1935. évi XX. törvénycikk indokolása

a nagykorú nőkkel űzött kereskedés elnyomására vonatkozó nemzetközi egyezmény becikkelyezése tárgyában * 

Általános indokolás

A leánykereskedés néven ismert bűnös üzelmek elnyomása végett Párizsban, 1904. évi május hó 18-án nemzetközi megállapodás és 1910. évi május hó 4-én nemzetközi egyezmény jött létre.

A megállapodás az 1912:XLIX. törvénycikkben, az egyezmény pedig az 1912:LXII. törvénycikkben iktattatott az ország törvényei közé.

Az 1904. évi megállapodás a leánykereskedés ellenőrzését és megakadályozását célzó közigazgatási (rendőri) természetű intézkedéseket foglalja magában, az 1910. évi egyezmény pedig a leánykereskedéssel összefüggő büntető rendelkezésekre és a nemzetközi büntető jogsegélyre vonatkozik.

A Nemzetek Szövetségének egyességokmánya (23. Cikk c) pont) a Nemzetek Szövetségét bízta meg a leány- és gyermekkereskedelemre vonatkozó egyezmények végrehajtásának legfőbb ellenőrzésével.

A Nemzetek Szövetségének kezdeményezésére ezt a két nemzetközi okmányt a Genfben, 1921. évi szeptember hó 30-án kelt nemzetközi egyezmény (1925:XIX. tc.) módosította és kiegészítette akként, hogy a büntetőjogi védelmet mindkét nemhez tartozó egyénekre kiterjesztette, a 20 éves korhatárt 21 évre emelte fel és az előkészületi cselekményt is büntetni rendelte.

Ezenkívül ez az egyezmény az előbbi nemzetközi okmányokban használt „leánykereskedés” kifejezés helyett mindenütt a megfelelőbbnek mutatkozó „nőkkel és a gyermekekkel űzött kereskedés” kifejezést használja.

Az ebben az egyezményben vállalt kötelezettség folytán az 1925:XIX. tc. 2. §-a az első büntető novellának (1908:XXXVI. tc.) vonatkozó rendelkezéseit az egyezmény szabályaival összhangba hozta.

Újabban azután a Nemzetek Szövetsége gyakorlati tapasztalatok alapján arra az elhatározásra jutott, hogy az 1921. évi egyezményben megállapított 21 éves korhatár elejtésével a büntetőjogi védelem általában kiterjedjen minden nagykorú asszonyra vagy leányra, tekintet nélkül korukra, ha a bűncselekmény célja az, hogy őket kéjelgés céljára más országba vigyék. Az erre vonatkozólag készült újabb egyezménytervezetet 1933. évi október hóban Genfben nemzetközi értekezlet beszélte meg, amely az egyezménytervezet szövegét véglegesen megállapította s azt a magyar kormány képviselője is aláírta.

Ennek az egyezménynek becikkelyezését célozza ez a törvényjavaslat.

Az egyezmény célja, amint az a bevezetésből is kitűnik, a nőkkel és a gyermekekkel űzött kereskedés elnyomásának hatásosabb biztosítása s e végből az egyezmény az 1904., 1910. és 1921. évi nemzetközi okmányokat újabb rendelkezésekkel egészíti ki és részben módosítja.

Az 1. Cikk értelmében büntetni kell azt, aki nagykorú asszonyt vagy leányt, bárha beleegyezésével is, más országban való kéjelgés céljára megkerít, magával visz vagy házi köréből eltávolít még ha a bűncselekmény tényálladékának egyes elemei különböző országok területén valósultak is meg. Büntetni kell a kísérletet és - a törvényes korlátok között - az előkészületi cselekményt is. A cikk értelme szempontjából az „ország” kifejezés magában foglalja a szerződő államok tengerentúli területeit is. A 3. Cikk szerint a szerződő államok kölcsönösen meg fogják egymásnak küldeni az ilyen bűncselekményekre vonatkozó ítéleteket s közölni fognak minden egyéb hasznos tájékoztatást is a bűntettes személyére, az elkövetés módjára és az ellene tett közigazgatási intézkedésekre vonatkozólag.

A 4. Cikk rendelkezései szerint az egyezmény értelmezése vagy alkalmazása körül felmerülő vitát választott bírói eljárás útján kell eldönteni.

