1936. évi V. törvénycikk indokolása

a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról * 

Általános indokolás

A bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló 1924:IX. tc., valamint ezen törvény egyes rendelkezéseit kiegészítő, illetve módosító 1929:X. tc. életbelépte óta a gazdasági életben s így a bor értékesítése terén is oly mélyreható változások állottak elő s a borkezelés technikája is annyira fejlődött, hogy a fenti törvények egyes rendelkezéseinek újabb módosítása, illetve kiegészítése vált szükségessé.

A novelláris úton egy ízben már módosított alaptörvénynek egy újabb novella útján való kiegészítése helyett megfelelőbbnek látszott az idevonatkozó összes jogszabályokat egy törvényjavaslat keretében összefoglalni, hogy az ilyenképpen egy szerves egészbe tömörített jogszabályok könnyebben lehessenek kezelhetők és áttekinthetők, úgy a törvény kezelésében kevésbbé jártas érdekeltek, mint a törvény végrehajtásának ellenőrzésével megbízott közigazgatási hatóságok és szervek által.

A fenti meggondolások figyelembevételével készült el a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló jelen törvényjavaslat.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. §-a a bor, aszú vörösbor, siller, must, törkölymust, szőlőtörköly és borseprő fogalmi meghatározását adja. Ezen meghatározások az 1924:IX. tc. 1. §-ából vannak átvéve.

A bor fogalmi meghatározásában, a borkészítésre felhasznált szőlő „friss” jelző beiktatásával egészíttetett ki, miáltal a bor fogalmának a meghatározására szabatosabbá vált.

Szükség volt a bor fogalmának ezen szabatosabb meghatározására, egyrészt azért, mert a külföldi bortermelő államok törvényhozása is hasonló meghatározását adja a bor fogalmának másrészt, hogy ezáltal is megkülönböztetés tétessék a jelen §-ban meghatározott bor és a törvényjavaslat 39. §-ában tárgyalt különleges eljárással előállított csemegebor között, melynek természetességéhez ugyan semmi kétség sem férhet, de megkülönböztető elnevezésére - főleg a tokajhegyaljai aszúborok védelme szempontjából - mégis feltétlenül szükség van.

A „friss” jelző kitétele természetesen nem zárja ki a tőkén aszúsodott, töppedt vagy nemesen rothadt szőlőszemeknek a bor előállításánál való felhasználását, mert ezek aszúsodása, töppedése vagy nemesen rothadása még a tőkén következik be s így ezek fogalmilag éppúgy friss szőlőnek tekintendők, mint a tőkéről leszüretelt más egészséges szőlő.

A törvényjavaslat célszerűségi szempontból ebben a §-ban adja az aszúnak, továbbá a vörös- és sillerbornak fogalmi meghatározását is, melyet az 1924:IX. tc. külön §-okban tárgyalt (32. és 10. §).

A 2. §-hoz

A 2. §-a a szőlő és must okszerű feldolgozása, a must és a bor okszerű kezelése, továbbá a hibás must vagy bor gyógyítása céljából megengedett eljárásokat, illetve ezen eljárások kapcsán felhasználható anyagokat sorolja fel.

A törvényjavaslat ezen §-a új rendelkezést az 1924:IX. tc. 2. §-a, illetve az 1929:X. tc. 1., 2. és 3. §-aival szemben csak annyiban tartalmaz, hogy a kénezés céljára az arzénmentes kénen és az arzénmentes cseppfolyósított kénsavon kívül megengedi a kalium metabisulfit (kalium pirosulfit) alkalmazását is. A kénezés mértékére vonatkozó közelebbi rendelkezéseket, célszerűségi szempontból ezen §-ból elhagyja és külön §-ban tárgyalja.

