A törvényjavaslatba foglalt egyezmény a büntettesek kiadatását biztosító államszerződéseink számát szaporítja és ezzel újabb lépéssel viszi előre azt a törekvést, hogy a menekült bűntettest lehetőleg mindenütt utólérje az igazságszolgáltatás keze. Ennek a célnak érdekében az egyezmény egyrészről kötelezővé teszi Magyarország és Esztország között a másik állam területére menekült bűntettes kiadatását, másrészről előmozdítja valamelyik szerződő állam részére harmadik államból kiadott bűntettes hazaszállítását is azzal, hogy a két szerződő állam kötelezettséget vállal az ilyen bűntettes átszállításának engedélyezésére és foganatosítására.
Az egyezményt előkészítő nemzetközi tárgyalások az eszt külügyminisztérium kezdeményezésére az 1930. évben indultak meg, diplomáciai iratváltás útján folytak le és az 1934. év augusztus hó 8-án az egyezménytervezet aláírására vezettek.
Az eszt tervezet tárgyalása során a magyar kormány iparkodott érvényre juttatni - mégpedig majdnem teljes sikerrel - mindazokat az elveket, amelyeken az érvényben levő kiadatási szerződések és a hozzájuk simuló magyar törvények felépültek, nemkülönben a részletkérdésekre vonatkozó azokat a szövegmódosító indítványokat is, amelyeket az említett államszerződések összhangja tesz szükségessé vagy kívánatossá.
Az eszt kormány a magyar módosító javaslatokat már első válaszában általában elfogadta és csak annak a magyar indítványnak elejtését kívánta, amely az 1930:XXIII. törvénycikkbe iktatott magyar-jugoszláv kiadatási és bűnügyi jogsegélyegyezmény 3. Cikkének II. 1. pontjában foglalt rendelkezés mintájára az anarchista és a kommunista bűncselekményeket kivette volna a politikai bűncselekmények köréből és ezzel lehetővé tette volna miattuk a kiadatást. Az eszt kormány elutasító álláspontját azonban érthetővé teszi egyrészről az, hogy ez a rendelkezés még nincs általában elfogadva, másrészről Esztországnak, mint a Szovjetoroszországgal határos államnak földrajzi helyzete.
Az egyezmény 5. és 15. Cikkére vonatkozó annak a magyar javaslatnak, amely a bírói megkeresések és mellékleteik német nyelvű fordítására vonatkozott, az eszt kormány oly módon tett eleget, hogy külön jegyzékváltás biztosítja a német nyelv használatának lehetőségét.
Az egyezmény rendelkezései alkalmazkodnak a kiadatási jog mai fejlettségéhez és megfelelnek a legújabb kiadatási egyezményeinknek.
Az egyezmény három fejezetből áll. Az első fejezet (1-14. Cikkek) a bűntettesek kiadatásáról, a második fejezet (15-19. Cikkek) a bírósági bűnügyi jogsegélyről szól, a harmadik fejezet (20. Cikk) pedig a záró rendelkezéseket tartalmazza.
Az egyezmény az újabb kiadatási egyezményeinkben meghonosodott azt a rendszert követi, hogy nem sorolja fel egyenkint a kiadatási bűncselekményeket, hanem első cikkében a kiadatási kötelezettség megállapítása után a kiadatás általános feltételeit szabja meg minden bűncselekményre kiterjedően, a 2. és 3. Cikkben pedig felsorolja azokat a kivételeket, amelyeknek fennforgása esetében a kiadatást nem kell engedélyezni; ezek között szerepelnek a kihágásoknak minősülő bűncselekmények is, amelyek tehát - az 1879:XL. törvénycikk 14. §-ának megfelelően - ki vannak zárva a kiadatási bűncselekmények köréből.
Ez az általánosító rendszer a kiadatási bűncselekmények felsorolásánál azért jobb, mert egyrészről kiküszöböli a szerződő államok törvényeiben szereplő bűncselekmények eltérő elnevezéséből eredő nehézségeket, másrészről megvan az az előnye is, hogy az egyezmény hatálya a később mindkét államban büntetendőkké nyilvánított cselekményekre önmagától kiterjed, hacsak ez a bűncselekmény a kivételek alá nem esik.
Az egyezmény további rendelkezéseiben a nemzetközi kiadatási gyakorlatban régóta elfogadott módon szabályozza a kiadatási megkeresés alakját és tartalmát (4. Cikk), az alkalmazható nyelvet, amely a francián kívül a német nyelv is lehet (5. és 15. Cikk), a pótló felvilágosításokat (6. Cikk), a kiadatási megkereséssel kapcsolatos vagy azt megelőző kiadatási letartóztatást és a fogvatartás időtartamát, úgyszintén a szabadlábrahelyezés feltételeit (7-9. Cikkek). Több állam kiadatási megkeresésének találkozására az egyezmény azt az újabban helyesnek elismert elvet fogadja el, amely szerint a megkeresett állam szabadon mérlegeli azt, hogy melyik állam kérelmének teljesítésével valósulhatnak meg legjobban a büntető igazságszolgáltatás követelményei (10. Cikk) figyelemmel arra, hogy a kiadott bűntettes lehetőleg az általa elkövetett valamennyi bűncselekmény miatt megbűnhődjék.
A 11. Cikk a bűntettes tényleges átadásának elhalasztásáról szól azzal a helyes rendelkezéssel, hogy ez nem vonhatja maga után a kiadatási kérelem elbírálásának elodázását. Ezzel kapcsolatban a 12. Cikk lehetővé teszi a kikért bűntettes ideiglenes átadását az elévülés megakadályozása vagy a bizonyítékok elenyészésének megelőzése érdekében. A 13. Cikk felsorolja a kiadatást kérő állam igazságszolgáltatásának a kiadatási nemzetközi jog által megszabott korlátait, a 14. Cikk pedig harmadik állam által az egyik szerződő fél részére kiadott bűntettes átszállítását biztosítja a másik szerződő fél területén.
Az egyezmény II. fejezetében a Szerződő Felek intézményesen biztosítják azt, hogy büntető ügyekben egymásnak az általánosan elfogadott nemzetközi büntetőjogi elvek szerint és korlátain belül kölcsönösen bírói jogsegélyt nyujtanak bírói megkeresések teljesítése, büntető iratok kézbesítése (15-16. Cikkek) és bizonyítékok közlése (17. Cikk) útján, ezenkívül évenkint kölcsönösen megküldik egymásnak a másik állam polgáraira vonatkozó büntető ítéleteket, egyes esetekben pedig megkeresésre ingyenesen közlik egymással a bűnügyi nyilvántartás adatait (18. Cikk). A 19. Cikk a bírósági bűnügyi jogsegély ingyenes teljesítése elvének elfogadásával felsorolja azokat a kivételes eseteket, amidőn a teljesített jogsegély költségeit a másik Félnek meg kell térítenie.
A záró rendelkezéseket tartalmazó III. fejezet (20. Cikk) az egyezmény megerősítésére, hatálybalépésére és felmondására vonatkozó szokásos szabályokat foglalja magában.
