1936. évi XXV. törvénycikk indokolása

az egészségügyi és egyéb közcélokra szolgáló méréseknél használatos mértékek, mérőeszközök és készülékek hitelesítéséről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. § párhuzamba vonható az 1907:V. tc. 15. §-ával. Míg azonban az 1907:V. tc. 15. §-a szerint általában a közforgalomban használt minden mérték és mérőeszköz hitelesítési kötelezettség alá esik és a kivételesen meg nem hitelesítendő mértékeket és mérőeszközöket kell a kereskedelemügyi miniszternek rendelettel megállapítania, addig a jelen törvényjavaslat szerint éppen fordítva, az 1. § 1. pontjában felsorolt célokra szolgáló mértéktárgyak általában nem esnek hitelesítési kötelezettség alá és csak azokat kell hitelesíteni, amelyeknek hitelesítését külön rendelet megállapítja. A törvényjavaslat az 1907:V. tc. 15. §-ában megállapított általános kötelezettséggel szemben csak részleges kötelezettség megállapítására gondolhat, mert az 1. § (1) bekezdésének 1. pontjában jelzett célokra szolgáló méréseknél használt mértékek, mérőeszközök és készülékek száma aránylag nagy lehet, a hitelesítési kötelezettséget ellenben a használt mértékeknek, mérőeszközöknek és készülékeknek előreláthatóan csak egy részére kell majd megállapítani.

Az 1. § (1) bekezdésének 1. pontja olyan mértékek, mérőeszközök és készülékek hitelesítésének elrendelésére hatalmazza fel a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert, amelyeket a közegészségügy és az állategészség céljaira, a közélelmezés ellenőrzésével kapcsolatos vizsgálatok céljaira, valamint egyéb közcélra szolgáló méréseknél használnak. A felhatalmazás tehát széleskörű, mert számolni kell a gyors fejlődéssel, amely az említett célok szolgálatára egye újabb mértékeket, mérőeszközöket és készülékeket állít be, amelyeknek hitelesítését kötelezővé kell tenni.

Nem terjed ki a felhatalmazás a gyakorlati és elméleti kutatás céljaira szolgáló mértékek, mérőeszközök és készülékek hitelesítésére. Ezeknek hitelesítésére nincs is szükség, mert ezeket a kutatók rendesen maguk ellenőrzik. Némelyeknél az időnkénti ellenőrzés a műszerek (például az úgynevezett analytikai mérlegek) használhatóságát veszélyeztetné.

Az 1. § (1) bekezdésének 1. pontjában említett célra szolgáló mérésekhez új mértékegységek megállapítása válhatik szükségessé. Az (1) bekezdés 2. pontja ezeknek az új mértékegységeknek megállapítására szintén felhatalmazza a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert, azzal a korlátozással, hogy csak olyan új mértékegységek állapíthatók meg, amelyeket az 1907:V. törvénycikkben megállapított mértékegységekből le lehet származtatni. Hasonló felhatalmazást az 1907:V. tc. 1. §-ának (3) bekezdése is tartalmaz. Ez a törvény meghatározta számos mértéknek egységét, éspedig a méteres mértékrendszer alapegységeit, továbbá mindazoknak a méréseknek egységeit, amely mérések a törvény megalkotása idejében a közforgalom szempontjából jelentékenyeknek látszottak. De a törvényhozó gondolt arra is, hogy a törvény megalkotása után a közforgalom szempontjából más méréseknek is jelentőséget kell tulajdonítani és hogy ezek között a mérések között lehetnek olyanok is, amelyek a törvényben megállapított egységekkel nem végezhetők el. Ezért az idézett bekezdéssel felhatalmazta a kereskedelemügyi minisztert, hogy a törvényben megállapított egységekből leszármaztatott mértékegységeket állapíthasson meg és azoknak, valamint az e célra szolgáló új mértékeknek és mérőeszközöknek a közforgalomban való használatát rendeleti úton kötelezővé tehesse. A felhatalmazásnak az 1907:V. törvénycikkben foglalt azt a korlátozását, amely kizárja azt, hogy rendelettel olyan mértékegységek legyenek megállapíthatók, amelyek az idézett törvényben megállapított mértékegységekből le nem származtathatók, a törvényjavaslat 1. §-a (1) bekezdésének 2. pontja is érvényesíti, arra az álláspontra helyezkedve, hogy merőben új mértékegységek meghatározása közjogi szempontból csak törvényben történhetnék.