A kalium metabisulfitnak kénezés céljára való engedélyezését indokolttá és kívánatossá tette az a körülmény, hogy ezen szer pasztilla alakjában adagolható. Így az ezen szerrel való kénezés sokkal egyszerűbben és könnyebben hajtható végre. A túlkénezés veszélye is sokkalta kisebb ezen szer alkalmazásánál, mint az eddig megengedett más kénezési eljárásoknál. A kalium metabisulfitnak - mely ma már külföldön is általánosan használt és kitűnően bevált szer - a megengedett mértékben való alkalmazása az emberi egészségre teljesen ártalmatlan.

Az 5. §-hoz

Az 5. § a besűrített must és szárított (fonnyasztott) szőlő javítás céljából való felhasználásának módozatait szabályozza. A törvényjavaslat ezen §-a szerint besűrített mustot vagy szárított (fonnyasztott) szőlőt, a természetes cukorhiány pótlása céljából csakis musthoz vagy seprőjéről még le nem fejtett új borhoz szabad hozzáadni.

Az 1929:X. tc. 4. §-ának idevonatkozó rendelkezése szerint eddig a besűrített mustot és a szárított (fonnyasztott) szőlőt, a természetes cukorhiány pótlására nemcsak musthoz, hanem általában borhoz is hozzá lehetett adni. Sok lelkiismeretlen vagy a borkezelésben nem teljesen jártas kereskedő és termelő a törvény ezen rendelkezése alapján, közvetlenül a forgalombahozatal vagy az export előtt végezte el borának besűrített musttal való javítását. Ennek folytán a feljavított borokban természetszerűleg egy utóerjedés állott elő, minek következtében a borok sokszor megtörtek, megzavarosodtak, tartályaik dugóját kivetették, sőt sok esetben palackjaikat repesztették szét, mérhetetlen kárt okozva ezzel a magyar borok jó hírnevének és a magyar borkereskedelem megbízhatóságának.

A besűrített mustnak csak musthoz, illetve csak seprőjéről még le nem fejtett új borhoz való adagolása által egyrészt feltétlenül elkerülhető lesz hasonló eseteknek a jövőben való megismétlődése, másrészt a javítás ezen módja az alapmustnak és a javításra felhasznált besűrített mustnak egyszerre történő kierjedése által jobban fogja biztosítani az összetételében is teljesen harmonikus és állóképes borok előállítását.

A besűrített mustnak törkölymusthoz való hozzáadását a vörösborok javíthatása céljából, a seprőjéről még le nem fejtett új borokhoz való adagolását pedig azért kellett megengedni, mert módot kellett adni a termelők részére arra, hogy amennyiben a rövid ideig tartó zajos erjedés befejezte előtt esetleg nem juthatnának hozzá a mustjaik javításához szükséges besűrített musthoz úgy a javítást későbben is végrehajthassák, de mindenesetre oly időben, hogy a feljavítás az együtt való tovább erjedésnek ne legyen akadálya.

A 6. §-hoz

A 6. § felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a földmívelésügyi miniszter a borok borpárlattal történő javítására engedélyt adhat. Erre célszerűségi okokból van szükség.

A bor borecetté való feldolgozásának és a borfogyasztás ez úton való emelésének elősegítése érdekében lehetőséget kellett teremteni arra, hogy a borecetté feldolgozandó borok szesztartalma borpárlattal történő javítás útján felemelhető legyen.

A törvényjavaslat ezen rendelkezésének végrehajtása a borecet árának csökkentését s ezzel kapcsolatban a borecet fogyasztásának emelkedését fogja eredményezni, amely körülmény kétségtelenül kedvező befolyással lesz borpiacunk helyzetére is.

A 8. §-hoz

A 8. § a bor, must és a tartályok kénezésének a mértékét szabályozza. A törvény javaslat tiszta arzénmentes kénnel vagy tiszta arzénmentes cseppfolyósított kénessavval történő kénezés esetén a kénezett must literjének megengedett összes kénessav tartalmát az eddigi 200 milligrammról 300 milligrammra, szabad kénessav tartalmát 60 milligrammról 80 milligrammra, a kénezett bor literjének megengedett összes kénessav tartalmát az eddigi 200 milligrammról 300 milligrammra, szabad kénessav tartalmát pedig 20 milligrammról 60 milligrammra emeli.

