1936. évi XIV. törvénycikk indokolása

az Országos Földhitelintézetről * 

Általános indokolás

A gazdaságpolitika céltudatos és okszerű vezetése megkívánja, hogy a kormány állandóan figyelemmel kísérje a gazdasági és hitelélet alakulását és hogy mindazok az intézkedések, amelyek gazdasági és hitelpolitikai irányban hatnak, a változó életviszonyokhoz alkalmazkodjanak. A kormány gazdasági és hitelpolitikai tervei között jelentős helyet foglal el a hitelszervezet egyszerűsítése, túlméretezettségének megszüntetése és ezáltal működésének gazdaságosabbá tétele. Ennek a célnak az elérésére és a gazdasági erők egyesítésére szolgál többek között a hasonló célú és üzletkörű hitelszervek számának összeolvasztás útján való apasztása.

A főképpen mezőgazdasági birtokosok hitelszükségleteinek kielégítésére, valamint más birtokpolitikai műveleteknek pénzügyi lebonyolítására alakult hitelintézetek között a szoros együttműködés biztosítása különösen kívánatos és indokolt a jelenlegi gazdasági viszonyok között. A hitelszükségletek megfelelő kielégítése, illetőleg a birtokpolitikai műveletek okszerű pénzügyi lebonyolítása független az ingatlanok terjedelmétől s ha korábban indokolt is lehetett a kis-, közép- és nagybirtokosok hitelellátásának különböző intézetek körében való lebonyolítása, a jelenlegi gazdasági helyzetben a közérdek a rendelkezésre álló erők és eszközök egyesítését teszi szükségessé.

Az egyesülő intézetek egyike a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, amelynek alapításáról az 1879:XXXlX. tc. rendelkezik s amely a kis- és középbirtokosoknak hitelintézete. A másik intézet az 1911:XV. tc. rendelkezései alapján működő Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, amelyet a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, a Magyar Földhitelintézet, továbbá az Országos Központi Hitelszövetkezet és az államkincstár együttesen alapítottak s amely főként birtokpolitikai műveletek pénzügyi lebonyolításával foglalkozik.

Az egyesülésnek az a formája helyénvaló, hogy a két intézet új cég alatt egyesüljön, éspedig az Országos Földhitelintézet név alatt. Ez az új intézet a tervbevett elgondolás szerint közgyűlési határozat alapján megállapodást létesít az ország egyik legrégibb záloglevélkibocsátó intézetével: a Magyar Földhitelintézettel aziránt, hogy annak üzletét átveszi és ezzel gazdaságilag és gyakorlatilag ennek az intézetnek üzletkörét is magábaolvasztja.

Annak az indoka, hogy a Magyar Földhitelintézet egyelőre csupán gazdaságilag, de nem egyúttal jogilag is olvad bele az új intézetbe, az, hogy a Magyar Földhitelintézet egyik jelentős hitelezői csoportja a forgalomban lévő záloglevelek kibocsátása alkalmával kifejezésre jutott különleges szempontokra való figyelemmel a Magyar Földhitelintézet cégének további fenntartását kívánatosnak és szükségesnek tartja. Nem lesz azonban a jövőben akadálya annak, hogy mihelyt a Pénzintézeti Központ a törvényjavaslat rendelkezései szerint megállapítja azt, hogy a Magyar Földhitelintézet összes hitelezői kielégítést nyertek vagy biztosítva vannak, az új intézet kérelmére a Magyar Földhitelintézet cégének a törlése bekövetkezzék, amikor is a hármas fúzió jogilag is befejezést fog nyerni.

Mind a három említett intézetnek a célja mezőgazdasági hitelek nyujtása, ingatlaneldarabolásoknak, telepítéseknek és más birtokpolitikai műveleteknek végrehajtása, amelyek mellett az intézetek a pénzintézetek ügykörébe eső más üzletágat is művelnek. Úgy gazdasági, mint hitelügyi szempontból feltétlenül helyesnek látszik ezen hasonló célú és üzletkörű intézetek üzletvitelének az egyesítése, ami természetszerűleg a kiadások terén megtakarításokkal jár s emellett hitelpolitikai szempontból - a kormány ellenőrzésének biztosítása mellett - a földbirtokpolitikai intézkedések bankszerű lebonyolítására is alkalmas lesz.