Már az 1907:V. törvénycikk megalkotásánál lehetetlennek bizonyult előre meghatározni mindazoknak a méréseknek egységeit, amely mérésekre a törvény hatálya kiterjed. Az alkotandó törvényben is lehetetlen mindazokat a méréseknek felsorolni, amelyekre hatálya ki fog terjedni, mert az, hogy milyen közegészségügyi és egyéb közcélú mérésekre lehet és kell majd a törvény hatályát kiterjeszteni, az orvosi és műszaki tudományok fejlődésétől és a mérések közérdekű jelentőségének emelkedésétől fog függni. Elkerülhetetlen tehát, hogy az alkotandó törvény is felhatalmazást adjon a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek a szükségesekké váló mértékegységeknek rendelettel leendő megállapítására.

Az 1. § (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt felhatalmazás a legszorosabban összefügg az 1. és 2. pontokban foglalt felhatalmazással és szintén múlhatatlanul szükséges, mert az 1. pont alapján hitelesítés alá eső mértékek, mérőeszközök és készülékek kellékeinek, a megengedett hibahatároknak, a hitelesítési eljárás módjának és a hitelesítésért fizetendő díjaknak megállapítása mind olyan kérdés, amely természeténél fogva célszerűen csak rendelettel szabályozható. A hitelesítési eljárás módjának megállapítása a hitelesítés időszakonkénti ismétlésének szabályozását is jelenti. Az említett 3. pont egyszersmind meghatározást ad arról, mit kell megengedett hibahatárnak tekinteni.

Az 1. § (2) bekezdése azt az önként értetődő követelményt juttatja kifejezésre, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter az (1) bekezdésben említett rendeletet azzal a miniszterrel egyetértve adja ki, akinek ügykörébe tartozik annak az érdeknek közérdekű gondozása, amelyet a mérték, mérőeszköz vagy készülék szolgál.

Az 1. § (3) bekezdése az iránt rendelkezik, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter azokat a rendeleteit, amelyekkel az 1. § (1) bekezdésének 2. pontja alapján új mértékegységeket állapít meg, az országgyűlésnek bemutatni köteles. Ez a rendelkezés összhangban van az 1907:V. tc. 1. §-ának (4) bekezdésével és a szóbanlévő rendelkezések jelentőséget domborítja ki.

A 2. §-hoz

A 2. § (1) bekezdésében, amely aziránt rendelkezik, hogy a hitelesítés alá eső mértéket, mérőeszközt és készüléket csak hitelesítve szabad forgalomba hozni, közhasználatra bocsátani (elhelyezni) vagy valamely foglalkozás gyakorlásával kapcsolatosan használni, kifejezésre jut egyebek között, hogy azt a mértéket, mérőeszközt és készüléket is hitelesíteni kell, amelyet nem hoznak forgalomba, hanem közhasználatra bocsátanak (elhelyeznek). Hitelesíteni kell ezek szerint egyebek között azokat a személymérlegeket is, amelyeket az utcákon, köztereken stb. helyeznek el és így bocsátanak a közönség használatára. Kifejezést nyer egyszersmind az is, hogy azok, akik valamely nem hitelesített mérték, mérőeszköz vagy készülék birtokában vannak, de azt nem hozzák forgalomba és nem is használják valamely foglalkozás gyakorlásával kapcsolatosan, hanem csupán saját magáncéljaikra használják, az ilyen mértéket, mérőeszközt vagy készüléket nem kötelesek hitelesíttetni.

A szakasz (2) bekezdésében foglalt rendelkezések lényegüket tekintve megfelelnek az 1907:V. tc. 16. §-a utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéseknek.

