1936. évi XXIII. törvénycikk indokolása

a kisdedovásról szóló 1891. évi XV. törvénycikk némely rendelkezéseinek módosításáról * 

Általános indokolás

A Kormányzó Úr Ő Főméltósága az országgyűlésnek mult évi április hó 27-én tartott ünnepélyes megnyitása alkalmával külön kiemelte, hogy a szociális politikában nagy figyelmet kell fordítani a széles néprétegek megerősítésére és gondozására, ezért szükség van intézményes családvédelemre és az egyke ellen rendszeres védekezés megindítására. Később, augusztus hó 29-én, baranyai beszédében örökértékű szavakkal tolmácsolva az egykerendszerben rejlő nagy nemzeti veszedelmet, az egész magyar társadalmat hívta fel arra, hogy „fordítson minél nagyobb gondot a gyermekek gondozására, a gyermekegészségügy minél intenzívebb fejlesztésére, a nevelés megkönnyítésére, a tehetséges gyermekek felkarolására, hogy a magyarság fájának fiatal hajtása nemcsak minél dúsabb de minél erősebb is legyen”. A jelen törvényjavaslatnak az országgyűlés elé való terjesztésének a Kormányzó Úr Ő Főméltóságának elhangzott magas kijelentése az alapja.

A kisdedóvás alapvető törvénye az 1891:XV. tc. is világosan kimondja, hogy a kisdedóvó első feladata a gondozás és ápolás, tehát egészségvédelmi feladat és csak másodsorban utal kulturális célokra.

A kisdedóvóintézmény megalapítása óta a társadalmi átalakulással párhuzamosan átalakult és egészen más irányban terelődött. Amíg ugyanis az eredeti elgondolás értelmében a kisdedóvó főleg a polgári középosztály gyermekeinek gondozását és nevelését szolgálta, ma már a legszegényebb néprétegek szülői felügyelet nélkül maradó gyermekeinek szociális intézménye. Éppen ezért a kisdedóvás a maga, jórészt népegészségvédelmi célkitűzéseit csak úgy tudja megvalósítani, ha kiegészítő részévé lesz a nép- és gyermekvédelem országos szervezetének és ennélfogva helyét azok közt az intézmények közt kell kijelölni, amelyek a népvédelemmel és a közegészségüggyel foglalkoznak.

A magasabb egyetemes nemzeti érdekek a nemzet jövője érdekében követelik, hogy a kisdedóvást egész személyzetével együtt a vele járó összes felelősséggel a m. kir. belügyminiszter rendelkezésére kell bocsátani azzal, hogy a kisdedóvás keretében folyó nevelő tevékenység ellenőrzését továbbra is a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorolja.

A gyermek- és családvédelem intézményes megoldásának egyik nélkülözhetetlen feltétele tehát, hogy az iskolaköteles koron alul lévő gyermekek gondozása ugyannak az igazgatási ágnak szerves részévé váljék, amely az egész kérdéscsoport egységes elgondolását irányítja. Ennélfogva az a jogkör, amelyet a kisdedóvásról szóló 1891:XV. tc. a vallás- és közoktatásügyi miniszterre ruházott, a kisdedóvók és gyermekmenházak átadásával együtt a m. kir. belügyminiszterre száll át. Minthogy pedig a jelen törvényjavaslat nem annyira hatásköri eltolást, mint inkább a kisdedóvásnak elvi alapról kiinduló átszervezését célozza, elkerülhetetlenné válik a kisdedóvók és gyermekmenházak jelenlegi szervezetének, belső életének, munkásságának újjáalkotása. Ez szerves kiegészítő része a sokfelé kiágazó gyermekvédelem egységes és intézményes megoldásának. Mindaddig, amíg az erre vonatkozó törvény el nem készül, a belügyminiszter a jelen törvényben nyert felhatalmazás alapján rendeletileg, de már a jövő elgondolásba szervesen beleilleszkedő módon szabályozza a kisdedóvók működését.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A kisdedóvás jövő szervezetében egyenrangú szerepet kell nyernie a gyermekek szociális gondozásának, az egészségvédelemnek és a nevelésnek. Minthogy a kisdedóvást tágasabb célkitűzésein belül a nevelés szempontjából szervesen bele kell illeszteni az egységes nemzetnevelés keretébe is, a nevelés tekintetében a felügyeletet az 1935:VI. tc. értelmében is a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek kell gyakorolnia illetékes szervei útján.

A 2. §-hoz

Az 1936/37. évi költségvetés a kisdedóvót összes személyi és dologi javadalmaival együtt a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe tartozónak állapítja meg. A jelen törvény végrehajtása csak úgy lehet eredményes, ha a rendelkezési jog nemcsak személyi, hanem anyagi tekintetben is a belügyminiszter hatáskörébe kerül.


  Vissza az oldal tetejére