Tekintettel arra, hogy a kénezésnek a jelen törvényjavaslatban megállapított magasabb mértéke is még jóval alatta marad annak a mértéknek, amelyet a mustok és borok kénezésére vonatkozólag a francia és olasz bortörvények megengednek, tekintettel továbbá arra, hogy a kénezés ezen mértéke is teljesen ártalmatlan az emberi egészségre, az eddigi mértéket feltétlenül fel kellett emelni, egyrészt a borok cukortartalmának a megóvása és a mustok erjedésének megakadályozása, másrészt ezek álló- és szállítóképességének a biztosítása érdekében.

A kénezés céljára a törvényjavaslat 2. §-ának 4. pontja alapján felhasználni engedélyezett kalium metabisulfit (kalium pirosulfit) használata esetére a kénezés megengedett mértéke, a bor literjében visszamaradt kénsav maradékban, illetve kénsavanhidridben van kifejezve.

A 9. §-hoz

A 9. § tilalmat tartalmaz oly anyagoknak a musthoz vagy borhoz történő hozzáadására, illetve kezelésükhöz való felhasználására, amelyeket a törvényjavaslat 2. §-a fel nem sorol, továbbá a megengedett anyagoknak a megengedett mértéken felül való használatára.

Ez a rendelkezés az 1924:IX. törvénycikk 7. §-át pótolja, rövidebb és világosabb formában.

A törvényjavaslat 2. §-a a megengedett eljárásokra, valamint ezen eljárások során használható anyagokra vonatkozó felsorolása taxatív lévén, nyilvánvaló, hogy minden oly eljárás alkalmazása, illetve minden olyan anyag használata, mely itt felsorolva nincsen, tilos. Felesleges és illuzorikus tehát a különösen tiltott anyagoknak taxatíve való felsorolása is, mert ez csak félreértésekre adhat okot.

Ezen szakasz második bekezdése minden oly bort, vagy mustot, amelynek kezeléséhez meg nem engedett anyagot használtak, vagy amelyet meg nem engedett módon állítottak elő, hamisítottnak nyilvánít.

A 11. §-hoz

A 11. § az 1924:IX. törvénycikk 8. §-ába és az 1929:X. törvénycikk 5. §-ába foglalt rendelkezéseket változatlanul átveszi.

Kiegészül azonban ez a szakasz egy oly irányú rendelkezéssel, mely előírja, hogy a közfogyasztás céljára forgalomba hozott boroknak legalább 9 térfogat % szesztartalommal kell bírni.

Ezen rendelkezés által egyrészt a magasabb szesztartalmú borokat kívánja az egészen silány minőségű borok egészségtelen versenyétől megszabadítani, másrészt gátat kíván vetni a borok vízzel történő hamisításának. A gyengébb szeszfokú borok besűrítésére vagy borpárlattá történő kifőzésére megvan a lehetőség. - Sőt lehetőség van arra is, hogy ezek a kisebb szesztartalmú borok besűrített must vagy borpárlat hozzáadása által felerősítve a közfogyasztás céljára is forgalomba legyenek hozhatók. - Ez a korlátozás tehát a szőlősgazdák részére anyagi sérelmet annál kevésbbé jelent, mert hazánkban 9 térfogat %-nál alacsonyabb szesztartalmú bor alig terem.

A külföldi bortermelő államok törvényhozásában egyébként is mindenhol találunk hasonló korlátozó rendelkezéseket.

A 12. §-hoz

A 12. § felhatalmazást tartalmaz a földmívelésügyi miniszter részére a tekintetben, hogy a felmerülő szükséghez képest egyes borvidékeket zárt területté nyilváníthasson.