Az Országos Földhitelintézet úgy mint az egyesülő intézetek, szövetkezet formájában fog működni. A régi intézetek közül a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége jogilag már most megszűnnek, azonban nem számolnak fel, hanem a jogok és kötelezettségek, valamint a követelések és tartozások általános jogutódlás formájában átszállanak az új intézetre. A Magyar Földhitelintézet cége jogilag egyelőre továbbra is fennmarad, azonban az összes követelések és tartozások ez esetben szerződéssel szállanak át az új intézetre, tehát mind a három intézet üzletköre minden zökkenő nélkül fog az új intézetre átszállni.

Az új intézet eredményes és megfelelő működéséhez fűződő egyetemes nemzeti érdekek indokolttá és szükségessé teszik, hogy annak működése az állam részéről kellő támogatásban részesüljön. A támogatás szükséges és indokolt azért, mert mind a három intézet főképpen gazdahitelek nyujtásával foglalkozik és az évek óta tartó gazdasági válság úgy az adósok fizetőképességét, mint pedig a kölcsönök fedezetének értékét nagymértékben csökkentette. Nem kétséges az sem, hogy a gazdatartozások rendezésének elősegítésére irányuló legutóbbi kormányintézkedések a főképpen mezőgazdasági hitelek nyujtásával foglalkozó intézetektől jelentős áldozatokat kívántak és ezek az áldozatok mind a három intézet mérlegegyensúlyát hátrányosan befolyásolták. Minthogy a cél az, hogy egy teljesen kiegyensúlyozott, jól megalapozott intézet álljon a mezőgazdasági termelés rendelkezésére, valamint a kormány földbirtokpolitikai intézkedéseinek pénzügyi lebonyolítására, ennélfogva a fúzió végrehajtása csak akkor lehet helyes, ha ahhoz a megfelelő alátámasztás megadatik.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Minthogy mind a két egyesülő intézetről törvény rendelkezik, nevezetesen a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetéről az 1879:XXXIX. törvénycikk, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéről pedig az 1911:XV. törvénycikk, törvénynek kell kimondani azt is, hogy a két intézet egy új intézetté egyesülhet.

Az egyesülést, illetőleg az új intézet megalakítását azután a két egyesülő intézetnek, illetőleg az alakuló új intézetnek szervei fogják megvalósítani azok szerint a szabályok szerint, amelyek a törvény 2-5. §-ában vannak megállapítva.

A 2. §-hoz

A 2. § az új intézet alakuló közgyűlésének különleges szabályait foglalja össze.

Ezekre a különleges szabályokra azért van szükség, mert az intézetek egyesülésének az a módja, amelyet a jelen törvény meg akar valósítani, más, mint az az eset, amikor az egyik intézet a másik intézetet magábaolvasztja. A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége egyesülésének a célja ugyanis nem az, hogy az egyik intézet a másikat magábaolvassza, hanem az, hogy a két intézet egyesülésével egy új, erősebb intézet álljon rendelkezésre, amely a jövőben ráhárítandó feladatokon kívül a két egyesülő intézet eddigi üzletkörét továbbra is folytatja.

Ebben a §-ban szabályozni kellett azt a kérdést, hogy az alakuló közgyűlésen ki elnököl. Az elnök kiküldését e § a pénzügyminiszterre bízza. Ezt a rendelkezést az államnak a két egyesülő intézetnél elvállalt érdekeltsége indokolja.

A törvényben kellett szabályozni azt a kérdést is, hogy a két egyesülő intézetnek az alakuló közgyűlésen megjelent tagjait a szavazati jog milyen mértékben illeti meg.

A 3. §-hoz

Az első bekezdés rendelkezését az új intézet különleges volta magyarázza. Míg ugyanis a szövetkezetek általában elsősorban saját tagjaik érdekeit szolgálják, az új intézetnél a közérdek szolgálata a főszempont. Ebből a különbségből folyik azután egyrészt az, hogy az új intézet szervezete sokban különbözni fog az elsősorban magánérdeket szolgáló szövetkezetek szervezetétől, másrészt az, hogy míg egyéb szövetkezeteknél a cégbíróság ellenőrzése biztosítja azt, hogy az alapszabályok a tagok érdekeit a magánjog szabályainak megfelelően megvédik-e, az új intézetnél a kormány - pénzügyminiszter, földmívelésügyi miniszter és igazságügyminiszter - van hivatva elsősorban megbírálni, hogy az alapszabályok megfelelnek-e annak a közérdeknek, amelynek érdekében az új intézet alakult. Minthogy tehát az új intézet alapszabályai a kormány jóváhagyásával jönnek létre, elesik a szükségessége annak, hogy az alapszabályok tartalmát a cégbíróság szintén felülvizsgálja.

