1935. évi VI. törvénycikk indokolása

a közoktatásügyi igazgatásról * 

Általános indokolás

Az iskolai nevelés és oktatás ügyének gondozása hazánkban éppúgy, mint egész Európában, évszázadokon át egyházi feladat volt. A közpályára készülő főuri és nemes ifjak magasabb műveltségre és katonai tudományokra való kiképzése viszont a fejedelmi és főúri udvarokban folyt. Az állam, illetőleg az uralkodó kormányszervei közvetlenül nem vettek részt a nevelés és oktatás irányításában, de király és országgyűlés egyaránt kötelességüknek tartották a köznevelés ügyének előmozdítását. A király az egyházi ügyek és az iskolákat is felölelő kegyesalapítványok főfelügyeleti joga (suprema inspectio regia) címén gyakorolt ellenőrzést a nevelés- és oktatásügy felett. Ez a királyi iskolafelügyelet azonban az állam és egyház szoros kapcsolata idején nem különült el az egyházi iskolafelügyelettől, mert a király a maga jogát az egyházi hatóságok, püspökök útján gyakorolta. Az 1548., 1550., majd 1715. évi országgyűlések is elismerik a főpapok nevelésügyi hatáskörét (1548:VI., VII., XII. tc., 1550:XIX. tc., 1715:LXXIV. tc.), s az 1715:LXXIV. tc. azt egyenesen a király főfelügyeleti jogából vezeti le. A népoktatás is országszerte egyházi igazgatás és irányítás alatt állt, de a városi és vármegyei hatóságok is befolyást gyakoroltak reá. A helyhatóságok feladata volt ellenőrizni, vajjon a nemesi és polgári ifjak megfelelő iskolai oktatásban részesülnek-e s az alsóbb néposztályok gyermekeinek oktatására megfelelő gondot fordítanak-e a földbirtokosok? A városi és vármegyei hatóságoknak ez az iskoláztatást ellenőrző és az ifjúság iskoláztatására ösztönző felügyelő hatásköre a vallási megoszlás bekövetkeztével nyert nagyobb jelentőséget, amikor a protestánsok a maguk iskolái tekintetében szabadulni óhajtottak a katolikus iskolaügyi hatóságok befolyása alól s inkább a vármegyei önkormányzat hatósága alá igyekeztek húzódni. A tanulmányi felügyelet azonban teljes egészében egyházi kézben maradt.

Ez volt a helyzet, mikor a XVIII. század elején a király fokozottabb érvényt kívánt szerezni a maga nevelés- és oktatásügyi felségjogának. A kor felfogása szerint a köznevelés és közművelődés ügyének gondozása fenntartott királyi jog, az oktatásügyi intézmények felügyelete tehát állami feladat. A király a maga jogát kormánya útján gyakorolja s ehhez képest az 1723. évi törvény az iskolák és a nevelés felügyeletét az akkor életrehívott kormányszék, a m. kir. helytartótanács hatáskörébe utalta. A helytartótanács kötelessége volt a kegyes-alapítványok fogalma alá sorozott összes iskolák működésének és igazgatásának (1723:LXX. tc.), valamint a vármegyei hatóságok oktatásügyi funkciójának ellenőrzése és felügyelete (1723:CV. tc.). A vármegyei hatóságok tartoztak gondoskodni, hogy a főúri és nemes ifjakat szüleik vagy gyámjaik társadalmi állásukhoz méltó nevelésben részesítsék. Ugyancsak a vármegyei hatóságok voltak kötelesek a helytartótanács útján gondoskodni annak előmozdításáról is, hogy a nemesifjak a főúri udvarokban nyerjenek kiképzést (1723:CV. tc.), valamint a közrendű és jobbágygyermekek oktatásának biztosításáról is. (V. ö. az 1752., 1768., 1770. évi főispáni utasításokat és Csongrád várm. 1807. évi statutumának 6. §-át. Palugyay: Megyerendszer 1844. c. művében.) A helytartótanácsnak és a vármegyéknek ez a felügyeleti tevékenysége természetesen csak a nevelési kötelezettség formális ellenőrzésére szorítkozott, szakszerű igazgatási szervek és megfelelő anyagi eszközök hiányában a tanulmányi felügyelet tulajdonképpeni feladatainak eleget tenni nem tudott. Mikor a XVIII. század második felében az iskolafelügyelet problémája napirendre került, egészen új szervezetről kellett gondoskodni.

Mária Terézia a magyarországi iskolák tanulmányi rendszerének és az egész oktatásügyi szervezetnek kidolgozásával Ürményi Józsefet, a kir. kancellária előadótanácsosát bízta meg, aki 1776. június 5-én mutatta be a királynőnek a „Ratio Educationis” hatalmas munkálatának első részét: az oktatásügy politikai, igazgatási és pénzügyi rendezésével foglalkozó fejezeteket. A tervezet az 1776. augusztus 5-én kibocsátott királyi rendelettel emelkedett jogerőre, míg a Ratio többi részei csak egy évvel később léptek életbe.

„A nevelésről való gondoskodás és a nemes tudományok igazgatása a királynak fenntartott joga” lévén, a Ratio Educationis az összes iskolákat állami felügyelet alá helyezi, a nevelés- és oktatásügyet országosan rendezi s ennek „a nagy műnek igazgatását és a legfelsőbb hatalommal alkotott rendeletek végrehajtását az ország kormányszékeinek” hatáskörébe utalja. A helytartótanács fennhatósága alatt külső iskolafelügyeleti szerveket hív életre. Magyarországot nyolc, Horvát- és Szlavonországgal együtt kilenc területre osztja. A tankerületek élére főigazgatókat állít és mellettük főigazgatói hivatalokat szervez. A népiskolák felügyeletével tankerületenként egy-egy, a főigazgató alá rendelt királyi tanfelügyelő bizatott meg. A tanügyigazgatás kötelességévé teszi, hogy a tanítási módszerek, tantervek, tanulmányi szervezetek és rendszerek szétágazását a részletes útmutatások szerint megszüntessék, az oktatást országszerte egyenlővé tenni törekedjenek s a nevelés egységének biztosítása végett a különböző iskolák és iskolai fokozatok egymáshoz simulását előmozdítsák. A „nemzeti művelődés egységének” és ehhez képest a nemzetnevelés egységének alapgondolatából kiindulva a tankerületi főigazgatókat megbízza a kerületükben levő összes - mind katolikus, mind protestáns - iskolák felügyeletének gyakorlásával. Az öt királyi akadémia - a pozsonyi, kassai, váradi, pécsi, zágrábi - is a főigazgató felügyeleti hatósága alá rendeltetett s ez akadémiák tantestületei az illető főigazgató mellett mintegy a tankerületi tanács szerepét töltötték be. Csupán az egyetem maradt a tankerületi igazgatás keretén kívül, de az egyetem is szerepet kapott a tanügyigazgatási szervezetben: tanári kara a mai Országos Közoktatási Tanács szerepét kapta.

A Ratio Educationis a tanügyigazgatás és tanulmányi felügyelet új szervezetével a nevelés egységét kívánta valamennyi hitfelekezet iskoláiban biztosítani. A katolikus iskolákban mi nehézségbe sem ütközött a kormány e törekvésének valóra váltása, a protestánsok azonban - a katolikus iskolafelügyeleti szervek barátságtalan beavatkozásától tartva - tiltakoztak a királyi főigazgatók hatáskörének az 1608. és 1647. évi törvényekben biztosított vallásszabadságuk értelmében teljes oktatási szabadságot élvező iskoláikra való kiterjesztése ellen.