Sűrűn hallatszik ugyanis panasz, hogy más borvidéken termett gyenge minőségű borokat szállítanak nemesebb borvidékeink egy-egy borkereskedelmi gócpontjába azzal a célzattal, hogy azok onnan külföldi rendeltetési helyekre, mint a nemesebb borvidék terményei legyenek továbbíthatók. Ez az eljárás érzékeny károkat okoz úgy az illető borvidék gazdáinak, mint általában a magyar borok jó hírnevének is.

Minthogy azonban a zárt területté való nyilvánítás az illető borvidék borforgalmára bizonyos kötöttséggel jár - célszerűbbnek látszik a zárt területté nyilvánítást rendeletileg szabályozni, mert így megvan a lehetőség, hogy a kényszerítő okok megszűntével az illető borvidéken a szabadforgalom ismét visszaállítható legyen.

A 13. §-hoz

A 13. § átveszi az 1929:X. törvénycikk 6. §-ában foglalt rendelkezéseket. Ezenkívül felhatalmazást tartalmaz a földmívelésügyi miniszter részére, hogy rendelettel állapíthassa meg az egyes borvidékeken termelt azokat az érdekesebb borfajtákat, melyek csakis állami ellenőrzőjegy alkalmazásával hozhatók forgalomba.

Egyes borfajtákra az állami ellenőrzőjegyek kötelező alkalmazásának elrendelése, ezen borfajtákat kívánja az utánzatoktól és hamisításoktól megvédeni. Különösen fontos ez külföldi viszonylatban, ahol a nemesebb, főleg a tokajhegyaljai borainkkal példátlan visszaélések folynak. Legnemesebb boraink kötelező márkázásának az elrendelése úgy a termelés, mint a borkereskedelem részére csak előnyt hozhat.

A 14. §-hoz

A 14. § a házasított borok származási megjelölését szabályozza. A javaslat ezen §-a az 1924:IX. törvénycikk 9. §-ában és az 1929:X. törvénycikk 7. §-ában foglalt rendelkezéseket világosabb átszövegezéssel teljesen átveszi, mégis azzal a módosítással, hogy a származási megjelölés lehetőségét csak azon házasított borok részére biztosítja, amelyek alapanyagát legalább 75%-ban az elnevezésben használt termőhelyen szüretelt vagy az elnevezésben használt szőlőfajtából szűrt bor képezi, kikötvén a mellett, hogy a házasított bornak az alapbor minden jellegzetes tulajdonságát a házasítás ellenére is meg kell tartania. Az 1929:X. törvénycikk 7. §-a e tekintetben csak 65% alapbort kívánt meg; ezen mérték felemelését a nemesebb borvidékek borainak védelme tette szükségessé és indokolttá.

Ugyanezen okból, valamint a törvényjavaslat 15. §-ában foglalt tilalomra való tekintettel, el kellett tiltani a mustnak és bornak közvetlenül (direkt) termő amerikai szőlőből szűrt musttal vagy borral való házasítását is.

Minthogy azonban egyes közvetlenül termő vörösborfajták, világosabb árnyalatú vörösboraink színezése szempontjából ezidőszerint még nélkülözhetetlenek, ezeknek ily célra való felhasználását átmenetileg biztosítani kellett.

A 23. §-hoz

A 23. § eltiltja a palackban forgalomba hozott borok címkéjén a fogyasztók megtévesztésére alkalmas rajzoknak és szövegnek alkalmazását. Elrendeli továbbá, hogy a palackban forgalomba hozott borok címkéjén mindenkor fel kell tűntetni vagy a termelő vagy a palackozó pincészet nevét és telephelyét.

