1936. évi XXX. törvénycikk indokolása

a hadrakelt seregek sebesültjei és betegei helyzetének javítása és a hadifoglyokkal való bánásmód tárgyában Genfben 1929. évi július hó 27. napján kelt egyezmények becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

1864-ben nemzetközi értekezletre hívta össze a svájci kormány a hatalmakat a végből, hogy a hadrakelt seregek sebesült és beteg katonái helyzetének javításáról - amely addig szabályozva nem volt - tanácskozzanak és egyezményt létesítsenek a sebesült és beteg katonák ápolása s egyúttal olyan egyesületek alapítása végett, amelyek a háborúban megsebesült vagy megbetegedett katonák részére önkéntes ápolókat képeznek ki és bocsátanak rendelkezésre.

Így jöttek létre az 1864. évi augusztus hó 22-iki nemzetközi megállapodások, amelyeket Genfi Egyezmény vagy Vörös Kereszt Egyezmény név alatt ismerünk.

Az 1864-ben kötött genfi egyezmény 42 évvel később, 1906-ban módosíttatott s Magyarország az 1864. évi alapegyezményt és az 1906. évi módosító egyezményt 1911-ben az 1911. évi XX. törvénycikkel az ország törvényei közé iktatta és így magára nézve is kötelezőnek ismerte el.

1906 óta a genfi egyezményen módosítás nem történt mindaddig, míg az 1921-ben tartott X. nemzetközi vöröskereszt értekezlet a világháború tapasztalatai alapján arra a meggyőződésre nem jutott, hogy annak határozatai nem mindenben felelnek már meg a változott viszonyoknak s ezért annak a véleményének adott kifejezést, hogy az egyezmény újabb módosításra szorul. Ugyanakkor kimondotta azt is, hogy a hadifoglyokra vonatkozó bánásmódra vonatkozólag egy hadifogoly-egyezmény megkötését tartaná kívánatosnak és felkérte a Vörös Kereszt Nemzetközi Bizottságot, hogy egy ily értelmű tervezetet készítsen. Az 1923-ban tartott XI. nemzetközi vöröskereszt értekezlet tudomásul vette az eléje terjesztett hadifogoly-egyezménytervezetet és elhatározta, hogy annak nemzetközi tárgyalását a genfi egyezmény módosításával együtt szorgalmazni fogja.

Ennek következménye lett az 1929. évi július havára Genfbe egybehívott nemzetközi diplomáciai értekezlet, amelyre 47 állam küldötte el képviselőjét és amely 1929. július 1-től 29-éig tartott.

A nemzetközi értekezlet ezalatt az idő alatt kiváló emberszeretettől áthatott nagyértékű munkát végzett, amelynek eredménye négy részre oszlik.

Alkotásai a következők:

I. a hadrakelt seregek sebesültjei és betegei helyzetének javítása tárgyában 1929. évi július hó 27. napján kelt genfi egyezmény,

2. a hadifoglyokkal való bánásmód tárgyában Genfben 1929. évi július hó 27. napján kelt egyezmény,

3. a hadifoglyokkal való bánásmód tárgyában kelt egyezményhez tartozó függelék (egyezségminta),

4. a hadrakelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javítása végett 1906. évi július hó 6-án Genfben kötött egyezmények módosítására és a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló egyezmény kidolgozására összehívott 1929. évi július hó 27-iki diplomáciai értekezlet záróokmánya.

A két egyezmény határozatai az aláíró hatalmakra nézve természetesen jogilag kötelezőek, míg a záróokmány csak az értekezlet ajánlatait, illetve óhajtásait tartalmazza.

Az értekezlet áldásos munkájában elejétől végig a magyar állam kiküldöttei is tevékeny részt vettek és többrendbeli javaslatuk általános helyesléssel találkozott és elfogadtatott.

Az új genfi egyezmény az 1906. évi egyezményen alapszik s csak egyes határozatai újak. Ezek közül felemlítendők:

A hadisírszolgálat szabályozása, a légi járóműveknek a sebesültek és betegek, valamint az egészségügyi személyzet és egészségügyi anyagok szállítására való hivatalos elismerése, az egyezmény megsértése esetében indítandó vizsgálatról szóló határozmányok, a vöröskereszt jelvény használatának szabályozása és a svájci címer védelmét célzó megállapodások.

Minthogy a hadifoglyok helyzete kielégítően és egységesen mindezideig szabályozva nem volt, ugyancsak a világháború által szolgáltatott tapasztalatok alapján ezt is egységesen szabályozni kellett.

A tárgyalások alapját az Amerikai Egyesült Államok javaslata valamint a Vörös Kereszt Egylet Nemzetközi Bizottságának idevágó javaslata képezte, amelyek közül az Egyesült Államok képviselőjének hozzájárulásával az előbb említett javaslat mellőztetett és csak a Vörös Kereszt javaslata került érdemleges tárgyalás alá.

A hadifoglyokkal való bánásmódot szabályozó egyezmény 8 címre és 97 cikkre tagozódik és a szárazföldi háború hadifoglyain kívül a tengeri és légi háborúban foglyul ejtett hadifoglyokra is kiterjed. Határozatai nemcsak a szoros értelemben vett hadifoglyokra nyernek alkalmazást, hanem a haditudósítókra, hadiszállítókra és markotányosokra is ha fogságba kerülnek.

Külön kiemeli az egyezmény a hadifogságba jutott női személyeket, akikre kifejezetten kimondja, hogy a nemüket megillető kímélettel és különös tapintattal kell velük bánni.

Egyébként az egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódot minden vonatkozásában a legrészletesebben szabályozza és címei az általános rendelkezéseken kívül az elfogatásról, a fogságról, a fogság végéről, a hadifoglyok elhalálozásáról, a hadifoglyokat segítő és tudakozó hivatalokról s az egyezménynek bizonyos egyénekre való alkalmazásáról szólnak.

Az egyezmény utolsó címe az egyezmény végrehajtását szabályozza és zárórendelkezéseket tartalmaz.

A hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó 1929. évi július hó 27-iki egyezményhez tartozó függelék egyezségmintából áll, amelynek tárgyát a hadifoglyoknak egészségi okokból történő közvetlen hazaszállítására és semleges államban való kórházi ápolására vonatkozó irányelvek képezik.

A hadrakelt seregek sebesültjei és betegei helyzetének javítására vonatkozó 1906. évi július hó 6-án kelt genfi egyezmény módosítása és a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó egyezmény kidolgozása céljából összehívott diplomáciai értekezlet záróokmánya az értekezleten résztvett összes kiküldöttek és szakértők neveinek felsorolása után, röviden vázolja az értekezlet eredményét és hat pontban kívánságok alakjában foglalja össze azokat a kérdéseket, amelyek az egyezmények tárgyalása folyamán felmerültek de nem voltak olyan mértékben tisztázhatók, hogy az egyezményekbe határozatokként felvehetők lettek volna.

Ezek a kívánságok az értekezleten résztvett államokat jogilag nem kötelezik, csak arra szorítkoznak, hogy a felvetett kérdések fontosságára és megoldásuk szükséges voltára az államok figyelmét felhívják.