II. József korában ez a bizalmatlanság az új szervezettel szemben csak fokozódott. Bár ő a protestánsok vallásszabadsága tekintetében a legliberálisabb álláspontra helyezkedett, az oktatásügy központi irányításának elvéből mit sem volt hajlandó engedni, sőt a magyarországi oktatásügyet az ausztriaival kívánta szorosabb kapcsolatba hozni. Ennek első lépéseként a kilenc tankerületet a királyi akadémiák számának megfelelően öt, a magyar anyaország tekintetében négy kerületbe vonta össze s ezt a tanügyigazgatási szervezetet németesítő politikájának eszközéül kívánta felhasználni. Halála után szükségszerűen visszahatás állt be. A közvélemény tiltakozott a Bécsből irányított iskolapolitika ellen. II. Lipót király bátyja rendelkezéseit hatályon kívül helyezve, visszaállította az 1777. évi Ratio Educationis hatályát. Ürményi József kultúrpolitikájának alapelve, a nemzeti nevelés egységének gondolata azonban sértetlenül került ki e mozgalomból. Az 1790. évi országgyűlésen összegyűlt rendek maguk is elismerték „a nemzeti élet és közművelődés egységének” elvét, aminek - Ürményi József megállapítása szerint, aki akkor az alsótábla elnöke volt - „a vallás sem lehet akadálya”. Katolikusok és protestánsok egyaránt az egységes nemzeti nevelés (educatio nationalis) gyakorlati érvényesülését kívánták, csupán az udvarnak az oktatásügyi felségjogot vitató álláspontjával helyezkedtek szembe, mert felfogásuk szerint a közoktatás és közművelődés ügyét a nemzet és király egyetértésével létrejött törvény útján lehet csak rendezni. Az 1790:XXVI. tc. 5. §-a e felfogáshoz képest intézkedik a protestáns iskolákról.

A törvény megerősíti mindkét hitfelekezetű evangélikusokat azon jogukban, hogy iskolákat állíthatnak és tarthatnak fenn, azokat maguk igazgathatják, felügyeletükről gondoskodhatnak s a tanítás és tanulás tervét, szabályait, rendjét megállapíthatják. Másrészről azonban biztosítja a királyi felség legfőbb felügyeletének az ország törvényes kormányhatóságai útján gyakorlandó jogát és kimondja, hogy a közoktatás rendszere, melyet az országgyűlés és király törvénnyel fognak rendezni, a vallási tantárgyak kivételével a protestáns iskolákra is ki fog terjesztetni. Az országgyűlés külön bizottságot küldött ki Ürményi elnöklete alatt az egész ország minden iskolájára érvényes nevelési és tanulmányi rendszer kidolgozására, az educatio nationalis törvényes rendezésének előkészítésére (1790:XV. tc.). Sajnos, e bizottság munkálatainak törvényerőre emelkedését a Ferenc király trónraléptével bekövetkezett politikai irányváltozás megakadályozta s evvel az egységes nevelés gondolatának érvényesítése meghiúsult.

Az 1790. évi törvényben kilátásba helyezett törvényes rendezés elmaradván, a protestánsok megtartották oktatásügyi autonómiájukat s alig nehány évvel később a katolikus iskolák felügyeletének egysége is megtört. Az 1806-ban rendeleti úton kiadott második Ratio Educationis fenntartotta ugyan a főigazgató alá rendelt népiskolai tanfelügyelő tisztségét, de erre a tisztségre a kormány ez időtől fogva rendszerint a római katolikus espereseket nevezte ki s a helytartótanács által 1845-ben kiadott „Systema Scholarum Elementarium” már elvileg is kimondja, hogy a királyi tanfelügyelő mindig a katolikus esperes. A népiskolák felügyelete ilyképpen, a tankerületi főigazgató főhatóságának névleges fenntartása mellett, a gyakorlatban a katolikus püspökök hatáskörébe csúszott át, akik befolyásukat az esperesek útján hiánytalanul érvényesíthették. Ebből a rendszerből szükségszerűen újabb nézeteltérések, felekezeti viták keletkeztek és a tankötelezettség kérdésének felmerülése kapcsán fokozatosan szaporodott népiskolák felügyeletéről maguk a vármegyék és városok kezdtek gondoskodni. A vármegyékben - nyilván az 1723:CV. tc. rendelkezései nyomán kialakult oktatásügyi hatáskörükből kifolyólag - kifejlődött a vármegyei tanfelügyelet rendszere, amit azután a törvényhozás báró Eötvös József javaslatára 1868-ban az állami iskolafelügyeleti szervezetbe illesztett s mint a tankerülettől független népiskolai kerületi szervezetet végleg szentesített. Az 1868:XXXVIII. és 1876:XXVIII. tc. értelmében az addig legalábbis elvben egységes iskolafelügyeleti szervezet kétfelé szakadt és evvel megindult az a folyamat, amely napjainkban már a köznevelés elvi egységének megbomlására és iskolafelügyeletünk teljes atomizálódására vezetett.

Az 1868. és 1876. évi rendelkezések következtében a tankerületi királyi főigazgatók hatásköre a középiskolákra korlátozódott. Minden más alsó- és középfokú iskolafajta, ú. m. az elemi és felső népiskolák, az iparos - és kereskedőtanonciskolák, a polgári iskolák, a tanítóképzőintézetek és a középfokú szakiskolák (felső kereskedelmi iskolák), majd az alsófokú mezőgazdasági szakiskolák is a vármegyével egybeeső népoktatási kerület élén közvetlenül a miniszter alá rendelt vármegyei királyi tanfelügyelő hatósága alá rendeltettek, aki a hitfelekezeti iskolákkal szemben a miniszter nevében az állami főfelügyelet gyakorlója is. Mivel azonban a tanfelügyeleti rendszer és a tanfelügyelői státus kiépítésénél szinte kizárólag az elemi népiskola szempontjai érvényesültek, a középfokú- és szakiskolák sorra kiváltak a tanfelügyelő hatásköre alól.

A felső kereskedelmi iskolák igazgatásának irányítását és tanulmányi felügyeletét 1895-ben a kereskedelemügyi miniszterrel történt megállapodás értelmében akkor első ízben kinevezett felső kereskedelmi iskolai királyi főigazgató vette át.

A felső mezőgazdasági iskolák iskolafelügyeletét 1925-ben történt megszervezésük óta a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba beosztott szakfelügyelő látja el.

A tanító- és óvónőképzőintézetekre 1905-ben a királyi tanfelügyelő hatáskörének érintetlenül hagyása mellett szakfelügyelet rendszeresíttetett, amely szakfelügyeleti teendők ellátását 1920-ban a tanítóképzőintézeti királyi főigazgató vette át. Az 1925. évtől kezdve az intézkedés joga megosztatott a tanfelügyelő és főigazgató között s az 1929-ben kiadott rendelet a képzőintézetek vezetését és felügyeletét a tanfelügyelő idevágó hatáskörének megszüntetésével teljesen a főigazgatóra bízta.

A polgári iskolákra 1904-ben rendszeresíttetett a tanfelügyelő hatáskörének érintése nélkül a szakfelügyelet. Az 1927:VII. tc. pedig felhatalmazást adott a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy ez iskolák felügyeletét és igazgatását a tanügyigazgatás újjászervezéséig az érvényben lévő törvényes rendelkezésektől eltérően rendeletileg szabályozza. E felhatalmazás alapján a polgári iskolák is kivétettek a tanfelügyelő hatásköre alól. 1931-ben Budapest és Szeged székhellyel két polgári iskolai királyi főigazgató neveztetett ki.

Az iparos- és kereskedőtanonciskolák felügyeletét 1893-ban kiadott szervezeti szabályzat szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg a királyi tanfelügyelők és az érdekelt miniszterek által kirendelt miniszteri biztosok által gyakorolja. 1896-ban e miniszteri biztosok helyébe az iparoktatási főigazgató lép, aki a teendőkben a királyi tanfelügyelővel osztozik.