Ezen rendelkezés egyrészt a fogyasztó közönséget kívánja megvédeni a borok származását illető esetleges megtévesztésektől, másrészt a palackozott borok minőségi védelmét és azt kívánja biztosítani, hogy csak teljesen palackérett borok palackoztassanak és kerüljenek forgalomba. A törvényjavaslat ezen rendelkezése által a palackozott borok ellen felmerülő minőségi kifogás vagy megállapított visszaélés esetén a megtorlás lehetősége teljes mértékben biztosítva van.

A 24. §-hoz

A 24. § felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert arra, hogy oly években, amikor az ország bortermése a belső szükségletet és a külföldön elhelyezhető bormennyiséget lényegesen meghaladja, a felesleges bormennyiséget zár alá vétethesse.

A törvényjavaslat ezen rendelkezése a bőtermésű években rendszerint bekövetkező árrombolásnak kívánja elejét venni. A felesleges borkészleteknek a zárolása és a belföldi forgalomból való teljes kivonása által biztosítható lesz a kereslet és kínálat kiegyensúlyozása s ezáltal az árak nívóntartása.

Az el nem helyezhető borkészletek kötelező zárolása (blocage) a nagy szőlőkultúrával rendelkező Franciaországban is be van vezetve.

Az, hogy a törvényjavaslat a földmívelésügyi minisztert ily irányban tett intézkedésének a törvényhozás részére leendő utólagos bejelentésére kötelezi, biztosíték arra, hogy a mindenkori földmívelésügyi miniszter ezen felhatalmazással csak a felmerülő szükség esetén, az árletörések megakadályozása és a szőlősgazdák anyagi érdekeinek megóvása céljából fog élni.

A törvényjavaslat II. fejezete a tokajhegyaljai borokra vonatkozó különleges rendelkezéseket tartalmazza.

A 25. §-hoz

A 25. § a tokajhegyaljai borvidék zárt területéhez tartozó községeket sorolja fel. Az 1924:IX. törvénycikk 18. §-ában felsorolt községeken kívül a jelen törvényjavaslat a tokajhegyaljai borvidék zárt területébe besorolja Hercegkút községet cca 110 kat. hold, Makkoshotyka községet cca 3.5 kat. hold, - Sára községet cca 20 kat. hold és Szegi községet cca 125 kat. hold szőlőterülettel. Hercegkút község szőlői a sárospataki szőlőhatár kellős közepén feküsznek s eddig a sárospataki határhoz tartoztak, pár évvel ezelőtt azonban a hercegkúti határba lettek bekebelezve. Makkoshotyka község alig számottevő területű szőlői a sárospataki és hercegkúti határba beékelve, Sára község szőlői pedig a bodrogzsadányi s a tolcsvai szőlők közé beékelve feküsznek, míg Szegi község szőlői a bodrogkisfaludi és szegilongi szőlőhatár között, a két határ folytatását képező hegygerincen húzódnak el. Ez utóbbi szőlők „Szegipuszta” név alatt eddig Bodrogkisfalud községhez tartoztak s így beleestek a Tokajhegyalja zárt területébe, azonban Szegi időközben önálló községgé lett. A fent felsorolt indokok méltányossá teszik a nevezett községek határaiban fekvő szőlőknek a Tokajhegyalja zárt területébe való besorolását.

Kisfalud község neve időközben Bodrogkisfaludra lett megváltoztatva, s így ezen község neve ezen változtatás figyelembevételével lett a jelen törvényjavaslatba felvéve.

A 28. §-hoz

A 28. § az 1929:X. törvénycikk 13. §-át veszi át. Az itt foglalt rendelkezéseket azonban kiegészíti azzal, hogy a tokaji és tokajhegyaljai aszú név alatt forgalomba hozni szándékolt borokra vonatkozólag elrendeli azok előzetes minőségi vizsgálatát.

Elrendeli továbbá a tokaji és tokajhegyaljai szamorodni, máslás és aszú elnevezés alatt a fogyasztás céljaira palackokban forgalomba hozott borok tartályain az állami ellenőrző jegynek kötelező alkalmazását.

