1936. évi XIII. törvénycikk indokolása

a polgári jogsegély tárgyában Budapesten
1935. évi szeptember hó 25-én kelt
magyar-brit egyezmény becikkelyezéséről
 * 

Általános indokolás

A világháború előtt Nagybritannia egyrészről az európai államokétól lényegesen eltérő jogrendszere, másrészről sajátos jogintézményei miatt tartózkodott attól, hogy az európai államokkal polgári jogsegélyegyezményt kössön. Ez a magyarázata annak, hogy nem részese a polgári eljárásra vonatkozólag 1905. évi július hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egyezménynek sem, amelyet az 1909. évi XIV. törvénycikk iktatott az ország törvényei közé.

Egyezmény hiányában Nagybritanniával szemben a polgári jogsegély irányadó szabályait eddig igazságügyminiszteri rendelet és közlemények ismertették a magyar bíróságokkal, tájékoztatva őket arról az eljárásról, amelynek útján magyar bírósági iratok kézbesítése vagy egyéb bírói jogsegély teljesítése a brit jogszabályok értelmében egyezmény nélkül is lehetséges volt.

A 28,631/1901. I. M. számú rendelet (1901. évi Magyarországi Rendeletek Tára 550. lap) szerint a kézbesítést Nagybritannia és Irhon, valamint a brit gyarmatok területén az illetékes osztrák-magyar konzuli hivatalok teljesítették posta útján, tehát a brit bíróságok vagy más brit hatóságok közreműködése nélkül, - a bizonyítás felvételére, elsősorban a felek és a tanúk kihallgatására irányuló magyar bírói megkeresések alakszerűségeit pedig a 12,106/1903. I. M. számú közlemény (1903. évi Igazságügyi Közlöny 133. lap) ismertette. E közlemény szerinti a megkeresésnek arra kellett irányulnia, hogy a megkeresett brit bíróság megbízottat rendeljen ki a bizonyításfelvétel foganatosítására, mégpedig olyan hatáskörrel, hogy a megbízott a tanút megjelenésre kényszeríthette és tőle az esküt a törvényes jogkövetkezmények terhe mellett vehette ki.

Magyar állampolgárnak eskü nélküli kihallgatását vagy egyszerű felvilágosítások beszerzését azonban az ottani osztrák-magyar konzuli hivatalok is teljesíthették.

Az alól az általános szabály alól, hogy a megkeresés foganatosításának költségeiről a megkereső bíróság köteles gondoskodni, kivételt tett a 27,110/1923. I. M. szám alatt (1923. évi Igazságügyi Közlöny 315. lap) megjelent újabb közlemény, amely szerint a brit bíróságok külföldi bíróságoktól diplomáciai úton érkező megkeresésre egyes esetekben díjtalanul maguk gondoskodnak a bizonyítás felvételéről.

A perbeli biztosítékra (Pp. 124. §) vonatkozó szabályokat a 34,000/1930. I. M. számú közlemény (1930. évi Igazságügyi Közlöny 107. lap) ismertette utalással arra, hogy ebben a kérdésben Nagybritanniával sem államszerződés, sem viszonosság nem áll fenn.

A világháború befejezése után a brit kormány 17 állammal polgári jogsegélyegyezményt kötött. Minthogy pedig a polgári jogsegélyforgalom Magyarország és Nagybritannia között nemzetközi megállapodással eddig szabályozva nem volt, a brit kormány a magyar kormánynak is javaslatot tett polgári jogsegélyegyezmény kötése iránt.

A törvényjavaslatot a m. kir. Igazságügyminiszter 1935. évi október hó 17-én nyujtotta be. - A képviselőház igazságügyi és külügyi bizottságának jelentése 1935. évi november hó 26-án kelt. - Képviselőházi tárgyalása 1935. évi december hó 11-én tartott 72-ik ülésében, harmadszori olvasása pedig 1935. évi december hó 12-én a képviselőház 73-ik ülésében volt. - A felsőház bizottságának jelentése 1935. évi december hó 17-én kelt. - Felsőházi tárgyalása 1935. évi december hó 20-án tartott 17-ik ülésében volt.