A kereskedőtanonciskolák 1919-ben az iparoktatási főigazgató hatásköréből a felső kereskedelmi iskolák királyi főigazgatójának hatáskörébe utaltattak s ezek irányításán és felügyeletén ma ez a főigazgató és a királyi tanfelügyelő osztoznak.

A század első évtizedeiben kialakult önálló gazdasági népiskola felügyelete a királyi tanfelügyelő hatáskörébe tartozik, gazdasági irányú működésének szakszerű ellenőrzését 1917 óta külön szakfelügyelő, 1931 óta a Szeged székhellyel kinevezett országos gazdasági iskolai szakfelügyelő látja el.

A gyógypedagógiai intézetek az 1921-ben kiadott szervezeti szabályzat értelmében a gyógypedagógiai intézetek és kisegítő iskolák országos szakfelügyelőségének felügyeleti hatáskörébe tartoznak, mely a kisegítő iskolák feletti felügyelet tekintetében a királyi tanfelügyelővel osztozik.

A földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszterek hatósága alatt létesült ipari és mezőgazdasági szakiskolák felügyeletét az illetékes minisztérium közegei látják el, a közoktatásügyi tárca hatáskörébe tartozó általános nevelési és tanulmányi felügyeletük pedig egyáltalában nincs szabályozva.

Az iskolafelügyelet funkciói ezek szerint ma tizenegy különféle felügyeleti szerv között oszlanak meg, melyek közül csupán a vármegyei királyi tanfelügyelő szoros értelemben vett hatóság, míg a többiek csak hivatalok s e mellett valamennyiük működése egészen szűk körre, egy-egy iskolatípusra korlátozódik. A felügyeleti szervek ily sokfélesége mellett a nemzetnevelés irányításának egységéről, elvszerű és egységes nevelőszempontok szerint irányított iskolahálózat kiépítéséről természetesen szó sem lehet. Az egyes iskolafajtáknál a felügyelet szempontjai, módja és eszközei, az iskoláknak a nevelés és oktatás terén betöltött speciális hivatáshoz képest, szükségszerűen eltérőek, ma azonban az egyes iskolafelügyeletek szervezetében, sőt célkitűzésében és annak gyakorlati érvényesítésében is oly nagy eltérések mutatkoznak, amelyeket az iskolafajok és feladataik különbözősége nem indokolhat; csupán a felügyeleti szervek egymástól való teljes különállásában és öncélúságában lelhetik magyarázatukat.

Iskolafelügyeleti szervezetünk e tagoltságának, atomizáltságának, a nevelés és oktatás terén egyaránt nélkülözött egységes és hatékony irányítás hiányának kell tulajdonítanunk, hogy különböző fajú és fokozatú iskoláink ma minden szerves kapcsolat nélkül, egymástól szinte függetlenül, sőt egymásra való tekintet nélkül élik a maguk öncélú életét. Holott a tudományok nagyarányú fejlődése, a műveltség körének tetemes kibővülése és a korunk gazdasági, társadalmi, politikai válságaival kapcsolatos lelki válság elharapódzása következtében éppen napjainkban elsőrendű szükségletként jelentkezik a céltudatosan kiépített nemzetnevelési rendszerbe szervesen illeszkedő és egységes szempontok szerint irányított iskolahálózat.

Oktatásügyi igazgatásunk mai szervezete közigazgatási szempontból sem kielégítő. A külső igazgatási és felügyeleti szervek egymástól önálló élete és működése lehetetlenné teszi az igazgatás egyszerűsítésére és az ügyintézés gyorsítására vezető elvek alkalmazását. A közoktatásügy különféle hatóságai és hivatalai közt s a különböző iskolatípusok közt minden igazgatási kapcsolat híján közvetlen érintkezés nincs. Az egyedüli összekötő kapocs maga a minisztérium, mely egyrészt az alája rendelt szervek kooperációjának hiánya, másrészt az utóbbi évtizedekben lábrakapott centralizációs törekvések miatt eredeti, irányítói rendeltetésétől eltérve, oly alacsonyabb funkciókat lát el, melyeknek a miniszteriális ügykörben egyáltalában nincs helyük. Az adminisztrációnak ez a központosítása szükségszerűen az igazgatás elnehezedésére, bonyolultságára vezet, nem is szólva azokról a pénzügyi következményekről, amit alacsonyabbrendű funkcióknak magasabbrangú s ezért költségesebb munkaerőkkel való lebonyolítása von maga után. A minisztérium tanügyi osztályainak működése ma túlnyomó részben apró-cseprő, bagatell ügyek intézésében merül ki. Magasrangú tisztviselők aprólékos helyi nézeteltérések, jelentéktelen helyreállítások, kisebb szabadságolások, áthelyezések és más hasonló ügyek intézésével foglalkoznak, s a napi folyómunka mellett alig képesek az elvi problémákkal komolyan foglalkozni, kormányzati teendőkbe komolyan elmerülni.

Közoktatásügyi igazgatásunk mai szervezetében képtelen korunk fokozottabb követelményeinek megfelelni; gyökeres átalakításra szorul. Ezt a revíziót, a közoktatásügyi igazgatás szakszerű és korszerű átszervezését célozza jelen törvényjavaslatom.

Törvényjavaslatom, a Ratio Educationishoz és az 1790:XV. tc. alapján összeült országos bizottság munkálataihoz hasonlóan a nemzeti művelődés egységének alapelvéből, az egységes nemzeti világnézet kialakításának szükséges voltából indul ki s ehhez képest az iskolai nevelés elvi egységének biztosítására törekszik. Korántsem teszi azonban magáévá az említett munkálatok uniformizáló törekvését. A nevelés egységét nem a tanítás és tanár lélektelen uniformizálásával kívánom biztosítani, hanem - minden iskolatípus és minden szaktárgy individuális jellegének és minden iskolafenntartó speciális célkitűzéseinek tiszteletbentartásával - az átfogó és egyetemes nemzetnevelési elvek egységes érvényesítése, az igazgatás és felügyelet rendszerének egyöntetűbbé tétele útján. Célom valamennyi iskolának egységes nevelőszempontok szerint, elvszerűen irányított organikus iskolahálózatba való egybefoglalása.

E célkitűzésből kiindulva, törvényjavaslatommal kettős feladatot kívánok megoldani: a közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítését s a köznevelés irányításában és felügyeletében az egyöntetűség és szakszerűség biztosítását.

A közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítését - a belügyminiszter irányítása alatt folyamatban lévő racionalizáló munkálatokkal teljes összhangban s azoknak mintegy első láncszemeként - az igazgatási szervezet racionális átépítésével és az ügyintézés gyorsításával kívánom elérni. A törvényjavaslat az összes iskolatípusok igazgatására és felügyeletére kiterjedő hatáskörrel, új területi középfokú tanügyi hatóságot hív életre. Ez új hatóság átveszi a mai tankerületi főigazgató, valamint a különböző középfokú iskolai főigazgatók hatáskörét és átveszi a népiskolák tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörének tetemes részét is. Tehermentesíti a minisztert az igazgatási és felügyeleti teendők tekintélyes tömegétől s valamennyi iskolafajra kiterjedő felügyeleti hatáskörével a maga területén a köznevelés elvi egységének biztosítójaként, a különböző alsó- és középfokú iskolafajok összekötő szerveként fog szerepelni. Ez új hatóság egyenes jogutóda a Ratio Educationis tág hatáskörű tankerületi királyi főigazgatójának s ehhez képest ezt a hagyományos címet fogja viselni. A középiskolai és középfokú iskolai főigazgatói hivatalok megszűnnek, hatáskörük részben a tankerületi királyi főigazgató, részben a minisztérium nevelésügyi osztálya hatáskörébe olvad be. Megmarad azonban, mint tanügyi hatóság, a népoktatás tekintetében a vármegyei királyi tanfelügyelő, aki a miniszter közvetlen hatósága alól a főigazgató hatósága alá helyeztetik, de akinek - evvel szemben - eddigi igazgatási hatásköre sok tekintetben bővül, működési köre pedig a tanulmányi felügyelet elmélyülésével lényegesen szélesbedik.