Ezen rendelkezésekkel kapcsolatban felhatalmazást ad a földmívelésügyi miniszter részére, hogy a minőségi vizsgálat módját, valamint a tokaji és tokajhegyaljai aszú borok mikénti forgalombahozatalát rendelettel szabályozhassa.

A törvényjavaslat ezen rendelkezései a tokaji borokkal űzött visszaéléseket lesznek hivatva megakadályozni. A tokajhegyaljai borokat, különösen külföldön olyan tömegesen hamisítják, hogy feltétlenül szükségesnek mutatkozik ezen hamisítások megakadályozása céljából a tokajhegyaljai aszú boroknak előzetes minőségi vizsgálat alá vonása s úgy ezen borokra, mint a tokajhegyaljai szomorodnira, máslásra és aszúra vonatkozólag az állami ellenőrzésnek kötelező elrendelése. Ezen rendelkezések által a termelőket kívánja a hamisítók versenyétől megszabadítani.

A 30. §-hoz

A 30. § a tokajhegyaljai borvidéken termett azokhoz a mustokhoz, amelyeknek cukorfoka természetes állapotban a 24 klosterneuburgi cukorfokot eléri vagy meghaladja, a természetes cukortartalom megóvása céljából, - bejelentés kötelezettsége mellett - hektoliterenként két liter abszolut borpárlat hozzáadását engedi meg.

Ez a rendelkezés a tokajhegyaljai borvidéken termett mustok édes borrá való feldolgozásának lehetőségét akarja elősegíteni. Borpárlatnak a musthoz való adagolása által ugyanis elérhető, hogy a must cukortartalmából a hozzáadagolt borpárlatnak megfelelő cukormennyiség áterjedetlenül marad vissza a borban. Minthogy a tokajhegyaljai édes borok iránt, főleg külföldön, sokkal nagyobb kereslet nyilvánul meg, mint az ottani száraz borok iránt, szükségesnek és indokoltnak látszott ezen rendelkezésnek a törvényjavaslatba való felvétele, annyival is inkább, mert a borpárlatnak musthoz való adagolása esetén, a tapasztalatok szerint, a borpárlatnak mustból kierjedt alkohollal való összeérése sokkal tökéletesebb és így az előállított bor sokkal harmonikusabb, mintha a borpárlat a kész borhoz adagoltatnék.

A 39. §-hoz

A 39. § az 1924:IX. törvénycikk 31. §-ában foglalt rendelkezéseket veszi át azzal a kiegészítéssel, hogy a csemegeborok (ürmösborok) előállításához felhasznált alapborra vonatkozólag előírja a legalább 12 térfogatszázalékos szesztartalmat. A törvényjavaslat ezen rendelkezésének az a célja, hogy csemegebor készítésére ne az alacsonyabb, hanem a magasabb szesztartalmú, jobbminőségű borok használtassanak fel, ami által azok nagyobb forgalmára és kedvezőbb áralakulására lehet számítani, különösen a mai belső viszonylatban erősen megnövekedett csemegeborfogyasztás mellett.

A 40. §-hoz

A 40. § a misztella (fojtott must) fogalmi meghatározását adja és felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert, hogy ezen ital előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozó részletes szabályokat rendelettel állapíthassa meg.

A misztella olyan must, melynek erjedése borpárlat hozzáadásával megakadályoztatott. A misztella fogalmát eddigi bortörvényeink nem ismerték, a külföldi bortermelő államok törvényhozásaiban azonban már régen ismert fogalom. A misztella nem belső fogyasztásra, hanem exportra szánt ital s minthogy misztella alakjában nagyobb mennyiségű mustnak és borpárlatnak az exportjára számíthatunk, a borpiac tehermentesítése és az értékesítés megkönnyítése érdekében szükséges és indokolt volt ezen ital előállításának engedélyezését a jelen törvényjavaslat keretébe felvenni.

