I. Magyarország és Franciaország között a kereskedelmi légiforgalom már rövidesen a világháború befejezése után megindult a jelenleg közlekedő Air France francia légiforgalmi vállalat jogelődei a legelső külföldi légiforgalmi vállalatok között voltak, melyek Magyarország területe felett menetrendszerű légiforgalmat bonyolítottak le.
Ennek dacára légiforgalmi egyezmény megkötésére hosszú ideig nem került sor, mert Franciaország, mint az 1919. évi párizsi általános légiforgalmi egyezmény (ClNA) egyik kezdeményezője, nem szívesen kötött oly egyezményt, mely teljes egészében nincs összhangban a fenti egyezmény rendelkezéseivel. Az állandó menetrendszerű forgalmat a mindenkori francia vállalatnak magyar részről adott engedélyokirat biztosította, a Franciaországból hazánk felé irányuló magánlégiforgalom (sport- és túrarepülés) pedig az utóbbi időkig csekélyebb volt, mint a többi Franciaországhoz hasonló aviatikával rendelkező európai államokból.
Az 1932-33. években mindkét részről közeledés történt egymás álláspontja felé s a Magyarország iránt mind több érdeklődést mutató francia sportrepülés is kívánatossá tette a két állam közötti légiforgalom lehető megkönnyítését. Az 1934. évben felvett tárgyalásuk eredménye az itt fekvő egyezmény, amely ismét jelentős lépés azon az úton, hogy Magyarország az európai légiforgalomban az őt megillető szerephez jusson. Az egyezmény szükségességét mindennél jobban mutatja az körülmény, hogy az egyezmény aláírása óta - bár az még nincs megerősítve - a Franciaországból hazánkba berepülő magánrepülőgépek száma ugrásszerűen növekedik.
Az egyezmény indokolásánál általában meg kell jegyezni, hogy az lényegében ugyanazokon az alapelveken épült fel mint e magyar-lengyel légiforgalmi egyezmény (1934. évi VI. tc.) illetőleg a magyar-olasz légiforgalmi egyezmény (1933. évi XXV. tc.). Eltérések csupán inkább a másodsorban fontos rendelkezésekben találhatók, amennyiben a szerződő államuk különleges helyzete vagy érdekei ilyeneket szükségessé tesznek.