Az igazgatás egyszerűsítését és az ügyintézés gyorsítását célozza az egyfokú fellebbvitel nagyfontosságú közigazgatási elvének következetes keresztülvitele. A másodfokú és végleges döntés joga az oktatásügyi igazgatás számos ügyében a királyi tanfelügyelő, más nagyobb jelentőségű igazgatási ügyekben, valamint a tanulmányi ügyek túlnyomó részében a tankerületi királyi főigazgató hatáskörébe utaltatik, s a vallás- és közoktatásügyi miniszter csupán az országos érdekű, elvi jelentőségű, valamint a főfelügyeleti természetű ügyekben fog végsőfokon dönteni.

Az igazgatás gyorsítása és szakszerűsége szempontjából bír jelentőséggel a törvényjavaslatnak a külső tanügyigazgatási státusok egyesítését, illetőleg a tanügyi fogalmazói kar kiépítését szabályozó rendelkezése. E rendelkezések kiküszöbölik a tanfelügyelői minősítésnek az iskolafelügyelet színvonalát veszélyeztető bizonytalanságát, egyetemi képesítéshez kötve a külső tanügyigazgatási állásokat, de egyben módot nyujtanak arra is, hogy a tanügyigazgatási státus keretében egyetemi képesítésekkel nem rendelkező kiváló pedagógusok - polgári iskolai tanárok, néptanítók - is felhasználhatók legyenek. E státus rendszeresítésével megoldható lesz a vallás- és közoktatásügyi minisztériumi fogalmazási tisztviselők külszolgálatának régóta aktuális kérdése is, ami mindenesetre nagy előnyére fog válni az oktatásügyi belső igazgatásnak. Az igazgatás szakszerűségét segíti elő a tanügyi fogalmazói személyzet jogi képesítéssel nem rendelkező tagjai elméleti és gyakorlati közigazgatási képzésének kötelezővé tétele.

A közoktatásügyi igazgatásnak a törvényjavaslatban tervezett dekoncentrációja visszaadja a minisztériumot tulajdonképpeni hivatásának, a kormányzati feladatok és elvi irányítás ellátásának, s mivel a konkrét ügyeknek az új szervezetben az eddiginél sokkalta rövidebb utat és kevesebb fórumot kell megfutniok, egész oktatásügyi igazgatásunk egyszerűbbé, gyorsabbá s egyúttal olcsóbbá válik és az így elérhető megtakarítás terhére a nevelésügyi szempontból annyira fontos és oly régóta sürgetett intenzív tanulmányi felügyelet új rendszere is kiépíthető lesz.

Bármilyen fontos legyen is azonban az a feladat, amelynek a törvényjavaslat elgondolása szerint a tankerületi királyi főigazgatónak a közoktatásügyi igazgatás terén mint középfokú tanügyi hatóságnak meg kell felelnie, bármilyen nagy erkölcsi és anyagi érdekek fűződjenek is a középfokú hatóság felállításán keresztül az igazgatás javításához, gyorsabbá és olcsóbbá tételéhez, az új középfokú tanügyi hatóság igazi jellemzője mégsem a széleskörű igazgatási hatáskör, hanem az a feladat, amelyet a nevelésügy gondozása terén be kell töltenie. A tanügyi igazgatás javítása, az iskolafelügyelet kiépítése és egységesítése, a különböző felügyeleti hatóságoknak a tankerületi királyi főigazgató által vezetett és irányított közös szervezetbe való összevonása azonban nem lehet öncél, de eszköznek - még pedig hatásos eszköznek - kell lennie az egységes nevelőszempontok szerint irányított, egységes erkölcsi és nemzetnevelési rendszerbe illeszkedő iskolahálózat kiépítéséhez, a köznevelés egyöntetű és szakszerű irányításának és felügyeletének biztosításához. E végből hozatnak a főigazgató hatósága alatt szerves kapcsolatba az eddig egymástól elszigetelt iskolatípusok és azok felügyeleti szervei. E végből létesülnek minden tankerületben a kerület különböző irányú iskoláinak kiváló pedagógusaiból alakuló és nevelésügyi véleményezésre hivatott tankerületi tanácsok. E végből épül ki a közép- és középfokú iskolák irányában a tanulmányi felügyelők, a népiskolák irányában a körzeti (járási) iskolafelügyelők oly sokszor és régóta sürgetett intézménye.

A törvényjavaslat szerint a tankerületi királyi főigazgató kerülete összes közép- és középfokú iskoláinak, szakiskoláinak, népiskoláinak és óvodáinak felügyeleti hatósága. Tisztségének ez a természete eleve kizárja, hogy a főigazgató személyes feladatává tegyük a hatósága alá tartozó különböző fajú és fokozatú iskolák folytonos látogatását, közvetlen és szakszerinti felügyeletét. Hivatásának lényege ennél sokkal magasabbrendű: az iskolatípusok és szakok szerint továbbra is tagolt iskolafelügyelet elvi irányítása, felügyelete, ellenőrzése s az általános érvényű nemzetnevelési elveknek, szempontoknak valamennyi iskolatípusban és valamennyi szaktárgy tekintetében egyöntetű és hatékony érvényesítése. Funkciójában egybeolvadnak az igazgatási és pedagógiai szempontok és feladatok, a szolgálatára álló szervezetben azonban ez a két szempont és feladatkör különválik. A főigazgatói hivatal s ugyanígy a tanfelügyelői hivatalok fogalmazási személyzete elsősorban igazgatási funkciókat fog végezni. A közvetlen felügyeleti funkció javarészben a hivatalon kívül álló tanulmányi felügyelők, illetőleg a népiskolák tekintetében a körzeti iskolafelügyelők, ezek munkásságának állandó ellenőrzése és elbírálása pedig a hivatalokba a különböző iskolafajták tanerői közül a fogalmazási státus terhére kinevezett, valamint szolgálattételre beosztott pedagógiai szakelőadók feladata lesz.

A pedagógia és gyermekpszichológia mai állása mellett az „iskolafelügyelet” gyüjtőfogalmában összefoglalt sokszínű tevékenység mindinkább veszít formalisztikusan ellenőrző, igazgatási szempontból számonkérő jellegéből s abban szükségszerűen mind nagyobb szerephez jut a tanácsadó, felvilágosító, útbaigazító elem. Ez a természetszerű fejlődési folyamat vonja maga után, hogy az iskola nevelő- és oktatómunkájának felügyeletével és közvetlen ellenőrzésével olyanok bízassanak meg, akik az alkalmazott pedagógiában teljes otthonossággal mozognak, maguk is aktív pedagógusok, sőt a tanítás módszerének művészeiként tudásukkal és egyéniségükkel is szuggesztív hatást gyakorolnak a tanerőkre, s ily úton emelik a nevelés és oktatás színvonalát.

