1937. évi II. törvénycikk indokolása

a közúti jelzések egységesítése tárgyában Genfben, 1931. évi március hó 30. napján kelt egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Az 1931. évi március hó 30-án Genfben tartott közúti közlekedési konferencián a közúti közlekedés biztonsága és a nemzetközi közúti forgalom megkönnyítése érdekében a közúti jelzések egységesítése tárgyában nemzetközi egyezmény jött létre, amelynek elfogadásához a m. kir. kormány az 1931. évi július hó 10-én tartott minisztertanácson hozott határozatával hozzájárult.

A szerződő felek az egyezmény függelékében foglalt jelzéseket fogadták el és kötelezték magukat, hogy országuk területén ezeket a jelzéseket legkésőbb az egyezmény megerősítésétől számított öt éven belül alkalmazni fogják.

Az egyezménynek Magyarország részéről is elfogadása, illetőleg becikkelyezése több okból kívánatos, sőt szükséges. Annak idején Magyarország is csatlakozott a közúti közlekedés és a gépjárművek közúti forgalmának szabályozása tárgyában Párizsban, 1926. évben létrejött két nemzetközi egyezményhez és azokat törvénybe (1929:XXXII. tc. és 1930:XII. tc.) is iktatta. Az említett két egyezményben foglaltak figyelembevételével történt a közúti közlekedés rendjének, valamint a közutakon a közrend fenntartásának szabályozása is. Az idevonatkozó - 250,000/1929. BM számú - rendelet értelmében pedig a jelzéseknek a mindenkori nemzetközi egyezmények rendelkezéseivel összhangban kell lenniök. A kérdés egységes rendezéséhez fűződő gyakorlati célok és a megnövekedett nemzetközi gépjárműforgalom következtében előtérbe került érdekek csak a fentebb említett két egyezmény kiegészítő részének tekinthető újabb egyezménynek törvénybe iktatásával érhetők el, illetőleg biztosíthatók.

Az egyezmény függeléke a jelzések három csoportját öleli fel. Az első a veszélyes helyek megjelölésére vonatkozó, a második a határozott rendelkezést tartalmazó, a harmadik pedig a csupán tájékoztatásra szolgáló jelzéseket foglalja magában.

A törvényjavaslat címében, valamint az egyezményben használt közúti kifejezés természetszerűen mind a nem lakott, mind a lakott területek utaira, tereire vonatkozik. Az útnak közúti jellegét ugyanis nem annak helye, hanem a hatályban álló rendelkezések keretei között bárki által igénybevehetése adja meg.

Az egyezményben foglaltak megvalósítása - közúti közlekedésrendészeti voltuk következtében - a belügyminiszter, mint legfőbb közlekedésrendészeti hatóság feladata. Mivel azonban egyes jelzéseket a nem lakott területen átvonuló állami, illetőleg állami kezelésben lévő utakon is fel kell állítani, ezért a belügyminiszter a törvényt a 3. §-ban említett vonatkozásaiban a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértőleg hajtja végre.


  Vissza az oldal tetejére