A 3. §-hoz

A 3. szakasz (e) bekezdése a hitelesítés alá eső mértékek, mérőeszközök és készülékek hitelesítését és adataik helyességének ellenőrzését az 1907:V. tc. 19. és 23. §-ai által létesített mértékügyi szervek: a m. kir. központi mértékügyi intézet és a m. kir. mértékhitelesítő hivatalok feladatává teszi. Tehát meglevő szervek fogják ezt a feladatot ellátni. Szakközegeiket feladataik ellátása tekintetében azok a jogok illetik meg, amelyeket az 1907:V. tc. 21. §-ának (1) bekezdése állapított meg.

Annak ellenőrzését, hogy a hitelesítési kötelezettség alá eső mértékek, mérőeszközök és készülékek hitelesítve vannak-e, a szakasz (2) bekezdése az 1907:V. tc. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően az elsőfokú rendőrhatóságnak hatáskörébe utalja, azzal az eltéréssel, hogy a m. kir. rendőrség működése területén a m. kir. rendőrkapitányság (rendőri kirendeltség) vezetője illetékes az ellenőrzésre.

A 4. §-hoz

A 4. § a hitelesítési kötelezettség alá eső de nem hitelesített vagy bár hitelesített, de megsérült, elromlott, hibás, általában a törvényes követelményeknek meg nem felelő mértékeknek, mérőeszközöknek vagy készülékeknek forgalombahozatalával, közhasználatra bocsátásával avagy használatával, újból hitelesítésüknek elmulasztásával, avagy javításuk, átalakításuk, módosításuk, igazításuk után a hitelesítési bélyegnek meg nem semmisítésével, végül az illetékes közegeknek az ellenőrzés gyakorlásában megakadályozásával elkövetett cselekményeket részben az 1907:V. tc. 32. és 33. §-ainak hasonló rendelkezéseivel egyezően, kihágásnak minősíti.

Az 5. §-hoz

Az 5. § a bélyegző- és bélyeghamisítási cselekményeket, súlyosabb beszámítás alá eső jellegüknek megfelelően, vétségeknek minősíti. Az 1907:V. tc. 35. §-a a hasonló cselekményeket csak kihágásnak minősítette, azonban a nevezett törvény indokolása is elismerte, hogy e törvényszakasz tulajdonképpen oly cselekményekre vonatkozik, melyeknek tényálladéka a kihágás körét meghaladja és súlyos dolust tartalmaz. Minthogy azonban a mértékügy Magyarországnak és Horvát-Szlavonországoknak közös ügye volt, míg a büntetőjog terén Horvát-Szlavonországokat autonómia illette meg, a mértékügy terén elkövetett visszaélések megtorlása tekintetében meg kellett elégedni azzal, hogy a bélyegző- és bélyeghamisítási cselekmények is csak kihágássá voltak minősíthetők.

Tekintettel arra, hogy a Horvát-Szlavonországokkal fennállott közjogi kapcsolatunk megszűnt, nem volna akadálya annak, hogy a bélyegző- és bélyeghamisítási cselekmények súlyosságuknak megfelelően az 1907:V. törvénycikkben szabályozott mértéktárgyakra kiterjedően is vétségeknek minősíttessenek. Ily általános rendelkezés csak az 1907. évi V. tc. novelláris módosításával volna megállapítható, amely módosítás azonban nem illeszthető ennek a törvényjavaslatnak keretébe. Ezért a törvényjavaslat a büntető rendelkezések szigorítását csak a hatálya alá eső mértékeken, mérőeszközökön és készülékeken alkalmazandó hitelesítési bélyegek és bélyegzők tekintetében érvényesíti.

A 7. §-hoz

A 7. § az 1907. évi V. tc. 36. §-ának rendelkezéseit veszi át és érvényesíti a törvényjavaslat hatálya alá eső mértékek, mérőeszközök és készülékek tekintetében.

A 8. §-hoz

Az alkotandó törvény kihirdetését követően aránylag rövid időn belül életbeléptethető. A hatálya alá eső mértékek, mérőeszközök és készülékek hitelesítése nem a törvény hatálybalépésének napján kezdődik, hanem azzal az időponttal, amelyet a törvény alapján az érdekelt miniszterekkel egyetértve kiadandó kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri rendeletek határoznak meg.

A törvényt a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, akinek fennhatósága alatt működnek a hitelesítéseket végző szervek, az érdekelt miniszterekkel egyetértve hajtja végre.