Az iskolafelügyelőkkel szemben támasztott eme követelmény szükségessé teszi, hogy minden iskolában olyan pedagógusok gyakorolják a közvetlen tanulmányi felügyeletet, akik az illető iskolát, annak különleges hivatását, célját, tanulmányi rendjét és tanítási módszerét gyakorlatból tökéletesen ismerik és felügyelői működésük idején is aktív részesei maradnak az illető iskolafajta nevelő- és oktatómunkájának. A pedagógiai szakszerűséget képviselő felügyelőket a hosszabb szolgálattal bíró tanárok és tanítók (iskolaigazgatók) közül kell majd kiválogatni, akiknek tanítói multja, tudása, szakműveltsége s általában egyénisége nemcsak kiváló, hanem a tanár- és tanítótársak előtt is becsült. E tanulmányi felügyelők és körzeti iskolafelügyelők munkábaállításával a nevelés és oktatás tökéletesbítését kívánom elérni, de egyúttal intézményesen is kifejezésre óhajtom juttatni azt az elismerést és megbecsülést, amely a jól végzett nevelőmunkának kijár s végül a felügyelői megbizatás lehetőségének biztosításával fokozott munkára és önképzésre szeretném serkenteni a tanárságot és tanítóságot.

A tanulmányi felügyelők és a körzeti iskolafelügyelők nem szakadhatnak el a nevelőmunkától, az iskolától. Továbbra is el fogják látni - habár korlátozott mértékben is - tanári és tanítói (igazgatói) feladatukat, mert az iskolafelügyelet igazán eredményes csak úgy lehet, ha ezek a felügyelők, esetleg csökkentett heti óraszámmal vagy egyéb könnyítések mellett, de mindenesetre bentmaradnak az iskola életében, nem kapcsolódnak ki a mindennapi nevelő- és oktatómunkából. E rendszernek kétségtelenül vannak gyakorlati nehézségei, de ezeket a nehézségeket - ha máskép nem, hospitáló okl. tanárok és tanítók rendszeres alkalmazásával - át tudjuk hidalni, mégpedig a tanítás eredményének minden veszélyeztetése nélkül.

A közép-, középfokú és szakiskolákban a tanulmányi felügyelők feladata lényegileg azonos a népiskolai körzeti iskolafelügyelők feladatával, a kettő között mégis némi árnyalati különbség van. A közép-, középfokú- és szakiskolákban az oktatás a szakrendszer szerint folyik, tehát a tanulmányi felügyelőket is a szakcsoportok szerint kell kiválogatni, a népiskolákban szakrendszer nem lévén, a körzeti iskolafelügyelők megbízásánál ez a szempont nem irányadó, de érvényesítésére nincs is lehetőség. Így a tanulmányi felügyelők a tankerületi főigazgatói hivatal szakreferensei mellett és ezek felügyeleti munkájának kiegészítéseként érdemileg a szakcsoportokhoz igazodó felügyeletet fogják a főigazgató felhívása alapján esetről-esetre gyakorolni, míg a körzeti iskolafelügyelők egy-egy körzet - legtöbbször egy járás, vagy város - iskoláinak általános nevelési és tanulmányi felügyeletét fogják a kir. tanfelügyelő helyett ellátni. A tanulmányi felügyelőknek itt említett tevékenysége csak azoknak a főigazgatóságoknak területén fog módosulni, illetőleg általános nevelési és tanulmányi felügyeletté változni, amely a tankerületben az ugyanazon iskolafajhoz tartozó iskolák - elsősorban szakiskolák - száma oly csekély, hogy a főigazgatói hivatalhoz külön szakreferens beosztását az azzal járó költségek nagysága nem indokolja.

Mivel a körzeti iskolafelügyelők tulajdonképpen átveszik a királyi tanfelügyelőnek eddigi iskolafelügyeleti funkcióját, gondoskodnom kell arról is, hogy a tanfelügyelő s hivatalának személyzete se szakadjon el teljesen az iskolától. A törvény végrehajtási utasításában intézkedni kívánok ezért, hogy a tanfelügyelők székhelyén működő iskolák felett - természetesen Budapest székesfőváros kivételével - a közvetlen felügyeletet is a királyi tanfelügyelő és hivatalának személyzete lássa el és ezenfelül lehetővé kívánom tenni számukra, - már az iskolafelügyelők ellenőrzése céljából is - hogy kerületüknek a székhelyén kívül levő minden iskoláját legalább négyévenként egyszer meglátogathassák.

A tanulmányi felügyelők és körzeti iskolafelügyelők, a tanfelügyelők, valamint a főigazgatói és tanfelügyelői hivatalok személyzete által ellátott iskolafelügyelet összes szálai a tankerületi királyi főigazgató kezében futnak össze, aki hivatva lesz az iskolafajták szerint tagolt felügyeletben az egységes nevelés szempontjainak érvényt szerezni s ezzel a kerületi iskolahálózatba tartozó összes iskolák kooperatív működését biztosítani. Ugyane cél érdekében, de országos viszonylatban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kebelében külön nevelésügyi ügyosztály felállítását vettem tervbe, melynek hatáskörébe kerülnek az e törvényjavaslattal létesült külső igazgatási szervezet összes pedagógiai természetű és elvi jelentőségű ügyei, a nevelésügy országos irányításának központi adminisztrációja. Ez ügyosztály személyzete a miniszteriális fogalmazói karból ott működő tisztviselőkön kívül iskolafajták és szakcsoportok szerint kiválasztott és beosztott pedagógiai előadókból fog kikerülni.

A nevelésügy egységének, valamint az elvi kérdések szakszerű elbírálásának és intézésének biztosítása érdekében kívánja e törvényjavaslat a nagymultú Országos Közoktatási Tanács szervezetét törvényes rendelkezéssel alátámasztani és korszerű átszervezését lehetővé tenni s aki vele összhangban működő Tankerületi Közoktatási Tanácsokat a közoktatásügyi igazgatás szervezetébe beiktatni. Az Országos Közoktatási Tanács - kibővített hatáskörben - jövőben is tanácsadó és véleményező szerve lesz a nevelést és oktatást érintő kérdésekben a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. A Tankerületi Közoktatási Tanács ugyanezt a szerepet fogja a tankerületi királyi főigazgató mellett betölteni. E tanácsok nemcsak szaktanácsaikkal és véleményeikkel szolgálják a nevelés és oktatás ügyét, a közoktatásügyi igazgatást, hanem azáltal is, hogy egybefoglalva a különböző iskolafajok legkiválóbb tanerőit és az elméleti pedagógusokat, közvetlenül is előmozdítják az egyes iskolafajok igazgatásában érvényesülő öncélú törekvések korlátozását, a felesleges vetélkedések megszüntetését, a partikuláris hibák kiküszöbölését s nagyban hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a különböző iskolákban működő pedagógusok egymás iskoláinak értékeit és hiányait, módszereit és eszközeit közvetlen érintkezés útján megismerve, egyesült erővel állhassanak a nemzetnevelés átfogó érdekeinek szolgálatába.

A törvényjavaslat a kormány feladatává teszi, hogy elsősorban a földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter által fenntartott és felügyeletük alatt álló mezőgazdasági és ipari szakoktatási intézmények nevelési és tanulmányi felügyeletét, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter által fenntartott és felügyelete alatt álló iskolákban folyó szakoktatás szaktanulmányai felügyeletét s végül a nevelési és tanulmányi felügyeleteknek a szaktanulmányi felügyelettel való együttműködése módozatait szabályozza. Ez a rendelkezés logikus következménye annak a törekvésnek, hogy az általános nevelési szempontok elvszerű és egységes érvényesülése minden fajú és fokozatú iskolában keresztülvitessék, tekintet nélkül arra, hogy az egyes iskolák kinek igazgatása vagy felügyelete alatt működnek. Ennek érdekében kívánja a javaslat a vallás- és közoktatásügyi miniszter befolyásának biztosítását az általános nevelési és tanulmányi ügyekben más miniszterek hatósága alá tartozó iskolákban is, másrészről az illetékes szakminiszterek befolyásának biztosítását az ipari és mezőgazdasági termelő munkára nevelt ifjak szakképzése tekintetében. Az érdekelt miniszterek és felügyeleti szerveik versengést és féltékenykedést nem ismerő, őszinte együttműködése fogja biztosítani a tárcakereteket áttörő, egyetemes nemzetnevelési elvek érvényesülését, másrészt pedig a gazdasági irányú szakoktatás tökéletesbedését.

