A nemzetközi kereskedelmi kamara és más szervezetek rámutattak arra, hogy a nemzetközi légi forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében szükséges volna egyezményes szabályokat megállapítani a végből, hogy a légi közlekedés rendszerességét és folytonosságát a légijáróműveknek valamely hitelező részéről lefoglalása és feltartóztatása ne zavarhassa.
A szakértő bizottság ennek a kívánságnak eleget is tett és kidolgozta a légijáróművek biztosítási lefoglalására vonatkozó egyes szabályok egységesítését tárgyazó nemzetközi egyezménytervezetét, amely az olasz kormány meghívására az 1933. évi május hóban Rómában tartott harmadik nemzetközi légi magánjogi értekezleten került megvitatás alá, amelyen a magyar kormány képviselője is résztvett.
A véglegesen megszövegezett egyezménytervezetet 1933. évi május hó 29-én 20 államnak képviselői írták alá, amely aláírásokhoz a kitűzött határidő alatt még további 5 állam képviselőinek aláírása járult, közöttük Magyarországé is.
Minthogy ugyanis a szóbanlevő egyezmény szerves kiegészítése a légi fuvarozásra vonatkozó varsói és a légijáróművekkel harmadik személynek a föld színén okozott károkra vonatkozó római egyezménynek, a magyar kormány az egyezményt elfogadhatónak tartotta és meghatalmazott képviselője 1933. évi december hó 18-án alá is írta.
