1935. évi XXIII. törvénycikk indokolása

a gazdatartozások rendezését elősegítő egyes intézkedések tárgyában * 

Részletes indokolás

az 1. §-hoz

Az 1. § legfeljebb 150 millió P erejéig terjedhető könyvadósság elvállalására kér felhatalmazást. Azt az adósságot, amelyet a kincstár ennek a felhatalmazásnak a keretén belül a szükséghez képest el fog vállalni, 40 éven át évi 3% fizetésével egyenlíti ki, amely fizetésben a kamat és tőketörlesztés is bennfoglaltatik. E kölcsön szolgálatának a fedezéséről mindaddig, amíg erre az 1933:XVII. tc. 1. §-a alapján felvehető 100 millió pengő kölcsön eredménye - rendeltetésszerű teljes felhasználásáig - lehetőséget nyujt, e kölcsön eredményéből, azontúl pedig évenkint az állami költségvetésben kell gondoskodni.

A § második bekezdése az 1933:XXVII. tc. 2. §-a szerint vállalható könyvadósságot 75 millió P-ről 25 millió P-re csökkenti.

a 3. §-hoz

Ez a § foglalja magában azokat a rendelkezéseket, amelyek a kibocsátandó mezőgazdasági kötvények pénzügyi megalapozásához szükségesek. Így ebben a szakaszban kap felhatalmazást a pénzügyminiszter arra, hogy a mezőgazdasági kötvények szolgálatából a kincstár a törlesztés egész tartama alatt évente legfeljebb 2.25%-ot viseljen. Az így felmerülő kiadás fedezéséről ugyanúgy kell gondoskodni, mint ahogy az az 1. §-ban említett könyvadósság szolgálatának ellátására nézve megállapíttatott.

Ugyancsak ebben a §-ban kap felhatalmazást a pénzügyminiszter arra, hogy a kibocsátandó mezőgazdasági kötvények biztosítására 6 millió P veszteségi tartalékalapot bocsáthasson a Magyar Pénzügyi Szindikátus rendelkezésére. Ennek a veszteségi tartalékalapnak létesítése nem jár az államkincstár külön megterhelésével. Az államkincstár ugyanis a lakásépítő tevékenység előmozdítása érdekében régebben jelentékeny összegeket helyezett ki a Pénzintézeti Központ útján, Amikor az Országos Lakásépítő Hitelszövetkezet megalakult, az 1930:XLI. tc. 7. §-ának (2) bekezdése felhatalmazást adott a pénzügyminiszternek arra, hogy az államnak a Pénzintézeti Központ útján kihelyezett építési kölcsönökből 1930. évi szeptember hó 30-án fennálló követelését a nevezett szövetkezet által engedélyezett jelzálogos kölcsönök veszteségi tartalékaként a szövetkezet rendelkezésére bocsáthassa. A nevezett szövetkezettel eme felhatalmazás alapján létesített megállapodás arra irányult, hogy a mintegy 18 millió pengőben fennálló követelésre befolyó összegek felhasználásával az államkincstár a szövetkezet által kibocsátott kötvényeket vásároljon s ezeket a kötvényeket bocsássa a veszteségi tartalékalap céljaira rendelkezésre. Ebből a 18 millió pengős keretből, amelynek a szövetkezet által kibocsátott kötvények vásárlására való teljes igénybevételére a kötvények időközi sorsolásaira való tekintettel egyáltalán nem is kerülhet sor, az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezettel folytatott tárgyalások alapján 6 millió P a lekötöttség alól mentesíttetik és a mezőgazdasági kötvények veszteségi tartalékalapjának képzésére fordíttatik.

Végül ez a § ad felhatalmazást arra, hogy a mezőgazdasági kötvények elhelyezésének előmozdítása céljából átmenetileg a 100 millió pengős kölcsön eredményének egyrészét is igénybe vehesse. Erre a felhatalmazásra azért van szükség, mert a kötvények elhelyezésére számításba vett tőkék egyrésze csak később fog rendelkezésre állani.

a 4. §-hoz

A kötvények kibocsátásának alapjául szolgáló jelzálogos követelések különleges jogi helyzetét mindenesetre biztosítani kell s e tekintetben hasonló rendelkezésekre van szükség, mint amilyenek az 1931:VIII. törvénycikk értelmében a földteherrendezési kötvények kibocsátásának alapjául szolgáló követelésekre fennállanak.

az 5. §-hoz

A mezőgazdasági kötvények elhelyezésének biztosítása érdekében a kötvényeket óvadékképesekké kell nyilvánítani, s alkalmasaknak kell lenniök közpénzek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak pénzei elhelyezésére, valamint arra is, hogy hatóságoknál s ezek üzemeinél üzleti biztosíték és bánatpénz fejében felhasználhatók legyenek.

A kötvények szolgálatának a biztosítása érdekében szükséges továbbá, hogy a Magyar Pénzügyi Szindikátus igénybe vehesse a behajtás és követelésének bizonyítása körül mindazokat az előjogokat, amelyek a fennálló törvényes rendelkezések szerint a Magyar Földhitelintézetet megilletik.

a 6. §-hoz

Arra való tekintettel, hogy a Magyar Pénzügyi Szindikátus üzleti tevékenysége közérdekű és altruisztikus jellegű, indokolt a Szindikátus részére széleskörű adó- és illetékmentességek engedélyezése. Ezek a kedvezmények önérthetőleg a gazdaadósok javára is szolgálnak, minthogy lehetővé teszik, hogy a rövidlejáratú követeléseknek hosszúlejáratú tartozássokká átalakítása s az ezzel kapcsolatos okiratok kiállítása illetékkel ne terheltessék.

a 7. §-hoz

Ámbár azt, hogy a Magyar Pénzügyi Szindikátus a jelen törvényben meghatározott megbízást elvállalja, a hatályban lévő alapszabályai is lehetővé teszik, mégis célszerűnek mutatkozik, hogy az e tárgyban létesítendő megállapodások lényeges rendelkezései a Szindikátus alapszabályainak megfelelő módosítása útján is kifejezésre jussanak. Az alapszabály módosításához és kiegészítéséhez a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter jóváhagyása szükséges, aminek megtörténte után az alapszabályokat a cégbíróság tartalmuk vizsgálata nélkül vezeti be a cégjegyzékbe.

a 8. §-hoz

E §-ban a törvény kihirdetése és végrehajtása tekintetében történik rendelkezés.


  Vissza az oldal tetejére