A nemzetnevelés egységének biztosítására irányuló törekvés szellemében rendezi a törvényjavaslat az egyházi iskolák állami főfelügyeletének kérdését is. Az eddigi jogszabályok az egyházi hatóság alatt álló különböző iskolafajták, valamint a római katolikus és protestáns egyházak iskolái tekintetében eltérően rendelkeztek. Más elvek érvényesültek a népiskolák és középiskolák, ezek és a szakiskolák, a katolikus és protestáns középiskolák felügyelete tekintetében. Törvényjavaslatom, továbbhaladva az 1934:XI. törvénycikkben kijelölt úton, a teljes egyenjogúság elve alapján kívánja a kérdést rendezni. Tiszteletben tartja a történeti egyházak ősi jogszokásban és törvényekben - egyebek közt az 1792:XXVI. tc. 5. §-ának rendelkezéseiben - gyökeredző iskolafenntartási, iskolaigazgatási, felügyeleti jogát, de egyben ugyane jogszokások és jogszabályok értelmében biztosítja a nemzetnevelés egysége érdekében kívánatos és szükséges állami főfelügyelet hatályát.

Részletes indokolás

az 1. §-hoz

A javaslat a közoktatásügyi igazgatás és nevelésügyi felügyelet szempontjából az ország területét hét, Budapest székesfővárossal együtt nyolc tankerületre osztja. Mind a közoktatásügyi igazgatás, mind a felügyelet szempontjából ez a beosztás felel meg legjobban a speciális követelményeknek. Az egyes tankerületek területének megállapításánál a javaslat arra törekszik, hogy a különböző fajú és fokozatú iskolák lehetőség szerint arányosan oszoljanak meg az egyes tankerületek között, de egyben számol a közlekedési adottságokkal is.

a 2. §-hoz

Ebben a szakaszban foglalt rendelkezés egyrészt kimondja, hogy a tankerület élén a tankerületi királyi főigazgató áll, másrészt megállapítja azt a képesítést, amely a főigazgatói kinevezés előfeltétele és meghatározza azt a legrövidebb időtartamot, amelyet a főigazgatói kinevezést megelőzőleg az illetőnek a közoktatásügyi igazgatásban vagy a közoktatás terén el kell töltenie.

a 3. §-hoz

Ez a szakasz a tankerületi királyi főigazgató jogállását, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez való szolgálati viszonyát, feladatának lényegét állapítja meg és felsorolja azokat az iskolákat és intézményeket, amelyekre a főigazgató hatásköre kiterjed. A főigazgatói jogkör és működés részletes szabályainak megállapítását természetszerűen a miniszterre bízza s ugyancsak a minisztert hatalmazza fel arra, hogy az iskolán kívül folyó, de a nemzetnevelés szempontjából szintén nagyfontosságú népművelés intézményeinek a főigazgatóhoz való viszonyát szabályozza s ezáltal lehetővé tegye, hogy a főigazgató az átfogó és egyetemes nemzetnevelési elveket ne csak az iskolákban, hanem az iskolánkívüli népművelés munkájában is érvényesíthesse.

a 4. §-hoz

A szakasz a népoktatási kerületekről, mint a tankerület alkotórészeiről rendelkezik s érdemben a tényleges helyzetet tartja fenn. A népoktatási kerület élére az 1876:XXVIII. törvénycikknek megfelelően továbbra is a királyi tanfelügyelőt állítja, aki ebben a minőségében megmarad a közigazgatási bizottság tagjainak és tanügyi előadójának.

a 7. §-hoz

A törvényjavaslat egyik legfontosabb célkitűzése a közoktatásügyi igazgatás, egyszerűsítése, ennek kapcsán gyorsítása és olcsóbbátétele, közkeletű kifejezéssel élve: racionalizálása. A racionalizálásra irányuló minden törekvés azonban eleve eredménytelenségre van kárhoztatva a fellebbvitel gyökeres korlátozása, az egyfokú fellebbezés elvének gyakorlati érvényesítése, illetőleg a másodfokú határozat ellen mindennemű fellebbviteli lehetőség kizárása nélkül. Az eljárás egyszerűsítésének lehetőségét kívánják biztosítani ezeknek a szakaszoknak rendelkezései, amidőn kijelölik a közoktatásügyi igazgatás terén eljárni hivatott személyeket és testületeket, biztosítván ezek számára a hatósági jelleget s megállapítják, hogy mely hatóságok járnak el elsőfokon és fellebbvitel esetén, mely hatóságok határoznak - minden további fellebbvitel kizárásával - másod- és végsőfokon.

Ezek a rendelkezések - kapcsolatban a tanügyi hatóságok hatáskörének a végrehajtás alkalmával széles alapokon leendő megállapításával - biztosítják az igazgatási ügyintézésnek a minisztériumból való leszorítását (dekoncentrálását), de egyben alkalmasak arra is, hogy a túlzott központosító rendszer megszüntetésével fokozzák az alsófokú hatóságok felelősségérzését.

A középiskolák, középfokú iskolák, szakiskolák és szakirányú tanonciskolák igazgatója a közoktatásügyi igazgatás terén eljárni és határozni hivatott, hatósági jelleggel felruházott személyek között most jut először fontos szerephez s válik az igazgatás igazán aktív részesévé. Ezeknek az iskoláknak igazgatója ugyanúgy elsőfokú hatóság lesz, mint a népoktatás terén - annak tanulmányi ügyeinek intézése tekintetében - a királyi tanfelügyelő. E nélkül a tanügyi hatóság nélkül ugyanis nem lehetne a tankerületi királyi főigazgatót a kisebb jelentőségű ügyek elsőfokú intézésétől tehermentesíteni, nem lehetne megakadályozni az említett iskolákkal kapcsolatos lényegtelen ügyeknek a miniszterig való fellebbvitelét s így az egyszerűsítést a közoktatásügyi igazgatás egész vonalán következetesen keresztülvinni.

a 8. §-hoz

Ez a szakasz az egyházi hatóság alá tartozó iskolákat kiveszi a tanügyi hatóságok igazgatási jogköréből és megállapítja, hogy ezeket az iskolákat az egyházi hatóságok saját szabályaik szerint igazgatják.

