1936. évi VIII. törvénycikk indokolása

rendőrlegénységi és csendőrlegénységi betegsegélyezési alap létesítéséről * 

Általános indokolás

A jelen javaslat a betegség esetére leghiányosabban ellátott két kategóriának: a rendőr- és csendőrlegénységnek betegségi ellátását kívánja a lehetőséghez képest rendezni, abban a vonatkozásban, amelyben az szabályozva eddig nem volt, A rendőrlegénységnek és a csendőr legénységnek betegség esetére való jelenlegi ellátása a következő:

I. A m. kir. rendőrség személyzetének tagjai - a rendőrlegénység kivételével - az Országos Tisztviselői Betegellátási Alap (OTBA) kötelékébe tartoznak. A rendőrlegénység tényleges szolgálatban álló tagjai betegség esetén, saját személyüket illetően, ingyenes orvosi kezelésben és kórházi elhelyezésben részesülnek. Nem történt azonban gondoskodás betegség esetén a rendőrlegénység tényleges szolgálatban álló tagjainak családjairól - a feleségről és gyermekről - úgyszintén a rendőrlegénység nyugállományban levő tagjainak és ezek hozzátartozóinak betegség esetére való ellátásáról. Végül nem részesülnek semmiféle támogatásban az elhúnyt rendőrlegénység tényleges vagy nyugállományban elhalt tagjainak ellátásban részesülő hozzátartozói sem.

II. A csendőrlegénység tényleges szolgálatban álló tagjainak úgyszintén ezek hozzátartozóinak betegség esetén való ellátásáról a katonai kórházakban történik gondoskodás. Nincs azonban gondoskodás betegség esetén a csendőrlegénység nyugállományú tagjairól és ezeknek, valamint a tényleges vagy nyugállományban elhalt csendőrlegénységi tagok hozzátartozóinak betegség esetére történő ellátásáról. Ez utóbbi tekintetben a helyzet jelenleg az, hogy míg a honvédség nyugállományú legénységi tagjai és ezek hozzátartozói a katonai kórházakban fejenként és naponként igen mérsékelt ápolási költséget (50 f) fizetnek, addig a csendőrség nyugállományú legénységi tagjai saját személyük után napi 2 pengőt, családtagjaik után pedig 3 pengőt kötelesek fizetni, sok esetben tehát többet, mint amekkora havi nyugdíjuknak egy napra eső összege. A betegség esetére való gondoskodás tehát ezeknél az egyéneknél is elodázhatatlan.

Az említett kategóriáknak betegség esetén való ellátása a végzett számítások alapján olykép látszik biztosíthatónak, ha a belügyminiszter - az 1921. évi XLVI. tc. 1. §-a (7) bekezdésében foglalt rendelkezés mintájára - felhatalmazást kap arra, hogy a költségek fedezésére betegellátási alapot létesítsen és e célból a rendőrlegénységnek, valamint az igényjogosultaknak készpénzjárandóságából járulék levonását rendelhesse el. A törvényjavaslattal létesíteni kívánt alapok több mint 30,000 ember részére fognak betegség esetén számbavehető támogatást biztosítani.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. § meghatározza azokat a kategóriákat, amelyek tagjai betegség esetén támogatásban részesítendők, kimondja a betegsegélyezési alapok létesítését és végül felhatalmazza a belügyminisztert, hogy az alapok szolgáltatásaira jogosultak készpénzjárandóságaiból maximálisan 2% járulék levonását rendelhesse el.

A javaslat az alapok szolgáltatásaira jogosultak megjelölésénél a „rendőrlegénység” és „csendőrlegénység” kifejezéseket használja. A „csendőrlegénység” kifejezés hivatalosan is használatos és általánosan elfogadott, hogy annak fogalmi köre az alhadnagyi, tiszthelyettesi, törzsőrmesteri, őrmesteri és csendőri állást betöltő egyéneket foglalja magában. A „rendőrlegénység” kifejezés azonban értelmezésre szorul, noha ez a kifejezés az 1929:XIV. törvénycikk révén már törvényeink szóhasználatába is bevezetést nyert. Félreértések elkerülése végett megemlítem tehát, hogy a „rendőrlegénység” fogalma alatt az alhadnagyi, a felügyelőhelyettesi, a főtörzsőrmesteri, törzsőrmesteri, őrmesteri és rendőri állást betöltő egyének összességét kell érteni.

A 2. §-hoz

Az 1. §-ban kapott felhatalmazás alapján létesítendő betegsegélyezési alapok csak későbbi idő mulva fognak olyan összeggel rendelkezhetni, mely betegség esetén valamennyi szóbanlevő kategória támogatását lehetővé teszi. Épp ezért szükséges olyan rendelkezés felvétele, mely a belügyminiszter számára lehetővé teszi az igényjogosultság kategóriánkénti megállapítását, valamint a szolgáltatások mérvének az alap állásához mérten történő szabályozását.


  Vissza az oldal tetejére