A harmadik bekezdésnek azt a rendelkezését, hogy a két intézet egyesülés folytán való megszűnésénél a fennálló jogszabályoknak, illetőleg az intézeti alapszabályoknak rendelkezéseit nem kell alkalmazni, az indokolja, hogy amint a 2. §-nál már ki volt fejtve, a két intézet egyesülése más természetű, mint amelyet a kereskedelmi törvény és egyéb jogszabályok szem előtt tartanak s így a két intézet egyesülésénél a fennálló jogszabályok rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.

A 4. §-hoz

A második bekezdésnek azt a rendelkezését, hogy a két egyesülő intézet magánjogai és magánjogi kötelezettségei az új intézetre szállnak át, ismét az indokolja, hogy az egyesüléssel egyik intézet sem számoltatik fel, hanem az új intézet a két egyesülő intézet működését tovább folytatja.

Ugyanez a meggondolás indokolja a harmadik bekezdésnek azt a rendelkezését, amely a két egyesülő intézet által kibocsátott záloglevelek tekintetében mondja ki azt, hogy a két egyesülő intézet jelzálogjogilag biztosított kölcsönkövetelései immár a két intézet által kibocsátott záloglevelek összességének biztosítékául fognak szolgálni. Ez a rendelkezés a kibocsátott záloglevelek fedezetének biztonságát nem érinti, mert a záloglevelek jelzálogjogokkal törvényszerűen fedezve vannak és ez a fedezeti alap változatlanul megmarad.

Az 5. §-hoz

Az 5. § azokat a rendelkezéseket foglalja össze, amelyek a kormány felügyeletét biztosítják az új intézettel szemben.

Ezek a rendelkezések a következők: az alapszabályok módosítása a pénzügyminiszternek a földmívelésügyi miniszterrel egyetértő jóváhagyását igényli, az új intézet elnökét és alelnökét (alelnökeit, ha az intézetnek több alelnöke lesz) az államfő, vezérigazgatóját a pénzügyminiszter erősíti meg, az intézet igazgatóságába a pénzügyminiszter, illetőleg a földmívelésügyi miniszter egy-egy tagot rendel ki, a pénzügyminiszter az alapszabályok ellenőrzése céljából az intézethez kormánybiztost nevez ki.

A 6. §-hoz

Ez a § lényegében az 1911:XV. tc. 3. §-ának 3. pontjából van átvéve. A § az említett törvényhelytől csak annyiban tér el, amennyiben utal arra, hogy az alapszabályok feljogosíthatják az intézetet, hogy valamely tagjának tagságát megszüntetheti, de maga a tag tagságának megszüntetését nem kívánhatja. Ez a mai tényleges helyzet a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségénél, csakhogy eddig ez a szabály az intézet alapszabályaiban volt elhelyezve. A rendelkezés fontossága azonban megkívánni látszik, hogy a rendelkezés törvényben mondassék ki.

A 7. §-hoz

Mindkét egyesülő intézetnek van nyugdíjpénztára. Ezek az 1928:XL. tc. 147. §-a értelmében önálló jogi személyiséggel bírnak, amelyet a két intézet egyesülése nem érinthet. Miután azonban a jövőben esetleg kívánatossá válhatik a két nyugdíjpénztár egyesítése, az utolsó bekezdés olyan rendelkezést tartalmaz, amely erre a jogi lehetőséget megadja.

A 8. §-hoz

A 8. § a két egyesülő intézetre vonatkozó azokat a jogszabályokat, amelyek a jelen törvény rendelkezéseivel ellentétben nincsenek, az új intézetre is alkalmazni rendeli. Ezek a jogszabályok különösen abból a szempontból érdemelnek figyelmet, hogy a két intézetet hivatásukból folyó különleges állásukra való tekintettel több olyan különleges joggal ruházzák fel, amelyek az elsősorban magánérdekek céljából alakult intézeteket rendszerint nem illetik meg

Ezek a különleges jogok, lényegüket tekintve, a következőképpen csoportosíthatók:

1. Kivételek a kereskedelmi törvény egyes rendelkezései alól.

2. Kiterjesztése a két intézetre a Magyar Földhitelintézetre vonatkozó különleges peres és perenkívüli eljárási szabályoknak.

