Általános indokolás
Az 1874-ben alakult Egyetemes Postaegyesület, amely az egész világ nemzetközi postaforgalmát van hivatva szabályozni és amelynek Magyarország kezdettől fogva tagja, kimondta, hogy a kongresszusokon tárgyalt és elfogadott egyetemes postaszerződéseket és egyezményeket a háromévenként, illetőleg későbbi határozat szerint ötévenként összeülő egyetemes postakongresszusokon átvizsgálják.
Legutóbb az 1934. évi február-március havában Kairóban volt ily egyetemes postakongresszus, amely az ezt megelőző, Londonban 1929-ben tartott kongresszuson elfogadott szerződést és egyezményeket átvizsgálta és a gyakorlatban mutatkozó szükséghez képest újra szövegezte.
Az egyesület szervezetére és a levélpostára vonatkozó szerződést zárójegyzőkönyvével együtt mindenkor törvénybe iktattuk, legutóbb az 1930:XXXVIII. törvénycikkbe. Ugyanígy kívánok eljárni a Kairóban 1934. évi március hó 20-án kelt szerződéssel is, amely 1935. évi január hó 1-én lép életbe, amikor is a londoni szerződés hatályát veszti. Az egyezmények - úgy mint eddig is - törvénybeiktatás nélkül, kormánynyilatkozat útján nyernek megerősítést, egyrészt mert tartalmuk nem olyan fontosságú mint a szerződésé, másrészt, mert róluk a szerződésben mint egyúttal megkötött egyezményekről, úgyis említés történik.
A szerződésben és az egyezményekben levő fontosabb változásokat a következőkben ismertetem:
A szerződésben mindenekelőtt a levélpostai küldemények méreteit a gyakorlati élet követelményei szerint átdolgozták és az eddigi különböző méreteket, ahol lehetett, egységesítették.
Az egész világra nehezedő gazdasági válság miatt a kongresszus a postai alapdíjaknak, így elsősorban a levéldíjnak érzékeny és jelentős leszállítását nem határozhatta el, mert ez az egyes postaigazgatások költségvetésében jelentős bevételkiesést eredményezett volna. Egyes mellékdíjakban azonban jelentős csökkenések lesznek. Így a vakok részére készült dombornyomású küldemények díját kilogrammonként 5 centime-ről 3 centime-ra, a kiscsomagok díját 15 centime-ről 10 centime-ra, a bérmentetlen vagy elégtelenül bérmentesített küldemények után szedhető portó legkisebb összegét 10 centime-ről 5 centime-ra, az expresszdíj legmagasabb összegét 1 frankról 70 centime-ra és a tudakozvány-díj legmagasabb összegét 1 frankról 50 centime-ra szállították le. A légipostai pótdíjak az európai országok közötti viszonylatokban szintén jelentősen csökkennek. A pótdíj eddig 1000 kilométerenként és 20 grammonként 25 centime volt, ezután a távolságra való tekintet nélkül elvileg 20 grammonként 15 centime lesz. Az üzletipapír, nyomtatvány, áruminta- és egybecsomagolt küldemények légi pótdíját az említett díj 1/5-ére lehet leszállítani.
A csomagegyezményben kimondták, hogy az ú. n. „sürgős” csomagokért eddig szedett háromszoros díj kétszeresre száll le.
A postautalványegyezmény keretében egy új üzletág, az ú. n. „utazási bón” szabályait dolgozták ki. Ennek a különösen az idegenforgalom szempontjából jelentős új szolgálatnak lényege az, hogy a postahivataloknál 10 lapból álló egyenként 100 frank névértékű „utazási postabónfüzet”-et lehet vásárolni, amelyet az egyezményben résztvevő államok postahivatalainál az ottani belföldi pénzre lehet becserélni.
Az átutalási egyezményben a forgalom gyorsítása végett kimondták, hogy az átutalásokat ezentúl távirat vagy rádió útján is lehet végezni azokkal az országokkal való forgalomban, amelyek azt vállalják.
A közönség érdekét szolgálják azok a rendelkezések is, amelyek mind a levélpostánál, mind a többi szolgálati ágaknál a kártérítési eljárást meggyorsítják, továbbá lehetővé teszik, hogy a feladó az egy évi kártérítési határidő lejárta után még egy évig, tehát az okmányok megőrzéséig a küldeménye sorsáról felvilágosítást kérhet.
Egyébként úgy a szerződés, mint az egyezmények számos, a posta belkezelését, a nemzetközi leszámolást és a postahivatalok egymással való érintkezésének meggyorsítását célzó újítást rendszeresítenek, amelyek úgy a közönségre, mint pedig a postára előnyösek lesznek.