A középiskoláról alkotott 1934:XI. tc. 6., 23., 24. és 41. szakaszainak azokat a rendelkezéseit, amelyek szerint az egyházi hatóság alatt álló középiskolákban a tandíj, vizsgadíj és egyéb díjak összegét, a tantervet, a használandó tankönyveket, segédkönyveket és térképeket - a nevelés és oktatás elvi egységének biztosítása érdekében szükséges megszorításokkal - a fenntartó hatósága állapítja meg s ugyancsak ez a hatóság küldi ki az érettségi vizsgálatokra az elnököt, kiterjeszti az egyházi hatóság alatt álló többi iskolafajra is. Ezek a rendelkezések annyiban térnek el az 1934:XI. törvénycikknek kizárólag a középiskolára vonatkozó rendelkezéseitől, hogy míg az idézett törvénycikk 24. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a vallásellenes tanokat vagy vallásfelekezet ellen irányuló igazgatást tartalmazó tankönyv, segédkönyv használatbavételét is a vallás- és közoktatásügyi miniszter tiltja meg, addig a törvényjavaslat ezen szakasza értelmében az ily tekintetben aggályos tartalmú könyveket a miniszter a saját és az érdekelt iskolafenntartó hatóság megbizottaiból alakítandó és a miniszter által kinevezett elnök vezetése alatt működő vegyes bizottság elé utalja s a könyv használatbavételének engedélyezéséről ez a bizottság dönt. Ez a rendelkezés arra kíván lehetőséget biztosítani, hogy a bizottság útján - amelyben egyenlőszámú tag képviseli a minisztert és az érdekelt iskolafenntartó hatóságot - a könyv engedélyezésére vagy megtiltására az egyházi hatóság az állami főfelügyeleti jog csorbítása nélkül ugyan, mégis közvetlen befolyást nyerhessen.

a 9. §-hoz

Ebben a szakaszban foglalt rendelkezések kimondják, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyházi hatóság alá tartozó iskolák felett az állami főfelügyeletet a tankerületi királyi főigazgató útján gyakorolja, megállapítják a főfelügyeleti jog gyakorlásának módját, a főfelügyeleti jog keretében eljárni hivatott közegeket és a miniszter által foganatosítandó intézkedéseket abban az esetben, ha az iskolafenntartó, illetőleg az iskolafenntartó hatósága a törvények értelmében szükséges intézkedéseket a miniszter által meghatározott határidő alatt nem tenné meg. A főfelügyeleti jog gyakorlásának a tankerületi királyi főigazgatóra ruházása logikus folyománya és a javaslat szellemének megfelelő alkalmazása az 1876:XXVIII. tc. 3. és 4. §-aiban foglalt rendelkezéseknek, amelyek értelmében a hitfelekezeti népiskolák felett az állami főfelügyeleti jogot a vallás- és közoktatásügyi miniszter a királyi tanfelügyelő, illetőleg a tanfelügyelő ott megjelölt közegei útján gyakorolja.

E szakasz rendelkezései a főfelügyeleti jog természetének megfelelően az ezen jog keretében eljáró minden egyes hivatalos személy részére biztosítják azt a jogot, hogy szükség esetén a közvetlenül érdekelt tanítót, tanárt vagy igazgatót a szabálytalanságok megszüntetésére vagy a mutatkozó hiányok pótlásának szükségességére figyelmeztethessék. Egyúttal azonban gondos figyelemmel vannak ezek a rendelkezések az egyházak iskolai önkormányzatára s ezért a főfelügyeleti jogkör keretében eljárók számára intézkedési jogot nem adnak, a szükséges intézkedést az érdekelt iskolafenntartó hatóságára bízzák, illetőleg azt ettől a hatóságtól várják. Mivel pedig fontos kulturális érdekek fűződnek ahhoz, hogy az egyházak iskolai önkormányzata mindaddig, míg az a nevelés és oktatás tökéletesbítését szolgálja, csorbítatlanul megőriztessék, sőt egyes talán túlbuzgó iskolafelügyeleti közeg felesleges beavatkozásától is mentesíttessék, a javaslat az iskolafenntartó hatóságával való közvetlen érintkezésre csak az állami főfelügyeletet gyakorló tankerületi királyi főigazgatót, - illetőleg a népiskolák tekintetében az 1876:XXVIII. törvénycikkben biztosított jog és az e törvény meghozatala óta kifejlődött gyakorlat alapján - a királyi tanfelügyelőt hatalmazza föl. Mind a tankerületi királyi főigazgatóban, mind pedig a királyi tanfelügyelőben meg van a kellő biztosíték arra, hogy csak akkor kérik az iskolafenntartó hatóságának intézkedését, közbelépését, ha azt valóban komoly indokok, a nevelés és oktatásügy fontos érdekei sürgetik.

a 10. §-hoz

Ez a szakasz kiegészíti az 1934:XI. tc. 41. §-ának azt a rendelkezését, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyházi hatóság alatt álló középiskolák érettségi vizsgálataira kormányképviselőt rendel, amidőn ezt a rendelkezést a középfokú szakiskolák érettségi, illetőleg képesítővizsgálataira vonatkozólag is kiterjeszti. Ennek a rendelkezésnek logikus folyamánya az a megállapítás, hogy az állami főfelügyeletet ellátó kormányképviselő a középfokú szakiskolák érettségi vizsgálatain is ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint amelyeket az idézett törvényszakasz a középiskola érettségi vizsgálataira kirendelt kormányképviselő számára biztosít.

a 11. §-hoz

Ez a szakasz intézkedik aziránt, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése után megszűnő különböző iskolafelügyeleti szervek fogalmazási és felügyeleti teendőit ellátó személyzetét a tanügyi fogalmazói személyzet létszámában kell egyesíteni. Egyben ugyanez a szakasz megállapítja a személyzet tagjainak képesítését is. Ennek a képesítésnek egyetemi képesítésnek kell lennie, de az egyaránt lehet középiskolai, középfokú szakiskolai tanári oklevél, vagy pedig jogtudományi, államtudományi vagy közgazdaságtudományi tudori oklevél. A képesítést azért kellett ilyen értelemben megállapítani, mert a tanügyi fogalmazói személyzetnek mind igazgatási, mind pedagógiai feladatokat kell megoldania s így egyaránt szükség van közigazgatási és pedagógiai szakemberekre.

A szakasz harmadik bekezdése lehetőséget nyujt arra is, hogy a tanügyi fogalmazói létszám 15 százalékának erejéig és a létszám terhére polgári iskolai előadók, illetőleg népiskolai előadók is kinevezhetők legyenek. Ennek a rendelkezésnek felvételével lehetőséget kívánok biztosítani egyrészt arra, hogy a polgári iskolai tanári oklevéllel bíró kiváló tanulmányi felügyelők és népiskolai tanítói oklevéllel bíró ugyancsak kiváló körzeti iskolafelügyelők elméleti és gyakorlati tudásukat a tanügyi igazgatásban közvetlenül is érvényesíthessék, másrészt pedig ezek - mint az igazgatás aktív tagjai - magasabb fizetési osztályokba is emelkedhessenek.

a 12. §-hoz

A tanügyi fogalmazói állásoknak egyetemi képesítéshez kötésével lehetővé vált, hogy a gyakorlati közigazgatási vizsga letétele a tanügyi fogalmazói személyzetnek a közigazgatási fogalmazói tisztviselők részére előírt képesítésű tagjaira kötelezővé tétessék. Lehetővé teszi a gyakorlati közigazgatási vizsga előírása a minden vonalon szükséges szelekciónak a közoktatásügyi igazgatás egész vonalán való érvényesítését s egyben biztosíték arra is, hogy a tanügyi fogalmazói személyzet említett képesítésű tagjai sem elméleti, sem gyakorlati tudásban nem maradnak a többi igazgatási ág fogalmazói tisztviselői mögött.

A gyakorlati közigazgatási vizsga letételének előírásával egyidejűleg intézkedni kell abban a tekintetben is, hogy a vizsga letételének egyik feltételéül megszabott háromévi gyakorlati időt hol kell, illetőleg hol lehet eltölteni. Az erre vonatkozó rendelkezés a vallás- és közoktatásügyi és nevelési igazgatási szakvizsgára bocsátást illetőleg az 1933:XVI. tc. 39. §-a alapján kiadott 2310/1934. M. E. sz. rendelet hetedik bekezdésében foglalt rendelkezés helyébe lép.

