1935. évi VII. törvénycikk indokolása

az iparügyi, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterről * 

Általános indokolás

A gazdasági miniszterek hatásköre a gazdasági viszonyok változása következtében újabb szabályozást igényel. Az általános nemzeti jólét a termelés eredményességének függvénye, az eredményesség fokozásának első feltétele pedig az, hogy az egyes termelési ágak kormányzati különállásának megteremtésével a termelési ágak egyenlő befolyása és ezzel a termelés kiegyensúlyozottsága is biztosítva legyen. A mezőgazdaság ügyeit intéző földmívelésügyi miniszter mellett az ipari termelés ügyeinek intézése is önállóságot kíván és e két egyenrangú gazdasági termelési ág független szolgálatára külön kormányzati ágként önállóvá kell tenni a kereskedelmi és az azzal összefüggő közlekedési ügyintézést is.

A felhozott általános szempontokon felül az önálló iparügyi minisztérium felállítását az ország lakosságának a trianoni békeszerződés folytán bekövetkezett nagy népsűrűsége (négyzetkilométerenként 94) is indokolja. A nép szaporodásának túlnyomó része a megmaradt területen a mezőgazdaságban nem foglalkoztatható és csupán az ipari termelés helyesirányú továbbfejlesztése az, amely e nagyobb számú lakosságnak munkaalkalmat és megélhetést biztosít.

Az ipar fontosságát fokozza az is, hogy az mindnagyobb mértékben látja el hazai készítményekkel a lakosság szükségletét és kivitelünkben is egyre növekszik az ipar jelentősége és részesedési aránya. Az ipari népesség szaporodása és életviszonyainak javulása elsőrendű érdeke a mezőgazdaságnak is, amelynek az számszerint is legnagyobb fogyasztója és vásárlója. Éppen ezért az ipar fejlődése és megerősítése nem csupán egyoldalú érdeke egy termelési ágazatnak, hanem az országnak egyetemes érdeke.

Az a szoros kapcsolat, amely a bányászat, az energiagazdálkodás és az ipar között természettől fogva fennáll, indokolja e termelési tényezők működésének egységes intézését. A kereskedelemügyi tárca keretén belül az ipari igazgatásnak az ipar fejlődésével rohamosan növekedő feladatait kielégítően ellátni ma már nem lehet s az ipari termelés ügyeinek ellátását függetleníteni kell az értékesítés ügyeitől. A bonyolult külkereskedelmi viszonyok folytán megnövekedett kereskedelmi ügykör, valamint a közlekedés ügyének intézése is megkívánja ezt a tehermentesítést.

Az ipar körén belül valamennyi ágazat hasznát és előnyét fogja látni az új minisztérium működésének. A gyáripar körében már nálunk is jelentkeznek azok a termelési és szervezési problémák, amelyek külföldön a racionalizálással, a termelés megszervezésével nyertek megoldást. De az energiagazdálkodás terén is még igen sok a tennivaló. Az iparban szükséges számos nyersanyag feltárása és kitermelése ugyancsak elsőrendű közgazdasági érdek, aminthogy feltétlenül szükséges az is, hogy hazai nyersanyagkincsünket lehetőleg a magyar ipar dolgozza fel félgyártmánnyá, vagy iparcikké. Az új iparügyi minisztérium mindezeket a követelményeket nagyobb mértékben és eredményesebben tudja megvalósítani.

A kis- és kézműiparosok a nemzetnek nagyszámú és nemzetpolitikailag is értékes tagjai, ezért az új minisztériumra a kis- és kézműipar, valamint háziipar, nagyobb mérvű gondozásában is fontos hivatás vár.

Az ipari termeléssel szoros kapcsolatban áll a jelentőségében mindinkább növekvő ipari, munkáskérdés, amelyre szintén fokozott gondot kell fordítani.

Az ipari politika, a munkáskérdés, az iparfejlesztés, a közigazgatás és rendészet elágazó, sokirányú ügyeinek ellátása és vezetése feltétlenül önálló, külön minisztériumot igényel.

Az ipari ügyeknek a kereskedelmi ügyektől elválasztásával az eddigi kereskedelemügyi minisztérium hatásköre is megváltozik.

A mai világgazdasági helyzetben különösen fontossá vált a külkereskedelemnek megfelelő és egységes irányítása s e minisztérium hatáskörébe fog tartozni a bel- és külkereskedelem, az azzal kapcsolatos közlekedés- és postaügy, továbbá az idegenforgalom. A hatáskör megváltozását célszerű volt a miniszter címében is kifejezésre juttatni.

A törvényjavaslat az önálló iparügyi minisztérium felállításával kapcsolatos hatásköri, pénzügyi és szervezeti rendelkezéseket tartalmazza s rendelkezik a szükséges átmenetről. Az egyes szakaszok részletes indokolást nem igényelnek.