3. Kiterjesztése a két intézetre a volt Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztálya alapszabályainak.

4. Adó- és illetékmentességek.

5. Mentesség a földbirtokreform törvényekben megállapított egyes rendelkezések alól.

Az így csoportosított különleges jogok részleteinek megvilágítására vonatkozólag szolgáljanak a következők:

1. A két egyesülő intézetről szóló törvény, nevezetesen az 1879:XXXIX. tc., illetőleg az 1911:XV. tc. mindkét intézetet kiveszi a kereskedelmi törvénynek egyes rendelkezései alól. A két törvénynek idevonatkozó rendelkezései, nevezetesen az 1879:XXXIX. tc. 10. §-a, illetőleg az 1911:XV. tc. 3. §-ának 2. pontja, lényegileg azonosak, jelentéktelen részletekben azonban mégis eltérők. Minthogy a két nem egybevágó rendelkezés közül csak az egyiket lehetett fenntartani, ez a § az újabb rendelkezés - az 1911:XV. tc. 3. § 2. pontja - fenntartása mellett a régebbit, az 1879:XXXIX. tc. 10. §-át, hatályon kívül kell, hogy helyezze. Ezt célozza a § utolsó bekezdése.

2. A két egyesülő intézetre vonatkozó két törvény a Magyar Földhitelintézet részére az 1871:XXXIV. törvénycikkben biztosított különleges peres és perenkívüli eljárási szabályokat mindkét intézetre kiterjeszti. Ide tartoznak az intézet kizárólagos bíróságára, a kölcsönre vonatkozó beadványok soronkívüli elintézésére, az intézet könyveinek és egyéb okiratainak bizonyító erejére vonatkozó különleges szabályok, továbbá bizonyos különleges végrehajtási szabályok. A két egyesülő intézet törvényének idevonatkozó rendelkezései, nevezetesen az 1879:XXXIX. tc. 2. §-a, illetőleg az 1911:XV. tc. 3. §-ának 6. pontja lényegileg azonosak, jelentéktelen részletekben azonban mégis eltérők. Minthogy a két nem egybevágó rendelkezés közül csak az egyiket lehetett fenntartani, ez a § az újabb rendelkezés - az 1911:XV. tc. 3. § 6. pontja - fenntartása mellett a régebbit, az 1879:XXXIX. tc. 2. §-t hatályon kívül kell hogy helyezze. Ezt célozza a § utolsó bekezdése.

3. Az Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztálya alapszabályainak két egyesülő intézetre való kiterjesztésénél ugyanaz a jogi helyzet, mint amely a fenti 1. és 2. pontban részletezve van. Ami magukat az ezen alapszabályokban biztosított különleges jogokat illeti, azok a végrehajtási eljárás számos rendelkezésére kiterjednek és azáltal, hogy az intézeteket a más intézetekkel szemben indokolható alakiságoktól felmentik, a szóbanlévő intézetek követeléseinek biztosítását emelik. Minthogy a két intézetre vonatkozó eddigi jogszabályokban ugyancsak eltérés van, a törvényjavaslat itt is azt a rendszert követte, hogy az újabb rendelkezést, az 1911:XV. tc. 3. § 6. pontját tartotta fenn, a régebbi rendelkezéssel, az 1898:XI. törvénycikkel szemben.

Az 1911:XV. tc. 15. §-ának az a rendelkezése, hogy a földmívelésügyi miniszter és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége bármely ingatlan bírói végrehajtási árverésen bánatpénz letétele nélkül tehet ajánlatot és ha utóajánlatot tesz, sem bánatpénzt letenni, sem az újabb árverés költségeit előlegezni nem tartozik, ezentúl is fennmarad. Az Országos Földhitelintézet árverési ajánlatainál tehát az 1911:XV. törvénycikk rendelkezései lesznek az irányadók, nem pedig a volt Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztálya alapszabályai 11. §-ának f) pontja, amely az ajánlati jogot némileg másként szabályozza.

