földet is ezután az időpont után szokás kijelölni.
A szolgálati szerződés végződési időpontjának és az ezzel kapcsolatos költözködési időnek a fentiek szerint országos hatályú egységesítését az 1907:XLV. tc. 7. §-ától eltérő jogszabályok alkotásával lehet elérni.
A hivatkozott § ugyanis azt mondja ki, hogy más kikötés hiányában a szerződés egy évre szól. Ezt az egy évi határidőt természetesen a szolgálati viszony kezdetétől, illetőleg a gazdasági cseléd szolgálatba lépésétől kell számítani. Ha tehát azt a célt akarjuk elérni, hogy az éves szerződések valamennyien április hó 1. napjától kezdődjenek, meg kellene tiltani, hogy a szolgálatadók a szolgálati idő külön meghatározása nélkül, vagyis, éves szerződéssel a törvényben meghatározottól eltérő napokon fogadjanak fel gazdasági cselédet.
Ez a megoldás azonban a gazdaságokban zavarokat keltene, mert akkor az sem lenne megengedve, hogy a gazda az évközben elhalt, kilépett vagy elbocsátott gazdasági cseléd helyébe, új ingatlan szerzése esetében, vagy egyéb okból évközben éves gazdasági cselédeket fogadjon fel.
A törvényjavaslat 1. §-a ennek a nehézségnek a kiküszöbölése végett arra törekszik, hogy az évesnek minősülő szolgálati szerződések tekintet nélkül a szolgálati viszony kezdetére, illetőleg a gazdasági cseléd szolgálatba lépése időpontjára, mindenkor március hó 31. napján végződjenek. Ehhez képest március hó 31. napján fog végződni: 1. annak a gazdasági cselédnek a szolgálati éve, aki a szolgálati idő külön meghatározása nélkül, vagy kifejezetten egy vagy több teljes évre április hó 1. napján lép szolgálatba; 2. annak a gazdasági cselédnek a szolgálati ideje, aki a szolgálati idő meghatározása nélkül, vagy kifejezetten egy évre, illetőleg egy évet meghaladó időre lép szolgálatba. A második esetben a törvény rendelkezése a szerződésben foglalt ellenkező kikötéssel szemben is érvényesülni fog.
Szabályozást igényel azonban az a kérdés is, hogy egyfelől az évközben kezdődő szolgálati viszonyok tekintet nélkül a hátralevő idő tartamára mindenkor a legközelebbi március hó 31. napján végződjenek-e, másfelől, hogy az egy évnél hosszabb időre szóló szerződést a törvény a szerződésszerű idő lejártát követő március hó 31. napjáig meghosszabbítsa-e, vagy pedig csupán a szerződésben megjelölt időtartamon belül eső március hó 31. napjáig ismerje el fennállónak.
Ami az első kérdést illeti a törvényjavaslat céljával ellentétben állana túlságos rövid tartamú szolgálati viszonyok teremtése és ezért a javaslat szerint a szerződés a legközelebbi március hó 31. napján csak akkor végződik, ha eddig az időpontig még a szerződés kezdő időpontjától legalább három hónap van hátra, míg ellenkező esetben vagyis akkor, ha a szolgálatbalépés az év január hó 1. napja és március hó 31. napja közötti időben történik, a végződési időpont nem a legközelebbi, hanem a következő évi március hó 31. napja lesz.
A második kérdésben a törvényjavaslat elvi kiindulási pontjával a szerződéses viszony meghosszabbítása inkább van összhangban, mint annak megrövidítése és ezért a törvény intencióinak meg nem felelő időtartam meghatározásával egy évnél hosszabb időre kötött szerződést a szerződésben megjelölt időtartam lejárta utáni március hó 31. napjáig meghosszabbítja.
Említést érdemel még, hogy a javaslat nem kívánja érinteni azoknak a szolgálati szerződéseknek az időtartamát, amelyeket a felek egy évnél rövidebb határozott időtartamra kötnek Ezentúl sem lesz tehát akadálya annak, hogy valaki például március hó 1-től szeptember végéig fogadjon fel gazdasági cselédet.
Az 1. § ismertetett rendelkezései következtében természetszerűleg elő fognak fordulni olyan szerződések, amelyek a törvény rendelkezései nélkül éves szerződésekként jöttek volna létre, a törvény rendelkezése folytán azonban csak csonka évre szólhatnak.
A javaslat - az éves szerződésekhez fűződő szociális és gazdasági érdekekre figyelemmel - az ilyen szerződések esetében sem kívánja az 1907:XLV. tc. 40. §-ában szabályozott hallgatólagos meghosszabbítást kizárni és ezért lehetővé teszi, hogy a már ismertetett rendelkezések értelmében a március hó 31. napjáig terjedő szerződések április hó 1. napjával kezdődő teljes évre hosszabbodjanak meg és ezzel a törvény intencióinak megfelelő éves szerződésekké váljanak.
Ez a rendelkezés természetszerűleg nem fog alkalmazást nyerni abban az esetben, ha a felek az április hó 1. napjánál későbbi időpontban, például szeptember hóban kezdődő szolgálati viszony létesítésekor egyenesen kikötötték, hogy a legközelebbi március hó 31. napján véget érjen. Ebben az esetben ugyanis az időtartam meghatározása folytán a szerződés az új jogszabály nélkül sem minősülne éves szerződésnek, hanem olyan rövidebb tartalmú szerződésről van szó, amelyet az 1. § nem is kíván érinteni, nincs tehát alap az 1907:XLV. tc. 40. §-ának alkalmazására.
Ez a § a szolgálati év végződési időpontja tekintetében az 1. § általános rendelkezésétől eltérő, kivételes megállapításokat tartalmaz, amennyiben a szolgálati év végződési időpontját a juhászra (juhászbojtárra) nézve szeptember hó 30. napjában, a szőlő- vagy kertgazdaságban (dohánykertészetben) alkalmazott gazdasági cselédekre nézve pedig december hó 31. napjában állapítja meg. Ezeket a kivételeket a megnevezett cselédek különleges munkája teszi szükségessé és az érdekképviseletek javaslatához képest megállapított időpontok alkalmazkodnak az említett cselédekre bízott munkák rendjéhez és természetéhez, amelyek a március hó 31-ével történő változást a gazdaságok jelentékeny sérelme nélkül nem engedik meg.