A brit kormány javaslatát elfogadtuk és az 1934. évi december havában Londonban tartott tárgyalások eredményeképpen sikerült olyan egyezménytervezetet létrehozni, amely a magyar polgári eljárási szabályoknak mindenben megfelel és alig tér el az 1909:XIV. törvénycikkbe iktatott hágai polgári jogsegélyegyezménytől, amelynek az európai államok nagyrésze már tagja.

Az egyezmény öt részből áll.

Az I. részben elhelyezett 1. és 2. Cikk a bevezető rendelkezéseket tartalmazza és az egyenlő elbánást biztosítja a szerződő államok polgárai és alattvalói javára a törvényes védelem és a bíróságok igénybevétele tekintetében. Ez a rendelkezés azonos az 1927:XVIII. törvénycikkbe iktatott magyar-brit kereskedelmi és hajózási szerződés 4. Cikkének 2. bekezdésében foglalt szabállyal és kölcsönössé teszi a trianoni szerződés 212. Cikkében foglalt azt a rendelkezést, amely a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai javára egyoldalúan biztosította a bíróságok igénybevételének jogát.

A két állam polgárainak és alattvalóinak bíróságok előtti egyenjogusítását a perköltségbiztosíték (Pp. 124. §), a szegénységi jog (Pp. 112. §) és a személyfogság tekintetében az egyezmény IV. részében foglalt rendelkezések (12-14. Cikkek) valósítják meg.

Az egyezmény tulajdonképpeni tárgyát, a nemzetközi jogsegély szabályait a II. és III. rész (3-11. Cikkek) foglalja magában, mégpedig akként, hogy a II. rész az iratok kézbesítésére, a III. rész pedig a bizonyítás felvételére irányuló megkeresések szabályait tartalmazza.

Mindkét irányban az egyezmény a hosszadalmas diplomáciai út kiküszöbölésével a megkeresések továbbításának azt a módját valósítja meg, amelyet a hágai polgári jogsegélyegyezmény (1909:XIV. tc.) 1. és 9. Cikke rendszeresített s amely abból áll, hogy a kézbesítésre vagy más jogsegélyre irányuló megkeresést a megkereső állam ama diplomáciai vagy konzuli hatósága útján kell továbbítani, amely a jogsegély teljesítésének helyén a megkereső állam érdekeinek képviseletét ellátja.

Ez a diplomáciai vagy konzuli hatóság azután az iratokat megfelelő kérelem kíséretében ahhoz a hatósághoz küldi s a vonatkozó válaszokat is attól a hatóságtól kapja meg, amelyet erre a célra a másik állam kijelölt.

A hágai polgári jogsegélyegyezményben részes államokkal szemben Magyarországra nézve a 9000/1909. I. M. számú rendelet (1909. évi Magyarországi Rendeletek Tára 785. lap) a m. kir. igazságügyminisztériumot jelölte ki s ennek megfelelően az egyezmény is erre az útra tereli a brit bírói hatóságoktól érkező kézbesítési iratokat és bizonyításfelvételre irányuló megkereséseket.

A bírói megkeresések teljesítésének eme rendes útján kívül azonban az egyezmény mind a kézbesítésekre, mind pedig az egyéb megkeresésekre nézve megengedi azt is, hogy ezek a helyi állam hatóságainak közreműködése nélkül a megkereső állam diplomáciai vagy konzuli hatósága útján nyerjenek közvetlen elintézést. Az elintézésnek módja az, hogy a megkereső állam diplomáciai vagy konzuli hatósága maga teljesíti a kézbesítést vagy a bizonyításfelvételt, de mindkét esetben csak akkor, ha nem a helyi állam polgárairól van szó (3. és 9. Cikk); ilyen esetekben azonban kényszereszközök alkalmazása teljesen ki van zárva.

Ez a rendszer szintén megfelel a hágai polgári jogsegélyegyezmény 6. Cikkének utolsó bekezdésében és 15. Cikkében foglalt rendelkezéseknek.