Mivel a tanügyi fogalmazói személyzet munkájában a pedagógiai funkció szinte elválaszthatatlanul összeforr az igazgatási ügyintézéssel, gondoskodni kívánok arról, hogy a személyzetnek tanári képesítésű tagjai megfelelő elméleti és gyakorlati közigazgatási kiképzésben részesíttessenek.

a 14. §-hoz

Ezek a szakaszok a középiskolák, középfokú iskolák és szakiskolák tanulmányi felügyelőiről, valamint a népiskolák és óvodák körzeti iskolafelügyelőiről rendelkeznek, megállapítják a tanulmányi felügyelők és körzeti iskolafelügyelők képesítését, megbízásuknak módját és természetét s - az általános indokolásban részletesen kifejtett okokból - kimondják, hogy a tanulmányi felügyelőket és körzeti iskolafelügyelőket ez a megbizatásuk tanítói, tanári vagy igazgatói tennivalóik alól nem mentesíti. A tanulmányi felügyelők az általuk végzendő iskolalátogatás alkalmával szabályszerű napidíjban és útitérítményben fognak részesülni, míg a körzeti iskolafelügyelők a felügyeletük alá tartozó tanítók, illetőleg a meglátogatásukra szükséges napok számához igazodó évi átalányt fognak kapni.

A tanulmányi felügyelők és körzeti iskolafelügyelők kiválogatásánál nem kívánnék tisztán és kizárólag az állami iskolák tanerőire szorítkozni, a megbízás szempontjából figyelemmel óhajtok lenni a községi, valamint az egyházi hatóság alatt álló iskolák kiváló tanerőire is. Természetesen a községi és felekezeti tanerők megbízását az iskolafenntartó, illetőleg az iskolafenntartó hatóságának előzetes beleegyezésétől fogom függővé tenni.

a 15. §-hoz

Ez a szakasz a nevelés egységének, valamint az elvi kérdések szakszerű elbírálásának biztosítása érdekében az évtizedek óta kitűnően működő és nagymultú Országos Közoktatási Tanács szervezetét kívánja törvényben lefektetni és korszerű átszervezését biztosítani.

a 16. §-hoz

Ez a szakasz az előző szakasz rendelkezéseinek mintegy kiegészítéseként a Tankerületi Közoktatási Tanács szervezését rendeli el, megállapítván egyúttal főbb vonásaiban ezeknek a tanácsoknak feladatkörét és szervezetét.

a 17. §-hoz

Ez a szakasz a tankerület székhelyén tankerületi fegyelmi bizottság alakítását rendeli el és megállapítja megalakításának módját, szervezetét. Előírja, hogy a bizottság konkrét esetben az elnökön felül két tagból álló tanácsban jár el s a tanácsba a tagokat a tankerületi királyi főigazgatója osztja be.

A tankerületi fegyelmi bizottságnak, mint elsőfokú fegyelmi hatóságnak a közoktatásügyi igazgatásba való beiktatása érezhető hiányt hivatott pótolni. Különösen a középiskolák, középfokú iskolák és szakiskolák tanárainak fegyelmi felelősségrevonása esetén jelentkeztek nehézségek, mert hiányzott az az elsőfokú fegyelmi fórum, amely egyrészt a fegyelmi ügy kivizsgálásában cselekvő részt vehetett volna, másrészt elsőfokon ítélkezhetett volna. Ennek az elsőfokú fegyelmi hatóságnak hiányában a miniszternek esetről-esetre ötletszerűen kellett valakit a fegyelmi ügy kivizsgálásával megbízni s a vizsgálat eredménye alapján első- és egyben végsőfokon a fegyelmi ítéletet meghozni.

a 18. §-hoz

Ebben a szakaszban történik rendelkezés arra vonatkozólag, hogy a tankerületi királyi főigazgató, a királyi tanfelügyelő, a tanügyi fogalmazói személyzetnek a különböző tanügyi hatóságoknál szolgálatot teljesítő tagjai, valamint az egyes iskolafajok tanítói, tanárai és igazgatói fegyelmi felelősségrevonása esetében követendő eljárásra voantkozólag mely jogszabályok irányadók, illetőleg mely esetekben hoz elsőfokú határozatot a tankerületi fegyelmi bizottság.

Külön is reá kell mutatnom a szakasz (2) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésére, amely szerint a tanulmányi felügyelőknek és körzeti iskolafelügyelőknek ezen minőségükből kifolyólag keletkezett fegyelmi ügyeiben elsőfokon a tankerületi fegyelmi bizottság határoz. Mint a javaslat 13. és 14. §-ainak indokolásánál kifejtettem, a tanulmányi felügyelői és körzeti iskolafelügyelői megbízásban az iskolafenntartó előzetes beleegyezésétől feltételezetten egyházi hatóság alá tartozó iskolák kiváló tanerőit is részesíteni kívánom. Mivel azonban ezek a felügyelők is az állami főfelügyeleti jog keretében fognak eljárni, állami funkciót fognak teljesíteni, ebben a minőségükben kifejtett tevékenységük fegyelmi elbírálása tekintetében nem tartozhatnak a saját, egyházi hatóságuk fegyelmi joghatósága alá, hanem reájuk is az állami tanügyi alkalmazottakra vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.

Ennek a szakasznak (4), (5), (6) és (7) bekezdései az egyházi hatóság alá tartozó iskolák fegyelmi szabályzataira, tanerőinek fegyelmi felelősségrevonása esetében követendő eljárásra, az állásvesztésre ítélt tanerők újból alkalmazására vonatkozólag tartalmaznak érdemben a középiskoláról szóló 1934:XI. tc. 19. §-ának (2-6) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekkel azonos rendelkezést.

a 19. §-hoz

Félreértések elkerülése céljából gondoskodni kell annak kimondásáról, hogy a közigazgatási bírósági jogvédelem nem szenved csorbát azért, mert ez a törvény a miniszter hatáskörének egy részét a tankerületi királyi főigazgatóra ruházza és hogy a panaszt a tankerületi királyi főigazgató határozata ellen kell a közigazgatási bírósághoz intézni.

a 20. §-hoz

Az igazgatás átszervezésének zavartalan lebonyolítása érdekében szükség van arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter az ebben a szakaszban körülírt, záros határidőhöz kötött felhatalmazást megkapja, mert csak ilyen felhatalmazás birtokában lesz módjában minden helyre az arra legalkalmasabb egyént állítani. Ennek a felhatalmazásnak a külső tanügyi igazgatásnál és felügyeleti szerveknél működő személyzeten és a minisztérium fogalmazási személyzetén kívül éppen a szoros, sőt elválaszthatatlan összefüggés miatt ki kell terjednie a minisztérium számvevőségi és segédhivatali, valamint a közalapítványi igazgatásban alkalmazott egész személyzetre. A jelenlegihez hasonló felhatalmazást biztosít a vallás- és közoktatásügyi miniszter részére az 1934:VIII. tc. 13. §-a és az 1934:X. tc. 15. §-a a Magyar Nemzeti Múzeum átszervezése, illetőleg a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezése alkalmával.

Ugyancsak felhatalmazást nyer ebben a szakaszban a miniszter arra, hogy az átszervezés alkalmával a tanügyi fogalmazói személyzet egyesített létszámába a tanfelügyelői karnak azokat az érdemes tagjait is kinevezhesse, illetőleg kinevezésre előterjeszthesse, akik nem rendelkeznek ebben a törvényben előírt elméleti képesítéssel. Ennek lehetővétételét nemcsak méltányossági szempontok, hanem jól felfogott oktatásügyi érdekek is indokolják.

a 21. §-hoz

Ennek a szakasznak első bekezdése kifejezetten rendelkezik abban a tekintetben, hogy ez a törvény a vallás- és közoktatásügyi miniszter főhatóságán, illetőleg főfelügyeletén kívül álló szakiskolákat és szakiskolai intézményeket nem érinti.