1936. évi XX. törvénycikk indokolása

az állami hajók mentességére vonatkozólag 1926. évi április hó 10. napján Brüsszelben kelt egyezmény becikkelyezése tárgyában * 

Általános indokolás

Az egyezmény létesítésének főindoka az volt, hogy az államok, mint vállalkozók fokozottabb mértékben vesznek részt a kereskedelmi tengeri hajózásban, s így szabályozni kell azt, hogy ebben a vonatkozásban a tengeri jog általános szabályai mennyiben terjednek ki rájuk vagy mennyiben esnek különös szabályok alá.

Az egyezmény két főcsoportot állít fel.

Az 1. Cikk értelmében az első főcsoportba tartoznak: 1. az állami tulajdonban lévő hajók; 2. az állam tulajdonában álló rakományok; 3. az állam által használt hajók; 4. az állami hajók által szállított utasok és rakományok, amennyiben a hajó vagy a rakomány kereskedelmi célt szolgál. Erre a főcsoportra a 2. Cikk szerint általános szabály, hogy a hajó használata, valamint a rakományok fuvarozása szempontjából úgy az anyagi, mint az alaki jog tekintetében az általános tengeri jogi szabályokat kell alkalmazni.

A 3. Cikk értelmében a második főcsoportba a hadihajók, valamint általában a kormányzati, tehát nem kereskedelmi célokra használt egyéb állami hajók és ilyen célú állami rakományok tartoznak. Ezek javára az államok szuverénitásának és érdekeinek védelme szempontjából, a mellett, hogy a jogos magánérdeket is igyekszik megóvni, már különleges jogállást biztosít az egyezmény. Ebből az elvből kiindulva elsősorban kimondja, hogy az ilyen hajók és rakományok, amennyiben említett jellegük már a követelés létrejövetelének időpontjában is megvolt, nem esnek a hajótulajdonos felelősségét megállapító általános nemzetközi szabályok alá, ezenkívül külföldi bíróság által nem foglalhatók le és zár alá nem vehetők. A továbbiakra nézve különbséget tesz az egyezmény aszerint, hogy ebbe a főcsoportba tartozó állami hajókról és azok által szállított állami rakományokról, vagy pedig más hajóval szállított, de kormányzati célú állami rakományról van-e szó. Az első esetben az egyezmény a külföldi hitelezők javára csupán azt biztosítja, hogy az egyezményben meghatározott esetekben érdekelt állam bírósága előtt keresetet indíthatnak; a második esetben még ennél is tovább megy az egyezmény és bizonyos körülmények között megengedi a külföldi bíróság előtt való perlést. (3. Cikk 3. § 2. bekezdés.) Ennek az eltérésnek oka az, hogy a kereskedelmi hajón szállított állami rakományok igen sok esetben egyenlő elbánás alá vonhatók az ilyen hajókkal és az azokon szállított egyéb rakományokkal, úgy, hogy helyesebb, ha mindkettőre ugyanannak a külföldi bíróságnak illetékessége van megállapítva. Ezekből a rendelkezésekből látható egyszersmind az is, hogy az egyezmény a lehetőséghez képest érvényesíti azt az általános nemzetközi elvet, hogy az állam külföldi bíróság előtt nem perelhető, ha az szuverénitását sérthetné.

A 4. és 5. Cikk az államoknak védekezési lehetőségét szabályozza arra az esetre, ha azok az előbb ismertetett szabály alapján külföldi bíróság elé idéztetnének.

A 6. Cikk kimondja azt, hogy az egyezmény általában csak a szerződő államokra és állampolgáraikra alkalmazható, e mellett mindegyik államnak megvan az a joga, hogy saját állampolgárainak jogállását az egyezmény körébe tartozó kérdésekre vonatkozólag is szabadon rendezhesse.

A 7. és 8. Cikk értelmében az egyezmény alkalmazását háború idejében bizonyos mértékben fel lehet majd függeszteni.

Végül a 9-14. Cikk az egyezmény megerősítésének, az ahhoz való csatlakozásnak, az egyezmény hatálybalépésének, felmondásának és megváltoztatásának feltételeit és részleteit szabályozza.

A törvényjavaslat 3. §-ában a kormány részére biztosított felhatalmazásra azért van szükség, mert az angol és belga kormány az egyezmény aláírása után azt az óhajukat fejezték ki, hogy az egyezményt megerősítő okiratoknak letétele alkalmával a letételhez kiküldendő kormányképviselők az egyezményt kiegészítő, módosító és értelmező pótjegyzőkönyvet is írjanak alá azzal a hatállyal, hogy annak rendelkezései már az aláírás időpontjában kötelezővé váljanak. A magyar kormány e pótjegyzőkönyvnek vele közölt alapelveit a magyar érdekek szempontjából nem tartja károsnak, közjogi szempontból azonban kifogásolta az életbeléptetésnek tervezett módját, de az angol és belga kormányok mégis ragaszkodnak e megoldáshoz. Minthogy tehát ennek a véglegesen ma még meg nem szövegezett jegyzőkönyvnek a törvényhozás által letárgyalása az életbeléptetés előtt nem lehetséges, annak megkötésére a kormány részére kell felhatalmazást kérni.


  Vissza az oldal tetejére