A 43. §-hoz

A 43. § a törkölybor előállítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az 1924:IX. törvénycikk idevonatkozó 37-39. §-ai értelmében a saját termelésű törkölyből, kizárólag a házi fogyasztás céljára minden oly szőlőbirtokos, akinek szőlőterülete a négy kat. holdat meg nem haladta, évenként legfeljebb 20 hektoliter törkölybort készíthetett.

Ma, amikor a bortermelés terén túlprodukció mutatkozik, amikor a bornak az értékesítése amúgy is nehézségekbe ütközik, amikor kormányintézkedésekkel kell a szőlő termelésének gátat vetni, amikor a legjobb minőségű borok is aránylag olcsó áron szerezhetők be, szükséges és indokolt, hogy a törkölyből víz hozzáadásával készülő törkölybornak az előállítása lehetőleg korlátoztassék. Éppen azért a törkölybor előállítására való jogosultság szőlőhatárát négy kat. holdról két kat. holdra, a gazdák által évenként előállítható törkölybor mennyiségét pedig húsz hektoliterről öt hektoliterre kellett leszállítani.

A törkölybor előállításának teljes eltiltása, a kistermelők érdekeire való tekintettel, nem indokolt.

A törkölybor előállítására és felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó egyéb rendelkezéseket változatlanul vette át az 1924:IX. törvénycikk 37-39. §-aiból.

A 45. §-hoz

A 45. § megegyezik az 1924:IX. törvénycikk 35. §-ában foglalt rendelkezésekkel Az 1929:X. törvénycikk 19. §-a egy olyan irányú rendelkezést tartalmazott, mely szerint gyógyborokat és gyógyborkülönlegességeket csakis gyógyszertárakban és gyógyárunagykereskedésekben volt szabad árusítani. Minthogy ez a rendelkezés egyrészt a gyógyárukereskedők (drogériák) érdekeit sértette, másrészt a gyógyborok nagyobb mérvű forgalmát is akadályozta, szükséges volt e tekintetben visszaállítani az 1924:IX. törvénycikk 35. §-ában foglalt rendelkezéseket, mégis azzal a kiegészítéssel, hogy a gyógyszereket tartalmazó gyógyborok és gyógybor különlegességek árusítása csak a gyógyszertárakra és gyógyárukereskedésekre (drogériákra) korlátoztatott.

Az 52. §-hoz

Az 1924:IX. törvénycikk 42. §-a egyaránt borhamisításnak minősíti azt, ha valaki a törvény rendelkezései alá eső italok előállításához vagy kezeléséhez a törvényben meg nem engedett anyagot használ vagy meg nem engedett eljárást alkalmaz és ha a törvényben megengedett anyagot a megengedett mértéken felül alkalmazza. A cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából azonban lényeges különbség van a között, hogy valaki a törvény rendelkezései alá eső italok előállításához és kezeléséhez a törvényben meg nem engedett anyagot használ-e, illetőleg eljárást alkalmaz-e és a között, hogy a megengedett anyagot a megengedett mértéken felül alkalmazza-e? Éppen azért az 1924:IX. törvénycikk 42. §-ában foglalt büntető rendelkezéseket a jelen törvényjavaslat kétfelé választja, aminek kapcsán a súlyosabb elbírálás alá eső cselekményeket 3 hónapig, - az enyhébb elbírálás alá eső cselekményeket pedig 1 hónapig terjedhető elzárással bünteti.

Az 53. §-hoz

A 53. § az 1929:X. törvénycikk 24. §-ában foglalt rendelkezéseket veszi át, mégis azzal a módosítással, hogy a munkaadónak, illetve a felügyelettel megbízott egyénnek büntetőjogi felelősségét tágítja, - biztosítani akarván ezzel is az elkövetett visszaéléseknek minden esetben való megtorlását és ezen keresztül a visszaéléseknek a lehetőségig való csökkentését.


  Vissza az oldal tetejére