4. A két egyesülő intézetet megillető adó- és illetékmentességek az 1928:XX. törvénycikkben vannak biztosítva. Ez a törvénycikk kimondja:

a) hogy a két intézet mentes a társulati adó, az ezután kivethető törvényhatósági és községi adó, valamint a kereskedelmi és iparkamarai illeték alól;

b) személyesen mentes - a váltók, utalványok és csekkek kivételével - az okirati, törvénykezési és közigazgatási illetékek alól;

c) kimondja továbbá, hogy az intézetek által nyujtott jelzálogos kölcsönökről kiállított kötelezvények, tartozásátvállalási és egyéb okiratok illetékmentesek;

d) továbbra is biztosítja, illetőleg kiterjeszti az 1920:XXXlX. törvénycikk 8. § 3. pontjában biztosított mentességet a vagyonátruházási illeték lerovása alól.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a két egyesülő intézetnek az 1928:XX. törvénycikkben biztosított illetékkedvezmény jelenleg teljes mértékben nem áll fenn, mert azt az azóta kibocsátott 5100/1931. M. E. sz. rendelet 1. és 36. §-ában részben megszigorította.

5. Az utolsó években alkotott földbirtokpolitikai törvények, így maga a földbirtok helyesebb megosztása szabályozásáról alkotott 1920:XXXVI. törvénycikk, de az azóta hozott egyéb földbirtokpolitikai törvények is, ismételten rendelkeznek az egyesülő két intézetről részben abban a vonatkozásban, hogy a két intézet a földbirtokpolitikai feladatok végrehajtásánál ismételten igénybe vétetett, részben abban a vonatkozásban, hogy a két intézet földbirtokpolitikai szempontból amúgy is a földmívelésügyi miniszter felügyelete alatt állván, kivétetett ezeknek a törvényeknek egyes olyan rendelkezései alól, amelyek más, ilyen felügyelet alatt nem álló intézetre vonatkoznak. Az idevonatkozó rendelkezések egyenként való felsorolása feleslegesnek látszik, csak utalni kívántam arra, hogy mindazok a rendelkezések, amelyek a földbirtokpolitika jogszabályok közül eddig a két egyesülő intézetre vagy azok bármelyikére állottak, állanak az új intézetre is.

Csak a teljesség kedvéért említem meg, hogy az 1901:XXVI. tc. 5. § 9. pontjának második bekezdése, valamint az 1911:XV. tc. 4. §-a, mely a két intézetre nézve az összeférhetetlenség alól mentességet állapít meg, az új intézetre nézve továbbra is hatályban marad.

Hatályban maradnak természetesen a két intézetre vonatkozó törvényeknek azok az egyéb rendelkezései is, amelyek a jelen törvénnyel ellentétben nincsenek.

Az a rendelkezés, hogy az új intézet által ingatlanok megszerzésére, illetőleg elidegenítésére vonatkozólag kötött jogügyletek - a magánjogi érvényesség szempontjából szükséges jóváhagyásokat kivéve - hatósági jóváhagyás alá nem esnek, nem kíván új jogszabályt alkotni, mert az az elv, hogy a két egyesülő intézet ingatlanszerzései, illetőleg elidegenítései általában nem esnek hatósági jóváhagyás alá, a földbirtokpolitikai törvényekben ismételten kifejezésre jutott. Indokolta ezt az, hogy az intézet földbirtokpolitikai szempontból a földmívelésügyi miniszter felügyelete alatt állván, ez a felügyelet biztosítja azt, hogy az ingatlanszerzések és elidegenítések a közérdeknek megfelelnek. Mégis, minthogy a gyakorlat azt mutatta, hogy különösen az alsóbbfokú hatóságok ismételten bizonytalanságban voltak, hogy a más feleknek szükséges jóváhagyások a két egyesülő intézettel szemben szükségesek-e vagy nem, célszerűnek látszott minden kétséget kizáróan kimondani, hogy az új intézet szóban lévő jogügyletei a magánjogi érvényesség szempontjából esetleg szükséges jóváhagyást kivéve, hatósági jóváhagyás alá nem esnek.

A 9. §-hoz

Azok a szempontok, amelyekből a kormány célszerűnek tartja a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének egy új, jól megalapozott mezőgazdasági hitelintézetbe való egyesítését, megkívánnák a két egyesülő intézettel nagyjában azonos célú Magyar Földhitelintézetnek az egyesülésben való részvételét is. Azonban egyrészt a Magyar Földhitelintézetnek egészen különleges szervezete miatt, másrészt külföldön vállalt kötelezettségei miatt nem volt lehetséges az a megoldás, hogy a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetével és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségével együtt a Magyar Földhitelintézet is egy intézetté egyesüljön, hanem azt a megoldást kellett találni, hogy a Magyar Földhitelintézet üzletét és ügyvitelét - a Magyar Földhitelintézet aktíváinak és passzíváinak átvétele mellett - az új intézet vegye át, de maga a Magyar Földhitelintézet mint cég átmenetileg fennmaradjon.