Részletes indokolás

a 3. §-hoz

A törvényjavaslat 3. és 4. §-a tartalmazza a magyar büntető jogszabályok olyan módosítását, amelyet az egyezmény rendelkezései szükségessé tesznek. Az egyezmény 1. Cikke értelmében ugyanis hatályos jogunk keretein túl azt is büntetni kell, aki azért, hogy mások szenvedélyeit kielégítse, nagykorú asszonyt vagy leányt, bárha beleegyzésével is, más országban való kéjelgés céljából megkerít, magával visz vagy házi köréből eltávolít. A végett, hogy ebben a vonatkozásban eleget tegyünk az egyezményben vállalt kötelezettségnek, az 1908:XXXVI. tc. (Bn.) 45. §-ának 3. pontját kell módosítani olyan irányban, hogy a kerítés bűntetté minősüljön már akkor is, ha a tettes célja az, hogy a sértettet külföldre juttassa, habár a külföldre szállítást még meg sem kezdte.

Fennálló jogunknak egyéb módosítására nincs szükség. Így különösen nincs szükség a kerítés alaptényálladékának megváltoztatására, mert a Bn. 43. §-ában meghatározott tényálladék, vagyis annak cselekménye, aki mást nemi közösülés vagy fajtalanság céljára önérdekből más részére szándékosan megszerez vagy megszerezni törekszik, a szövegezés szerencsés általánosságánál fogva felöleli mindazokat az eseteket, amelyeket az egyezmény 1. Cikke büntetéssel kíván sujtani.

A kísérlet büntethetőségéről nem kell külön rendelkezni, nemcsak azért, mert a most említett alaptényálladék a kísérletet is magában foglalja, sőt még a kísérletig el sem jutott cselekvőségét is bünteti, hanem azért sem, mert a Bn. 45. §-a 3. pontjának új szövege az egyezmény 1. Cikkében meghatározott cselekményt bűntetté minősíti, a bűntett kísérlete pedig a Btk. 65. §-ának második bekezdéséhez képest mindig büntetendő.

A cselekménynek bűntetté minősítése következtében nem kell külön rendelkezni az előkészületi cselekmény büntethetőségéről sem, mert külön rendelkezés nélkül is büntetendővé válik az ily kerítés elkövetésére létrejött szövetség; az 1925:XIX. tc. 2. §-ának utolsó bekezdése ugyanis így szól: „A Bn. 44., 45. és 46. §-ában meghatározott kerítés bűntettének elkövetésére létrejött szövetség, ha ahhoz a bűntett véghezvitelét célzó előkészületi cselekmény nem járult: egy évig terjedhető fogházzal, ha pedig ily előkészületi cselekményt is követtek el, 2 évig terjedhető fogházzal büntetendő”. Ezzel eleget tesz a javaslat az egyezmény 1. Cikkében foglalt annak az elvnek, hogy az előkészületi cselekmény a törvényes korlátok között büntetendő. Az idézett törvényszakasz utolsó bekezdésén túlmenően nem szükséges büntetni a külföldre juttatást célzó kerítés előkészületi cselekményeit, mert az egyezmény ebben a tekintetben a belföldi jogra bízza az állásfoglalást, hatályos jogunk pedig az előkészületi cselekményt általában nem, hanem csakis a szövetséggel kapcsolatban bünteti.

a 4. §-hoz

A 4. §-ban foglalt rendelkezés kifejezetten eleget tesz az egyezmény első cikkében vállalt ama kötelezettségnek, hogy büntetés alá kell esni a kerítésnek abban az esetben is, ha a büntetendő cselekmény tényálladékának egyes elemei különböző országok területén valósultak meg.

Az egyezmény 1. Cikke folytán tulajdonképpen csak a Bn. 45. §-ának 3. pontja szorulna módosításra, mégis célszerűnek mutatkozott, ezt a szakaszt új szövegben ideiktatni azért, hogy összhangba kerüljön az 1925:XIX. tc. 2. §-ával, amely a Bn. negyedik fejezetének XIII. Cikkében a nők részére biztosított büntetőjogi védelmet a férfinemhez tartozókra általában kiterjesztette. Ebből az elvi álláspontból következik, hogy büntető jogszabályaink egysége érdekében az egyezményben megkívánt büntetőjogi védelmet a nemre való tekintet nélkül mindenki részére biztosítani kell, habár ezzel túlmegyünk az egyezményben vállalt kötelezettség keretén.


  Vissza az oldal tetejére