A kézbesítésre és a bizonyításfelvételre irányuló megkereséseknek az előadottakban ismertetett közös szabályán kívül mindkét irányban azonos rendelkezések irányadók (4. és 8. Cikk) a foganatosítás módjára nézve, nevezetesen abban a tekintetben,

hogy a nem illetékes hatósághoz érkezett megkeresést hivatalból kell áttenni a foganatosítási hely államának illetékes hatóságához;

hogy a megkeresést a megkeresett hatóságra irányadó szabályok szerint kell foganatosítani, hacsak a megkeresés olyan különös eljárást nem kíván, amely nem ellenkezik a megkeresett hatóságra kötelező törvényekkel;

hogy a megkeresés teljesítése megtagadható, ha az iratok hitelessége kétséges vagy a megkeresés teljesítése a megkeresett állam felségjogára vagy biztonságára sérelmes volna;

hogy a teljesítés megtagadásáról az ok közlésével a megkereső hatóságot értesíteni kell;

hogy végül a megkeresés teljesítésével járó költségről a megkereső hatóságnak kell gondoskodnia (6. és 11. Cikk), amelyeknek megtérítését a megkeresést teljesítő hatóságnak a válaszban kell kérnie.

Általános szabály, hogy a megkeresőlevelet és mellékleteit, beleértve a kézbesítési iratokat is, a megkeresett hatóság hivatalos nyelvén készült fordítással kell ellátni. Bírói iratok kézbesítése esetében nincs szükség ilyen fordításra, ha ezt a megkeresett hatóság nem kívánja, ebben az esetben azonban a megkeresett hatóság a megkeresés teljesítéseképpen arra szorítkozhatik, hogy a fordítással el nem látott iratot a címzettnek csak akkor adja át, ha az azt önként elfogadja. Ez a rendszer hasonló a hágai polgári jogsegélyegyezmény 2. és 3. Cikkében szabályozott eljáráshoz.

Az egyezmény IV. részében a 12. Cikk a perköltségbiztosíték alóli mentességet - eltérően a többi európai állammal kötött szokásos egyezményektől - a sajátos brit jogrendszer szellemében, nevezetesen annak figyelembevételével szabályozza, hogy ezek a jogszabályok megengedik azt, hogy brit bíróság brit állampolgárt vagy alattvalót is kötelezzen ilyen biztosítékra, mert a brit jog nem az állampolgárságot, hanem a lakóhelyet tekinti irányadónak.

Ezért volt szükség a 12. Cikk b) pontjában tüzetesen megszabni azokat a feltételeket, amelyeknek fennforgása esetén perköltségbiztosíték a másik állam polgárától nem követelhető.

A hágai polgári jogsegélyegyezménytől eltérően a szegénységi jog élvezetének feltételeit és alakiságát ez az egyezmény nem jelöli meg, mert a brit jognak a szegénységi jogra vonatkozó rendelkezései ebben a tekintetben is lényegesen eltérnek a többi európai államok jogrendszerétől. Ezért az egyezmény csak annak az általános szabálynak kimondására szorítkozik, hogy a másik fél polgárait és alattvalóit a belföldiekkel teljesen egyenlő elbánásban kell részesíteni, ami megfelel a 2. Cikkben biztosított jogegyenlőségnek.

Az V. részben foglalt általános rendelkezések az egyezmény területi hatályát, aláírását, megerősítését és a felmondást szabályozzák és részletes rendelkezéseket tartalmaznak az egyezmény hatályára és a csatlakozásokra nézve a Brit Birodalom ama részei tekintetében, amelyek közjogi önállóságuk folytán még nem válnak kötelezettekké az anyaország kormánya részéről megerősített nemzetközi egyezmények alapján.

A Brit Birodalomnak ezekre a részeire nézve, ideértve a gyarmatokat és a megbízásból igazgatott (mandatárius) területeket is, a brit kormány külön nyilatkozata szükséges, viszont ilyen nyilatkozattal az említett birodalomrészekre nézve az egyezmény külön is felmondható.

Az egyezmény magyar és angol nyelven jött létre, tehát mindkét szöveg egyaránt hiteles.


  Vissza az oldal tetejére