A Magyar Földhitelintézet üzletének és ügyvitelének átvétele természetesen az új intézet és a Magyar Földhitelintézet között kötendő megállapodástól függ. E megállapodás megkötése után a Magyar Földhitelintézet üzletvezetését és ügyvitelét az új intézet fogja saját szerveivel ellátni.

Az erre vonatkozó részletes szabályokat tartalmazza a törvényjavaslat 9. §-a.

A 10. §-hoz

A törvényjavaslat 10. §-a a 9. §-hoz csatlakozik és szabályozza azt a jogi helyzetet, amely előáll akkor, ha az új intézet a Magyar Földhitelintézet üzletét és ügyvitelét átveszi.

A szabályozás lényege az, hogy a Magyar Földhitelintézet vagyonát mindaddig külön kell kezelni, amíg a hitelezők kielégítve vagy biztosítva nincsenek. A jelzáloggal biztosított azokat a követeléseket, amelyeknek alapján zálogleveleket bocsátottak ki, mindaddig külön kell kezelni, amíg a Magyar Földhitelintézet által kibocsátott záloglevelek forgalomban vannak. Indokolja ezt ezeknek a zálogleveles kölcsönöknek különös jogi természete.

A Magyar Földhitelintézet hitelezőinek kielégítésével, illetőleg biztosításával a Magyar Földhitelintézetnek az új intézetbe való beolvasztása befejezést nyer és a Magyar Földhitelintézet cégét tovább nem kell fenntartani. Azt, hogy a Magyar Földhitelintézet hitelezői ki vannak-e elégítve, illetve biztosítva vannak-e, erre hivatott szervnek, a Pénzintézeti Központnak, kell megállapítani. A Pénzintézeti Központ ilyen értelmű megállapítása alapján a Magyar Földhitelintézet cégét törölni kell. Ezt mondja ki a § utolsó bekezdése.

A 11. §-hoz

Minthogy a terv az, hogy a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének egyesítése az 1936. évi április 30-i státus szerint történjék és így a két intézetnek evvel a nappal záruló üzleti időszakról úgyis mérleget kell készítenie, az 1935. évi december 31-ével lezáruló üzleti évről való mérleg készítése feleslegessé válik. Tekintettel azonban arra, hogy a kereskedelmi törvény a mérleg évenkint való készítését kötelezővé teszi, a törvényben fel kellett hatalmazni az egyesülő intézeteket arra, hogy az 1935. év végén az évzáró mérleg készítését mellőzhessék.

A Magyar Földhitelintézetre vonatkozólag csak utólag lehet megállapítani, hogy melyik üzleti időszakra vonatkozó mérleget kell majd készítenie. Ezért a törvényjavaslat a pénzügyminisztert kívánja felhatalmazni arra, hogy megállapítsa, hogy a Magyar Földhitelintézetnek az 1935. év végén zárult üzletévi mérlege helyett mely üzleti időszakra vonatkozólag kell mérleget készítenie.

A 12. §-hoz

Minthogy a két intézet egyesítése azt a célt kívánja elérni, hogy a gazdaközönség hitelszükségleteinek kielégítésére és a kormány földbirtokpolitikai terveinek megvalósítására megfelelő vagyonerővel bíró intézet álljon rendelkezésre, indokolt, hogy az állam az intézet megerősítését megfelelő anyagi támogatás nyujtásával előmozdítsa.

A 13. §-hoz

Ez a § a törvénnyel hatályon kívül helyezett jogszabályok közül azért tartotta szükségesnek külön felsorolni az 1911:XV. tc. 3. §-ának 3. és 4. pontját, valamint az 1927:V. tc. 50. §-ának b) pontját, mert ezekkel a jogszabályokkal részben megegyező, részben ellentétes rendelkezések vannak a törvényjavaslat 2., 4., 5., 6. §-ában és így minden kétséget ki kellett zárni arra vonatkozólag, hogy ezekben a kérdésekben most már csupán a jelen törvény rendelkezései lesznek az irányadók.

A § utolsó bekezdése átmeneti rendelkezés, amely azt biztosítja, hogy az új intézet megalakulásáig az egyesülő két intézet az addig fennálló jogszabályok értelmében működhetik.


  Vissza az oldal tetejére